A szomszédos Ausztriából érkezett a Proll Guns promóciós anyaga, amiért rögtön egy nagy dícséret is jár, ugyanis a digipak csomagolású CD mellé nyomtatott promólapot és egy külön lemezt is pakoltak, amin minden fontos dolog megtalálható (infólap, képek, a dalok mp3-ban), ami az ismertetőhöz szükséges lehet.
Vágjunk is bele! Az osztrák csapat második lemeze Horseflesh BBQ címmel látta meg a napvilágot még tavasszal az NRT Records-nál.
A salzburgi banda 2013 februárjában a Headshot klipjével mutatkozott be, majd még ugyanabban az évben (szerzői kiadásban) ki is hozták az And The Western Blood Runs debütöt.
A csapat bemutatkozásában azt írja, Western Thrash ‚N’ Roll-t játszanak. Nos, a lemez dalainak ismeretében ezt megerősíthetem, valóban érezhető a vadnyugati feeling, még akkor is, ha nem látjuk a képeket. Ha látjuk, akkor pedig az image is megerősíti ezt. Ráadásul két hölgy (Saloon Girls: Miss Candy Rose és Miss Sherly Colt) is javítja az összképet, bár ezen kívül egyéb szerepük nincs. Gondolom a koncerteken javítják az összképet, mert a promólap szerint a groove-os hangzás, a kemény riffek és a üvöltős, nyers ének mellé western show is “jár” a közönségnek.
De nézzük is, mit kapunk a szűk háromnegyed órás második lemezen, amit még májusban megelőzött egy háromszámos lemezelőzetes EP, melynek minden dala felkerült erre a lemezre.
A nyitó akusztikus Texas Banjo Massacre konkrétan megalapozza a vadnyugati érzést, amit ígértek. A másodikként érkező címadó meg a thrash-t domborítja ki jobban.
Azt nem lehet mondani, hogy az image csak arra való, hogy felkeltse a figyelmet, s emögött ne lenne tudás. A trió felállás ellenére – vagy épp azért – egy feszes anyag kerekedett ki.
Nem lehet azt mondani, hogy az énekes/bőgős Evil Ed túlzottan kiemelkedőt nyújtana, ám ehhez a dalcsokorhoz pont elég ez a nyers, rekedtes, kicsit kiabálós énekhangja, The Burner, a gitáros pedig még segít is neki. Azt már itt ki lehet jelenteni, hogy Cra “Y” Maker dobossal együtt egy nagyon egyben lévő zenekart van szerencsénk megismerni, akik érzik a hangszereket és a korlátaikat is.
Aztán jön az EP-ről már ismerős Fucking Troublemaker, ami talán az album slágerének is nevezhető, sodró, lendületes tétel.
A Reno Gang inkább a motoros érzést hozza, kicsit modernebb hangulatú.
Már első hallásra is kiemelkedett, ismerősnek tűnt a hetes Lookin’ Out my Backdoor. Valahogy kiugrott dallamosságával az amúgy egységes anyagról. Az ok egyszerű, ez a Creedence Clearwater Revival dalának átértelmezése. A southern ízű country-s eredetiből egy sodró, punkos téma kerekedett.
A The Revolver szerintem picit hosszabb a kelleténél, elég morcos az ének, ám a végén az akusztikus levezetés tetszetős.
Az Execution-ban viszont visszavesznek a tempóból, s meg kell hagyni, ez is jól áll nekik.
Amit talán felróhatunk nekik, az annyi csupán, hogy kicsit egyhangú lesz a végére Ed acsarkodása. Hiába az említett változatos megközelítés a zenében, jól esne egy kicsi változatosság az ének terén. Abban az esetben a nagyobb – ha nem is Volbeat kaliberű – ismertségre is esélyes lehetne a csapat. S miért is említem a dánokat, igazság szerint Poulsen-ék is hasonló úton jártak a 2013-as Outlaw Gentlemen & Shady Ladies lemezen, csak fogósabb dalokkal és inkább rockosabb, mintsem metalos megközelítéssel.
A lényeg, hogy ha nem is unikum a lemez, azért van egyediségre törekvés, és remélhetőleg a harmadik lemez még változatosabb lesz. Hallgassátok!
<a href=”http://prollguns.bandcamp.com/album/horseflesh-bbq”>Horseflesh BBQ by Proll Guns</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.