A Pragmatik zenekar nem túl sokat mondhat magáénak. 30 facebook kedvelést és egy 2012-es nagylemezt. A Ghost of Light a Satanath Records egyik első (egész pontosan 17.) kiadványaként jelent meg. Az istálló azóta már 142-nél tart, de az ukrán death metalos csapat leragadt bemutatkozó albumánál. Pedig egy korrekt, atmoszférikus betétekkel bőséggel operáló halálfém dalcsokrot tettek le az asztalra.
Az első, 500 darabos széria gazdára is talált, úgyhogy 2014-ben újabb félezer CD-t gyártottak le.
A Ghost of Light 7 szerzeményt tartalmaz 41 percben. Nagy erénye a hangszeres szekció, azon belül leginkább Vladimir Rundin gitáros teljesítménye. Nagy hátránya az egysíkú, jellegtelen vokál. Még szerencse, hogy igen rövidek a dalszövegek, így az ének egyáltalán nem domináns. Szinte instrumentumként funkcionál az emberi hang, gyakorlatilag „belesimul” a muzsikába. Bár még ezzel együtt is elég bosszantó R. vokálja.
Nyilván zeneileg sem találták föl a spanyolviaszt, de végig élvezetesek a nóták. A hatások tetten érhetőek, olykor többek is, mint hatások, mégsem tudom azt mondani, hogy rossz a Ghost of Light. A feszes, zakatolós death/thrash-es alapokat ügyesen oldják atmoszférikus betétekkel, akusztikus leállásokkal. Szinte minden tételbe sikerült beiktatni egy-egy szépen fölépített, néha a ’70-es évek prog. rockjából eredeztethető gitárszólót. Emiatt adná magát az Opeth párhuzam, de csak 1-1 röpke másodperc erejéig (mondjuk a címadó kezdése) érezni Akerfeldték hatását. Ha már hasonlítanom kellene őket valamelyik bandához, akkor az a The Morningside lenne. Az oroszok legutóbbi, 2014-es korongjukon mentek el ilyesmi irányba, köszönhetően a korábbiakhoz képest gyorsnak számító daloknak. Tehát egyszerre technikás és hangulatos a Pragmatik által játszott zene. Azt mondjuk nem értem, hogy miért kellett lenyúlniuk az Apocalyptic Visions-ben a Fade to Black egyik emblematikus gitártémáját…
Még jó, hogy a címadóban hallható basszusjáték rögtön kárpótol ezért a nyilvánvaló Metallica újrahasznosításért. Egyébként arányosan szól a lemez, Krechet bőgője sincs alulkeverve, így könnyedén megállapítható, hogy érti a négyhúros kezelését. A rend kedvéért megemlítem Vlad-ot is, aki tisztességesen megdolgoztatja a cájgot.
A Divine Lies prog. rockos, akusztikus gitárral is operáló nyitánya a lemez egyik csúcspontja. Tetszik, hogy Rundin bátran nyúl az effektekhez.
A záró Scars of Negativity szintén ígéretesen indul, de sajnos R. „épületes” acsarkodásával ér véget. Talán jobban jártunk volna, ha a Riders-höz hasonlóan ezt is instrunak hagyják…
Aki szereti a technikás death/thrash zenéket és nincsenek nagy igényei ének-ügyileg, az nyugodtan tegyen egy próbát az ukrán pragmatikusakkal. Az eltalált hangulatos részek miatt talán másoknak is érdemes párszor lepörgetni, bár valószínűleg hozzám hasonlóan ők sem fognak új kedvencet avatni a banda személyében…
<a href=”http://satanath.bandcamp.com/album/sat017-pragmatik-ghost-of-light-2012″>SAT017: Pragmatik – Ghost Of Light (2012) by Satanath Records</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.