A Remete Odabenn című anyagáról írni több szempontból is nehéz.
Egyrészt nem annyira ‘forgács kompatibilis ez a dark/ritual ambient, martial industrial, neoclassical címkékkel körülírt stílusban fogant album, a másik ok pedig az alkotójával szembeni személyes érintettség. Ugyanis a Remete nevű egyszemélyes projekt mögött egykori oszlopos kollégánk, zeba rejtőzik, akinek olyan hasonló stílusú anyagok kerültek ki a keze alól, mint Slumbersun, az Our God Weeps vagy a Zebaoth, de a teljesség igénye nélkül említhetném még a közreműködését a HauRuck! és az Ars Benevola Mater kiadványokon.
Szóval az argentin Twilight Records és az ukrán Old Captain közös kiadásában digipack verzióban megjelent Odabenn nem az első megnyilatkozás Remete néven. A nagyjából órás sötét utazást megelőzte már a 2013-as bemutatkozás (Egy), valamint 2014-ben két EP, a Keleti limes és a Hamvaim.
Azt rögtön le kell szögezni, hogy zeba zenéje erősen hangulatfüggő, sőt!
Nem próbáltam, de el tudom képzelni, hogy sötét szobában, esetleg néhány gyertya fénye mellett milyen hatást válthatnak ki ezek a lélek sötét bugyraiba kalauzoló szerzemények. Sötét, néhol kifejezetten mélyre húzó anyagot sikerült Janinak készítenie, s az Odabenn lemezcímet is roppant találónak érzem.
A dalcsokor – bár talán a dal itt nem is jó kifejezés, hisz a szó hagyományos értelmében nincsenek dalok a lemezen – jobbára instrumentális, azonban, ahogy a Hamvaimnál is, itt is van narráció. A kolostor homlokzata ettől is emlékezetesebb lesz, és úgy érzem, stratégiailag is jó helyen van ez, mert az egyszerű hallgató, amilyen én is vagyok, ekkorra már el is veszne a pszichedelikusnak is bátran nevezhető hangfolyamban.
Nem vagyok szakértő a stílusban, alapvetően nem is kenyerem az instrumentális zene, – meg az ambient se – nekem nagy fogódzót jelentenek az énekdallamok, ám a Remete valahogy mégis utat talált hozzám. Azt viszont bátran kijelentem, hogy nem lehet állandóan ezt hallgatni, nagyon is hangulatfüggő album ez. De azt sem ajánlom, hogy csak egy-egy dalt kiragadva essetek neki, mert véleményem szerint elejétől a végéig adja a legnagyobb élményt. Főképp, mivel az is igaz, hogy van egy íve az albumnak, s a sötétből az Ima után kicsit könnyedebbnek vagy inkább pozitívabbnak érzem a címadó tételt. Talán a beúszó női hangnak és a harangnak is köszönhetően. De tévedhetek is…
Összegzésként csak ajánlani tudom a Remete albumot, ha egy hosszabb utazást akarsz tenni a belsődbe, ez mindenképp jó kalauz lehet hozzá.
<a href=”http://firsthumanferro.bandcamp.com/album/remete-odabenn”>Remete ‎– Odabenn by Old Captain</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.