A brit Camel of Doom új lemezének borítója rögtön megtetszett. Szeretem az ilyen fajta kozmikus ábrázolásokat, kedvelem a sci-fi irodalmat, filmeket. Épp kapóra jött a Szukits kiadó nyári leértékelése, úgyhogy meg is rendeltem a Stanisław Lem teljes science fiction univerzumát tartalmazó négy, vaskos kötetet. Egyrészt hónapokra, évekre minőségi szellemi táplálékot kínál, másrészt tök jól fog mutatni a 10 darabos „Asimov-összes” mellett. 😀
Reklám vége! 😛
A Camel of Doom zenekart Kris Clayton alapította 2000-ben, tizenhárom éves korában. Első albumuk 2003-ban jött ki, aztán 4-5 évente érkeztek a folytatások. Az idén februárban napvilágot látott Terrestrial a 4. korong a sorban. A Metal Archives experimentális stoner/doom metalként tartja számon őket, és ez a meghatározás közel áll a valósághoz.
Nekem gyakran beugrik a srácok muzsikája hallatán a Neurosis neve. A nyitó nóta harmadik percének kezdetén bedobnak egy olyan súlyos, sludge-ba hajló riffet, ami egyértelműen a kultikus bandát idézi. Ráadásul a vokál is bömbölőssé válik. Aztán az elszállós, atmoszférikus középrész is roppant hangulatos, a session-ként tevékenykedő Thomas Vallely lassú, hipnotikus ütései, majd a begyorsuló, kiteljesedő témakibontás ugyancsak kedvemre való. A már említett alapítón kívül, aki az énekért, gitárért, szintetizátorért fel, Simon Whittle számít még rendes tagnak. Ő a négyhúrost kezeli. A szinti komoly szerepet játszik a hangképben, gyakorlatilag végig jelen van szőnyeg jelleggel, mégsem tolakodó a jelenléte. Valószínűleg azért, mert legtöbbször a háttérben marad, ergo nem szól vastagon. Ráadásul az erre a lemezre jellemző space-es effektek nem nyomják agyon a hangzást, ellentétben a sok csapatnál előszeretettel alkalmazott műszimfós (főleg vonós) maszlaggal. A 8 szerzeményt tartalmazó CD majd’ 64 perces játékidővel rendelkezik. Három tétel instrumentális, kettő átvezető, míg a záró Extending Life, Expanding Consciousness levezető funkcióval bír. A többi szám, a Singularity-t kivéve bizony 10 perc fölé kúszik. Tehát nem rádióslágereknek szánták őket! 🙂
Talán pont a viszonylagos rövidsége miatt, de a „szingularitás” a legfogósabb nóta. Még könnyen észrevehető refrénje is van! 😀
Ennek ellenére ugyanolyan nyomasztó, mint a többi darab. Merthogy alapvetően az Űr ridegségét, sötétségét vizionálom magam elő a Terrestrial fülelése közben. A sok masszív, súlyos téma, borongós atmoszféra között furán hat a Sleeper Must Awaken stoner/pszichedelikus rockos lazulása. A dal elején kezdetleges dallamos énekkel is próbálkozik Kris. Sőt, még egy wah-pedálos gitárszólót is megereszt! Kb. 4 és fél percig tart ez a Monster Magnet-ízű elszállás, aztán ismét visszatérnek a maguk alá gyűrő riffek, extrém vokál. A tízedik perc környékén pedig hallhatunk egy újabb, lassan építkező, szépen kinyíló szólót. Az ezt megelőző tétel, a címéhez hű Euphoric Slumber poszt-rockos, space-es középrésze pedig a lemez hangulati csúcspontját jelenti számomra. Az „All I want is more” sor ismételgetése a végén rendesen transzba ejtő!
Zárásként csak beköszön a műanyag vonós hangszín és a zongora. Semmi gond, levezetésnek tökéletes ez az énekmentes szösszenet.
Hangulatos anyag a Terrestrial, sci-fi rajongók/Űrkorszaki szakik számára fokozottan ajánlott!
<a href=”http://camelofdoom.bandcamp.com/album/terrestrial”>Terrestrial by Camel of Doom</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.