Alanyunk a The Acacia Strain – Failure Will Follow albuma, akik ismertek a tempós, feszes, tematikus dalaikról és a félelmetesen jó színpadi jelenlétükről. Eddig a zenekar sosem villantott ennyire hosszú, komplex dalokat -három dal, 38 perc-, emiatt is lett ez számomra érdekes! Szeretem a hosszú dalokat, talán emiatt is rótta szívembe magát a YOB nevű zenekar, akiknek a legrövidebb dala is 5 és fél perc. No, de vissza az Akácia Törzs albumára.
‘pillar of salt‘ Az album egy lassan felépülő dallal nyit, ami a háromnegyedénél teljesedik ki, ahol jön egy meglepetés, egy hatalmas fordulat jegyében, ami elsőre annyira arcon vágott, hogy magam sem hittem el, azt amit hallok. Szövegében, dallamában, a szokásos Akácia Törzs témát kapjuk. Megérettünk a pusztulásra, mind itt halunk meg, önmagunk hóhérai vagyunk…
‘bog walker‘ Járjunk mocsárban, mondá’ a törzs! Nos, az album leghosszabb dala érkezik, a maga 17, ismétlem tizenhét(!) percével! Egy egymagában szóló gitár téma amivel nyitunk, mely eléggé FUZZZZZZZZZ hangulatot teremt. Ahogy megérkeznek a dobok, a basszusgitár és az ének, úgy egyre jobban körvonalazódik a dal vidámsága. Viccen kívül, szórakoztató ez a dal, ez a téma, oly annyira, hogy szabályosan táncra akarok perdülni. A dalunk felénél érkezik egy általam nagyon imádott megoldás! Ambiens gitárok, és szavalás, verselés, monológ felmondás egybe vegyítve. (A Kardashev zenekar egyébként rendszerűen használja ezt a kivitelezést.) A maradék 7 percünk pedig… Csak dőlj hátra és élvezd, b*szki! Szövegünk ismételten, a szokásos mind meghalunk, a földdel leszünk egyenlők, magányban távozunk majd, itt sok gyom és rovar van.
‘basin of vows‘ Vigyázz, meg fogsz ijedni! Annyira hirtelen, feszesen indít ez a dal, hogy kishíján kettőszáz lett a pulzusom. Ismételten egy megszokott, veretős, ‘chug’ témával indítunk, amiben a géppuskalövés szerű pergő dobok viszik a prímet. A negyedéhez érve, egy picit lehiggad a dal, gyönyörű, álom szerű hangulatot teremtve. – Egyébként az albumon kifejezetten tetszik a tiszta gitár hangzás, de erről bővebben, majd később! – A csúcspont érkezni kezd, amikor a háttérben megbúvó torzított gitárt hallani kezdjük. No és ami ezután jön… Leborultam a székről! A jó öreg lépegető dallam! Tényleg, mintha egy AT-AT lépegetőbe ülne az ember. A téma, ahogy a vége fele érünk, kezd egyre jobban ránk szörnyedni, a maga hatalmasságával és atmoszférájával. Szövegünk most sem hazudtolja meg magát. A bűnökért sírba jutunk, elviselhetetlen a fájdalom amit érdemlünk, sebekkel vagyunk teli, a szomorúság nem múlandó.
A végére pár szót a hangzásról, csak mert imádok erről beszélni! A felvételért, mix és master munkáért a Rise Records felelős. Valami zseniális a hangzás, mint mindig! A dobok nagyon szűken szólnak, a cinek gyönyörűen csengenek. A vokál valami elképesztőre és félelmetesre sikeredett, de ezt megszokhatták már a(z) The Acacia Strain hallgatók. A basszusgitárra csak egy nevezőt mondanék. Bone crusher! A gitárok pedig… Mint fentebb említettem, a gitárok tiszta hangzása, kifejezetten tetszik ezen az albumon. Nagyon sok helyen felbukkan, nagyon jól vannak azok kivitelezve. (Láss példát, ‘bog walker’ szavalós része, ahol jobbra-balra, majd sztereóban vannak a hangképek elhelyezve). A torzított gitár pedig… Én azt vallom, hogy valahol itt kezdődik egy jó mocskos, erős gitárhang!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon jó a cikk, köszönet érte a cikkírónak. A zene meg olyan amilyen, de azért küldeném mindenkinek aki szereti!