Ha egyszer egy üzlet beindul…
Úgy tűnik a német GrooVenoM nem lacafacázik, hisz kanyarban 3. nagylemezük, melynek címe Modern Death Pop. Ugye 2013-ban alakultak, a következő évtől kezdték meg a lemezgyártást, és úgy látszik, tartják az 1 év/1 album mennyiséget.
Alapvetően nem favorizálom se a modern metalcore/deathcore, se az elektronikus tánczenéket, a csapat előző korongja, a Pink Lion mégis bejött.
Szóval kíváncsi voltam mire jutnak legközelebb.
A legközelebb pedig hamarosan mindenki számára ismert lesz, ugyanis december 16-án fog megjelenni a Modern Death Pop. Ami nem csak a lemez címe, lévén a banda ezentúl e kifejezéssel határozza meg stílusát.
Biztos nem akarták, hogy ők is egyek legyenek a megannyi (?) trancecore zenekar közül… 😀
Erre amúgy reflektálnak is az utolsó dalukkal.
Meg másra is, mely szövegek, számcímek hallatán a trve metalosok nagyívben el fogják kerülni őket. Bár nekik valószínűleg bele se kell hallgatni a srácok zenéjébe, elég a borító, meg a zenekari fotók látványa. 😛
Tehát inkább a nyitottabb arcok figyelmébe ajánlom ezt a 45 perces dalcsokrot!
Egyébként a cím valóban beszédes, hisz a GrooVenoM modern, death-es, és popos. Rock/metal körökben még mindig népszerű frázis 1-1 zenekar friss albuma esetében azt nyilatkozni, hogy a „kemény részek még keményebbek, a dallamosabbak pedig még dallamosabbak lettek”. Nos, e korong esetében pontosan ez történt!
Zeneileg nincs különösebb változás, viszont a vokál elég erősen eltolódott extrém irányba. Olyan 75-80%-ban mély, már-már grind-os hörgés, acsarkodás hagyja el Mr. Sanz torkát. A maradék hányad a rapbetéteké és a tiszta/dallamos éneké. Ez utóbbi viszont szerintem túl poposra, nyálasra lett véve. Úgy tűnik, végletekben gondolkodnak a fiúk mind ének, mind zenei téren. Ezúttal nincs instrumentális szerzemény, sem végig „tisztánéneklős”.
Az egyes nótákon belül is az extrém vokál dominál, a muzsika pedig a death/metalcore és a techno/trance, és kitudja miféle elektronikus tánczene keveréke.
A The King is Dead indítása akár Scooter is lehetne, de az elektrós intro után hamar belépnek a gitárok és a ritmushangszerek. És persze a hörgés, szövegköpködés, stb. Tiszta ének csak a dal vége felé bukkan fel, de a háttérvokál alatta extrém. A Stay Awesome! kiválóan prezentálja, hogy mi is az a modern death pop! Brutális kezdés, pincemély hörgéssel, blastolással, aztán egy éles váltás, ska-ízű témázgatás, majd egy negédes refrén. Akkora végleteket tapasztalhatunk 1-1 nótán belül, amit nem biztos, hogy mindenki tud tolerálni!
A Pu$$y Dance szintén kontrasztos darab, sodróan fémes és vastagon elektrós. Bár tiszta ének nincs benne, az „óóóóózás” helyettesíti azt, és érdekes módon itt működőképesnek tűnik, nem úgy, mint a legtöbb heavy bandánál, ahol inkább ciki benyomást kelt.
A FCK MTL speciel egy olyan cím, ami önmagában felháborodást okozhat tradicionális metalos közösségekben.
A Proud 2B Loud kezdése marha jó, a Linkin Park-ot, P.O.D.-t idéző vokalizálás ide illő. Persze ezt sem ússzuk meg keménykedés nélkül, viszont a dal utolsó harmadába becsempésztek egy frankó gitárszólót, ami egy AOR lemezen sem mutatna rosszul!
Érdekes, hogy a Pink Lion-ön is az 5. tételben hallható az első gitárszóló.
Ergo, ha eddig nem lett volna világos, patikamérlegen készült, tudatosan összerakott korong lett a Modern Death Pop. Is…
Ennek ellenére a Final Girl-ig kifejezetten szórakoztató számomra a produkció, onnantól viszont kezd csökkeni a figyelmem/érdeklődésem.
Azért bizonyos részletek megragadnak, elismerést váltanak ki belőlem.
A Shut The F#ck App-ban zseniális a kütyü-kezelés, és a szóló is tetszetős. A Hallo Welt bizonyítja, hogy a német nyelv nem csak a Rammstein-nek áll jól. A refrén a lemez egyik legfogósabbja!
A Libido verzéiben tetszik, ahogy az énekes néha még egy szón belül is tud váltani a vokálstíluson. Kicsit Corey Taylor-t idézi.
A We Are Legend 02:10 körül kezdődő lazulása, a nyálasan fogós, ergo popslágeres refrénnel, dallamos gitárszólóval szintén el lett találva.
A záró Not Another Trancecore Band ugyancsak Slipknot-rokon, csak jóval több tucc-tuccal. Amire egyszerűen képtelenség nem bemozdulni!
Valóban táncra késztető zenét tol a GrooVenoM!
Úgyhogy összességében mégis csak tetszik a Modern Death Pop, azzal együtt, hogy az énektémák párszor giccsbe hajlóak.
Én a helyükben más irányba vittem volna a dallamos éneklést (arányaiban több tiszta ének, milyenségében kevesebb nyáladzás), de láthatóan náluk van egy erős koncepció, ami az itt hallható dolgokat eredményezi.
Kérem szépen, ez egy roppant szélsőséges zene, a Pink Lion-hoz képest tovább tágították a határokat. Nyilván a fiatalabb generációt célozták meg, mi idősebbek meg vagy rá tudunk állni a hullámhosszukra, vagy nem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.