1989-ben már Magyarországon is erősen érezhetővé vált a kommunizmus vége. Küszöbön állt a a rendszerváltás és ekkorra már az MDF képében megjelent az első ellenzéki párt. Az akkori pártvezér Kádár János halálával (1989. július 6.) a Kádár-rendszer is véget ért. Az MSZMP október eleji XIV. kongresszusán egy új „utód” párt, az MSZP létrehozásáról döntöttek, és abban az évben, október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, amivel a korábbi államrend véglegesen megszűnt, vagyis új politikai szelek kezdtek el fújni hazánkban. De azok az ú,j fényes szelek nem csak a politikában, a rock zene (és más alkotó művészet) világában is elkezdtek fújni. Ezekben a szelekben jelent meg az Edda Művek nyolcadik albuma, a Szaga van!, ami erősen az akkori politikai változásokra reflektált.
A lemez eredetileg „Még kér a nép” címmel jelent volna meg borítóján pedig Pataky Attila térdel egy nyitott konzervdoboz előtt, melyből az MSZMP volt elnöke, Kádár néz ki. A lemez megjelenésének idején – 1989. május – azonban még élénken dolgozott a cenzúra, ezért a lemez a Szaga van! címet kapta, borítóján pedig a korábbi tervezett helyett Pataky egy Magyarország sziluettjével díszített konzerv tartalmát készül megenni, miközben villáját markolja. A lemez a zenekar 1988-ra stabilizálódott új felállásával (Donászy Tibor, Pataky Attila, Alapi István, Pethő Gábor, Gömöry Zsolt) készült el, és olyan slágerek kerültek fel rá, mint a Mi vagyunk a rock, a Csendes ember és a címadó Szaga van!.
A 10 dalos lemez zenei alapjaiban az amerikai stílusú hard rock klasszikus és egyben dinamikusabb vonalait követi, ahogy azt a nyitó daluk a Mi vagyunk a rock is mutatja. Ez a dal szó szerint berobbantja a lemez hangulatát és a rockot éltető szövege mellett jó adagnyi politikai üzenetet is hordoz. A dal szövegében ugyanis a „Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet” az egész magyarságra utal, akik a múlt, illetve a kommunizmus éveinek ellenére most is sziklaként állnak és nem törtek meg. Az ezt követő Tűzközelben feszes menetelős ritmusai egy acél gyári munkás szürke és ellenőrzött napjait mutatja be, míg a Főnök voltál Kádár Jánosra utal, akinek ideje már lejárt, legendája meg kopott és a népnek is új jelszava van már: „Tűnj el! Eleget láttunk!„
A Régi barátság szoros billentyűs és gitár témáival egy igazi dögös hard rock himnusz, ami az új idők szeléről szól megidézve az egykori bakancsos Edda korszakának hangulatát. Az ezután jövő Csendes ember egy szomorú, mélyérzelmű lírai ballada, amit Pataky édesapja emlékére írt. A törvény egy szaggatott zakatolású rendszerellenálló dal, csak úgy, mint a kommunizmus alatt történt történelmi eseményeket, személyi jogok és a szabadság témáját feszegető címadó Szaga van! A Szeretem a gyerekeket a jövő nemzedékéhez szól, akikre a múlt (a rendszer) árnyéka helyet a nap fényének kell sütnie. A harckocsiként száguldó erős szövegű Térdre a nép előtt dinamikus tempójával a demokrácia alaptéziseit sulykolja, miközben a széttépet Magyarországot is megjeleníti. A politikai rendszerváltozásait követő dal után az Amikor még csendes líraian szerelmes balladájával zárul a lemeze. A dal egy rég múlt szerelem foszlányait mutatja be, amihez Alapi István remek gitártémákat hoz.
A Szaga van! összességében egy remek album, ami erősen megmutatta a rock zene és a nép hatalmát egy sötét, mostoha korban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Érdekesnek és fontosnak találom, hogy a zene önmagában és a társadalmi környezetben is jelenthet valamit. Ezért tartom jónak, hogy ilyne írások is megjelennek a Fémforgácson. Ugyanebben az időben (~3 évvel korábban) Rudolf Schenker egy NSZK kertvárosi ház teraszán adott interjút arról, miért lett zenész és mit épít a Scorpions-szal. (Én évekkel később láttam., net-en fellelhető.) Pontatlanul idézem: „Abban az időben nem volt alternatíva. Lehettem volna egy munkás, lett volna autóm, házam.. hát élet ez?”
Hát így hallgassuk az Eddá-nak ezt a lemezét és olvassuk ezt a tök jó írást!