Abstract Spirit
Theomorphic Defectiveness

Sűrű sötétség ereszkedik le az égből, magával hozva a halál orrfacsaró, furcsa módon mégis bársonyos bűzét. Minden fény kihunyt, nincsenek lámpák, mécsesek, se gyertyák, a gyermekek szeméből is eltűnt a láng, mely a szebb jövő reményével kecsegtette a mindennapoktól beszürkült őseiket. Sötét lett, amilyen még nem volt. Az élő szövetek közös masszává rothadva folyókként ölelik körül a maréknyi túlélőt, egyesével olvasztva őket magába. Becsusszanik szájon, orron át, lassú fulladásra ítélve azokat a szerencsétleneket, akik nem hullottak el az első körben. Mindezt groteszk hangok kíséretében, melyek leginkább a vásári fúvósokra emlékeztetnek. Fel-felbuggyanó hörgések, sikolyok visszhangzanak az üresség világában, ahonnan már nem létezik út visszafelé. A Stellarghost, röviden S. nevű ifjú orosz hölgy hidegrázós szintetizátor témái, lassan beúszó, gyakran folytó samplereivel tűzdelt, 12 percen át adagolt riff gondoskodik róla, hogy ezt személyesen is átélhesd. Itt már érzed, de bizonyos csak később leszel…

Látod a címet? Tesznek rá, hogy el tudod-e olvasni a vasfüggöny eme oldalán, vagy sem. Itt már csak az érzések számítanak és a lelked darabjainak, mely egy főtt tüdőre emlékeztet, aprólékos felnyársalása. Érzed, hogy a káoszból lassan formát bont a mindenek felett uralkodó rend. A pusztulás, mire mindenki kárhoztatott, nem véletlen események sorozata, nem. Ez ismeretlen erők által irányított, tervszerű mészárlás, ahol nincs helye viking hősöknek, délceg germán vitézeknek, nincs Odin, sem Jézus vagy Allah, senki, aki segíthetne. A zene még lassabb, még súlyosabb és csak folytatódik a bűz miatti émelygés. Tervszerű a dalban a lassú dobok mellé beszúrt, többször visszatérő gyorsabb gitárjáték, akárcsak a gitár fájdalmas síratása. A szintetizátor még hatékonyabb, mint az első dalban, a zene elválaszthatatlan részévé válik minden hangszerrel együtt a fekete masszában. A hangok úsznak a masszában, a testrészek úsznak a masszában, te is úszol a masszában. A dal végén ismét felgyorsul a gitár, remeg, didereg, sokkot kap, amihez a beúszó kórus sem tud feloldozást adni. Nem is olyan kórus ez, mint egy epikus tételben, nem üdvözülnek, csak síratnak.
   Harmadik fejezet: Leaden Dysthymia
Na végre! Ez a dal „csak” 6 perc! Felüdülés is lehetne, ha nem lengené be a paranoia és az elmebaj vad ölelkezésének hangorgiája ezt az instrumentális tételt.
   Negyedik fejezet: Prism of Muteness
Az utolsó erőfeszítések hangjai ezek, amik az életet képviselik ezen az immáron halott bolygón. A legutolsók halnak a legagresszívebb módon és őket már senki nem temeti el. Szellemek zenéje ez, akik gúsba kötve lépegetnek az örökké égető lángtenger felé, ami az énekkel buggyan fel a mélyből, hol lassan perzselve a menetet, hol robbanásokkal maga alá temetve a lelkek százait. A létezés időnként hangosan kacag rajtunk, miközben kivet magából.
   Ötödik fejezet: Under Narcoleptic Delusions
A bűz eloszlása utáni végeláthatatlan üresség hatalmas riffel ordít miközben magába roskad, elnyelve a létezés emlékét is. Méltó dal a stílus nevéhez, igazi funeral doom „sláger” a zárás, becsukva maga mögött minden kaput, lezárva minden kiutat és végleg elveszve hagyva minket saját sötét világunk végtelen labirintusában.

   Mint jeleztem, haladóknak ajánlott ez a lemez, aminek végére felkerült a funeral doom egyik nagy zenekarának, a Skepticismnek March October c. dala, nem kevésbé élvezetes kivitelezésben (végre egy doom lemez Sabbath feldolgozás nélkül).
Nemrég a HellLight kritikában méltattam a lassú fejlődés pozitívumait, ugyanezt egy az egyben átmásolhatnám az orosz Abstract Spirit recenziójához is, mert a Solitude karjaiban ringó torz csecsemőből lassan lélekfaló, fekete nap imádó doom szörnyeteg nevelkedik. A társaság a kezdetekhez képest igazi zenekarrá érett, akik tudják, mit akarnak és mindezt milyen húsbamaró eszközökkel érhetik el. Egyedi hangzásvilágot és saját démont szült a zenekar új albumára, ami lassan megérett számomra is, úgyhogy ennél kevesebbet nem adhatok rá. Nem hibátlan még a lemez, de ha így folytatják, már nem kell sokat várnia a stílus kedvelőinek egy magas színvonalú temetésre…