A Phal:Angst egy osztrák csapat, egyenesen Bécsből. Black Country címmel jelent meg tavaly év végén harmadik nagylemezük. A kezdetben doomos alapokon nyugvó zenéjüket szép lassan fölváltották a post-os megoldások, elektronikus behatások. Olyannyira, hogy friss korongjuk dalaiból egy remix albumot is kihoztak. Ez a frappáns Black Country Revisited címen fut. Őszintén szólva alig ismerem a sógorok rock/metal előadóit. Bezzeg a „szakállas nőt” nekem sem sikerült megúsznom…
Egy biztos, nem a Phal:Angst fogja képviselni a hazaiakat az idei Eurovíziós Dalfesztiválon! Ugyanis a Fekete Ország legrövidebb szerzeménye is majd’ 8 perces. Persze ők vannak oly’ bátrak és a leghosszabb számmal nyitnak, ami néhány másodperc híján negyed órás. Készült is egy fura klip a Hardwire-höz. Van egy érdekes hangulata, de jónak nem mondanám. És ugyanez a helyzet a srácok muzsikájával is. A tucatzenéktől távol áll, elég egyedi hangzásvilágú, mégsem merem egyértelműen jónak nevezni. Igaz, rossznak sem.
Ez az igazi kemény dió!
Egy nagy adag trip-hop is keveredik a csapat által játszott mixbe, akadnak Massive Attack-ízű betétek, hangzatok. Szerintem pont a Hardwire-ben hallani ki legegyértelműbben e műfaj ismérveit. Emellett a post-rock is felüti a fejét. Már-már azt hihetnénk, hogy instrumentális tételről van szó, mert a női „nanizás” éneknek nem nevezhető. Mondjuk egyéb hangmontázsok szintén be-be kúsznak, majd 9:00-nál megérkezik a valódi ének. Ami elég hamis, de mégis illik az összképbe. Lassan poroszkál előre a nóta, elég monoton, körkörösen ismétlődnek a témák, magyarán post-rockos. 🙂
A vége felé a gitár kicsit bekeményedik, de nincs brutálra torzítva, valószínűleg nem is torzítópedált használtak, hanem valami softosabb megoldást. A címadó dal sem vált át speed metalba, talán még a Hardwire-nél is lassabb tempóban baktat. Viszont ebben már az elején elkezd dalolászni ph (az énekes). A roppant hosszú és nem túl happy című hármas track verzéibe torzított vokált applikáltak, a refrén éteri női éneke viszont telitalálat! A lemez legemlékezetesebb momentuma! Az ipari zajok szintén jól tudnak esni, mert nem tolakodóak. A végére kapunk még két, 10 perc fölötti szösszenetet. A Black Milk of Morning vidámabb légkört áraszt, némileg gyorsabb is az előtte lévő kompozícióknál. A Theta pedig ének szempontjából enyhén Manson/NIN szerű.
Nem könnyű hallgatnivaló az osztrákok új opusza, ami kiemelkedőnek semmiképp sem nevezhető, viszont van egy sajátos hangulata, hangzása, ami miatt a kísérleti muzsikák hívei érdeklődésére számot tarthat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
