A Welcome to My World a detroiti Star Dancer bemutatkozó albuma. Amikor megnéztem a címadó nótára készült klipet, olyanokat gondoltam, mint: az énekes fószer kinézetre, mozgáskultúra tekintetében tiszta Iggy Pop (bár kevésbé randa), a zene kellemesen The Cult-os, a bikinis leányzó meg elég dögös…
Az indián fejdísz is szimpatikus volt számomra, és a kísérőlevélből kiderül, hogy hősünk egy spirituális megújuláson ment keresztül perui utazásai során. És azóta a hippik által is kultivált szlogenekre esküszik, vagyis béke, szeretet, belső harmónia, stb. került érdeklődése középpontjába.
És persze a rock’n’roll. Pontosabban az továbbra is megmaradt kedvenc időtöltései közt. A műfaj iránti elkötelezettsége ebben a 10 számos korongban manifesztálódott. Az Arckönyv oldaluk szerint a zenekar tagjai heten vannak, mint a gonoszok. Vagy szamurájok, mesterlövészek… 🙂
Ami számomra örömteli, hogy egy háttérvokalista hölgy is erősíti a csapatot. Aki néha előrébb merészkedik.
Ezt teszi rögtön a kezdő/címadó tételben. Mely egyértelműen az erősebb darabok közé tartozik. Sajnos nem az összes dal képes hozni ezt a magas színvonalat. Már az Earth Mother Dancer is gyengébb némileg, de még így is a jobbak közül való. A poposabb vonalon mozgó, frappáns szójátékkal élő Great Sexpectations és a még könnyedebb, She’s in Love with Joan Jett már kevésbé működnek nálam. Ez utóbbiban természetesen pár másodperc erejéig megidézik az egyslágeres énekesnő legnagyobb dobását, ami a mindenki által ismert I Love Rock ’n’ Roll. Na jó, volt neki több felkapott dala, de mégis ez volt az ő nagy durranása. A lemez közepe szerencsére méregerős! A pszichedelikus, Pink Floyd/korai Yes atmoszférát idéző The Weed Don’t Lie zseniális, a High & the Mighty pedig a zúzós nóták legje. A verzékben olyasmi effekt van az énekes hangján, amit Ozzy szólólemezein hallhattunk. Az Annie REM-es lötyögése számomra az album mélypontja. Még egy country maszlagot is kapott, mely stílus a záró darabban erősebben kidomborodik, de mégis a Before I Die-ban odaillőnek tűnik. Az egy igazi sírva vigadós, tivornyázós hangulatú szerzemény, emlékezetes, együtténeklős refrénnel.
A két dal között ott figyel a valóban „egylövetű” EMF megagigaslágerének átértelmezése. Kimondottan jól sikerült az elektro-rockosított Unbelievable. A Ministry-nek, vagy épp a NIN-nek sem állna rosszul!
Szintén rendben van az elég Depeche Mode ízű gitártémával, lüktetéssel operáló Intravenous FlyTrap.
Összességében inkább pozitív irányba billen a mérleg nyelve, talán idővel a most még kevésbé tetsző dalokat is megkedvelném… De nem valószínű, hogy még több esélyt adjak ennek a lemeznek, hisz tucatnyi album jelenik meg havonta, amiket szívesebben hallgatok ennél. Mindesetre tisztességes debüt, a dallamos rockzene híveinek merem ajánlani a Star Dancer-t!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.