A Demonoidra emlékeztet, ez érték, de sokszor nem veszem majd elő. Egyszerűen már elmúlt az ideje. Amolyan "dupla gyapjú zokni - nyáron" szindróma.

ÖT. bruttó

Jujj. Ráadásul most olvastam A kaszás című könyvet, ami kimondottan vidám írás. Így disszonánsabb lett a végeredmény.

Még akár tetszhetne is, de kevés benne az ötlet és szörnyű a hörgés. Most nem esett jól, pedig itt-ott eléggé Agalloch-os. De hát a vatta nyalogatása sem okoz akkora élvezetet, mint a vattacukor szájbevétele.

Nem tudok csalódni bennük! Télen, nyáron dudorászhatom rosszalló tekintetek nélkül. Körgyőztes nálam, ki hitte volna?

De ha már ételek, akkor ez klopfolóval puhított bakkecskehere feketekakas véremártással.

Altatónak karcos, zenének kevés benne az érték. A gége újfent pocsék hangokat képez, a megszólalás pedig, khmm, nem tökéletes. Viszont a végeselemanalízis továbbgondolására inspirál. Na azt sem szerettem.

Többszöri hallgatásra kúszott fel eddig; nem fürge gyíkként, inkább csak hernyó módjára.

Csakúgy, mint a szoláriumot, ezt sem nekem találták ki. Talán énekes csere után újra próbálkozok velük.

Hetfield-szerű ének nélkül többet adnék. Ez nekem amolyan van benne spiritusz lemez.

Érdekes all-star zenekar.. ennek ellenére (vagy ezért?) olyan egységet képez a lemez, hogy eszembe se jutna csak egy-egy számot meghallgatni róla, mindet kell - vagy egyiket se. Ami nagyon tetszik: a Sharlee D'Angelo - Martin Axe páros, akik miatt mindig egyre több hangot voltam "kénytelen" ráadni. Lakatlan szigetre azért nem ezt vinném magammal, ahhoz kellene valami kiemelkedőbb bele.

Elsőre az elejénél azt hittem, ez valamiféle száraz black metal lemez lesz, rendkívül rossz minőségben felvéve, de még időben megjelenik az a kísérletező-mineknevezzelek jelleg, ami miatt mégis meghallgattam, sőt nem tudom megunni. Engem a Lifeloverre emlékeztetett, csak ez több életkedvet hagy meg az embernek.

Nem szeretem a zombikat, és ez sem nekem való; mintha ugyanaz a szám kezdődne el újra meg újra, és még az sem tetszik. A borító vicces :)

Önműködő zene. Ha nincs hozzá kellőképpen szenvedő hangulatom, ettől az "énektől" lesz. Minden más tetszik, vagyis tetszene, de szerintem többet úgyse..

Ezen a labirintuson többször is átmentem megállás nélkül, kicsit olyan volt, mintha már jártam volna benne és ismerném a fordulóit. Magyarán én is úgy vagyok vele, hogy semmi olyat nem fedeztem fel benne, ami engem, nem éppen a műfaj szerelmesét meg tudna ragadni. (már megint ezt írom, ez egy ilyen kör)

El tudok képzelni olyan elborult pillanatot, amikor határozottan tetszene; de ez most nem az.

Az eleje és a vége megérintette a (doom metalra nem túl fogékony) lelkemet, mert hangulatos, súlyos, átérezhető, ilyesmi. A többi része nem. És nem is tudnám megmagyarázni magamnak, hogy ha mégis ilyen zenére vágyom, akkor miért pont ezt hallgassam.

Minden hallgatással szerethetőbb, mindig felfedeztem benne valami újat, tele van ötletekkel és az jó.. képtelen lennék stílusba besorolni, annyi érdekes elemet vegyítenek bele, de a végeredmény nagyon tetszik. A kreativitás alighanem a borító megtervezésénél fogyott el :P (ja, és mostantól Alla Fedynitch akarok lenni)

Minden mennyiségben fogyasztok efféle zenét, ezt pedig némely remek pillanata kiemeli az átlagosak közül, még ha nem is világmegváltó. A borító is tetszik. Dan Swanö meg valami olyasmi, mint ahogy istent magyarázzák a gyerekeknek: mindehol ott van és mindig jó. Itt is.. azok a vokálok ^^

Az eddigi albumaikkal ellentétben ez nem ment el mellettem csakúgy. Kellemes, nagyon is. Mondjuk kicsit nehezen indult be, az összes személyes kedvencemet a második felében találtam meg, de annyi baj legyen.

44 másodpercig tartott az öröm. Utána elkezdte munkálatait a hörgős, aki minden számban bizonyítja milyen hosszan - szétkenten - tud a mikrofonba hányni. Sz'al a Witchkrieg állat lenne, ha... a többi szerzemény pedig zeneileg sem éri el a közepes szintet.

Nem értem miért nagy királyság ez a "pincéből felsejlő", széttorzított hangzás. A második számnál azért nálam is volt egy áll-leesés: a fekete kása nem folytatódott. A No Funeral-ban hallható dob/taps gépet (hangmintát) biztos a stúdióban előttük ott dolgozó diszkócsapat hagyta rájuk örökségül. :)

El tudom képzelni, hogy ez a banda volt a következő nagy "metal-dobás", csak hát a tagok megzombultak... így maradt nekik a nyers death metal, meg a szintén megzombult mészárgép.

Az énekes pacsirta vagy kegyetlenül be volt rekedve a felvételkor, vagy a bandatagok nadrágszíjjal fojtogatták szegény Mihalis-t. :) A zene egyébként olyan nem bánt, nem izgat, elszólogat, elzizeg, tökfölösleg típus.

Huh, végre egy éneklő énekes. Nincsenek nagy megfejtések, csak jó kis kétlábgépes metal. Olyan, amilyet pl. a Sonata Arcita rég elfelejtett már - sajnos. Szerencsére a pt.2 ezúttal nem akkora melléfogás, mint a német pályatársaknál.

Még ilyet! :) Az ehhez hasonló gyöngyszemeket könnyen pontozom.

Belassulós, hörgős... aki érti/szereti annak hajrá. Én lapozok.

Meghallgattam párszor, mert muszáj volt - magamtól soha többet.

Korrekt iparos munka kiemelkedő momentumok nélkül.

Bírom ezeket a modern, vastag hangzással megtámogatott rock/metal bandákat. Az Oracle nem rossz, viszont nem is jó - egyenlőre még gyűröm.

A borító és a cím mindent visz, ezekután valami nagy dobásra is számítottam, de már az első 2-3 szám után lapos lett a történet.

Erre a bandára mondják/írják hogy pszichedelikus blacket játszik? Mert ha igen, nem baj, csak legalább tudom mitől tartsam magam távol a jövőben. Đ

Negyed óra után kibuktam, többszöri nekifutásra volt szükségem. Svédek ugyan, de az a bizonyos plusz nagyon hiányzik (ami mondjuk az Entrailsban megvolt)

Rendkívül tetszik, de nagyon nehéz úgy megadni a 9-10 pontot ha tudod, az aktuális kör által igényelt néhány hallgatáson kívül nem veszed elő többet. Velem ez a helyzet most.

Vannak benne egész jó dallamok, a zenészeklre sem lehet komoly panasz.....csakhát a szokásos olasz problematika.

Vannak nagyon komoly indusztriál black alapvetések északi bandáktól....a Blacklodge mintha messze állna ettől a szinttől.

Kellően nyomasztó, ám ennek ellenére nehéz hallgatnivaló. Tény hogy az oroszok, ukránok nagyon érzek a doom/death stílust, de valahogy nem tudják egy bizonyos szintről kinőni magukat, jellemzően a korai MDB, Paradise Lost , Katatonia másolgatása nem elég.

Amit eddig hallottam ettől a bandától - értve ez alatt az előző albumokat -az borzalmas volt. Ez viszont egész ötletes, de ezen az agyasabb vonalon a Mekond Delta friss eresztése jobban utat talált hozzám.

egész jó atmoszférikus, hangulatos zene, ám mégiscsak volt egy óriási hiányérzetem miután végighallgattam.

A metálos hangzású, de rockosabb felfogású bandák közt az a Godsmack az egyik legjobb, ráadásul (szerintem) fennállásuk talán legjobb lemezét készítették el.

Hamar unalomba fulladt...

A károgásokat leszámítva nem hasonlít black metalhoz. Elszállósnak sem igazán mondható. Viszont egészen kellemes perceket okozott.

A múltkori deathhozatal finomabb volt. A Godsmackhoz hasonlóan jóba hajló erős közepes.

Rengeteg hallgatást igénylő, kiváló munka. Több rétegű, kellemesen hömpölygő műalkotás, a vidám napokra!

DeathDoom rajongóként valószínűsíthető volt, hogy nem ez lesz a HP albuma nálam. Mivel az ízlésünk valamennyire átfedi egymást, ezért nem meglepő, hogy ugyanazt írhatnám, mint Pistike. Tehát lásd: Pistike66 hozzászólás

Zeneileg nehéz értékelni. Szerencsére nem vagyok szakértő, sem zenész, így csak véleményem lehet róla. Az pedig nem túl kedvező.

Ez a keletről érkező rothadó avarszag kellően beleivódott a mindennapjaimba. Nem találok kivetni valót benne. Sokadszor hangzik el a kópia kifejezés, de ez egyáltalán nem zavar, mert az adott zenekarok már rég eltávolodtak ettől az iránytól. Ebben a műfajban és persze másban is, elég nehéz már teljesen eredetit mutatni. Pont ezért jelennek meg a formabontó, új együttesek, mint a Moleszterálósok stb. Ami új , meg egyedi , de szar, igaz tuti nem másolat. Az MDB ( legnagyobb kedvencem ), a Katatonia, a PLost, Anathema már nem fog ilyen albumokat csinálni, ezért imádom ezt a lemezt is. Meg a The Mourningside-ot, a Raventales-t és a többi ruszki-ukrán bandát!

Nem tudtam, hogy mire számítsak, de bejött. Egymás után többször is!

Baathory kisasszony remekül fogalmazta meg, amit Swanö mesterről tudni kell. Kultikus metserműveket alkotott. Kiemelkedik az EOS Crimsonja. Viszont ez a lemez nem kiemelkedő. Csak egyszerűen jó. Minden van benne, aminek lennie kell, de nem lesz legendás album. Jó lenne már egy új Edge of Sanity lemez...

Mikor frissen megjelent és mindenki ajánlotta, ment nálam egy párszor. Viszont azóta már nem sokra emlékeztem belőle. Így ismételt hallgatás után is csak egy közepesnél valamivel jobb munkának érzem. Nem hiszem, hogy túl sokat foglalná a lejátszómat.

A műfaji elvárásoknak megfelelően hangulatos muzsika.

Szeretem az efféle muzsikákat. Ennyi.

Az efféle pusztításra is szükség van néhanapján.

Ha a korai Isis zenei világát elevenítik fel, az rossz nem lehet. Itt is bebizonyosodott eme tény.

Tingli-tangli...egyszer meghallgatható azért.

Nem annyira beteg ám, mint látszik. Nekem majdhogynem tetszett.

Felemás érzéseim vannak. Szerintem ehhez a zenéhez nem ilyen vokál illene. Külön-külön jók, együtt kevésbé.

Nagyrészt egész jó, de kisrészt kevésbé az.

Elhallgattam, nem is volt rossz. Nincs viszonyítási alapom, nem szoktam ilyeneket.

Háttérzenének kellemes.

Egész pofás black&thrash lemez, kiugró dalok nélkül, fajin gitárszólókkal, ügyes hangszeres megoldásokkal.

A csapat előző lemeze (Assasins: Black Meddle Pt. I) az egyik kedvenc black alapú albumom. Kb. olyan, mintha egy black horda jammelne a Pink Floyd legénységével. A háromrészes Seasick nóta pedig valami zseniális! Lebegéssel, eltalált minimál énekdallammal, szaxofonnal! Ezért kíváncsi voltam az új műre, ami bár kicsit gyengébb elődjénél, és más irányba is fordult, mégis minőségi, sokszor hallgatós zenét rejt. És szerencsére a borító sem annyira ocsmány, mint legutóbb!:)

A zenével még nincs is gond, régi vágású, autentikus hangzású death, viszont a bugyborékoló, fortyogó, torok/gyomor hangok, amik a dolog vokális részét képezik, a változatossággal ellentétben nem igazán gyönyörködtetnek...

Az Isis neve mellett azért a Neurosis-é is beugrik itt-ott, bár közel sem olyan súlyos a görögök muzsikája. Nem mondom, hogy az ének a szívem csücske, de ehhez a zenéhez kifejezetten illik, és sokkal nagyobb szerepet játszanak a hangszerek, mint a hangszálak!:)

Az énekes hangja nekem speciel sokkal jobban tetszik a visszafogott részeknél, mint a "süvítéseknél"...Zeneileg és énekileg is illik a lemezre a "kevesebb néha több" mondás.

Hallottunk már sokkal rosszabbat is itt a HP-n...

Na igen, az első 2-3 lemezes Paradise Lost biztos nagy hatással volt a csapatra, mert a gitáros olyan lassú, magasztos, monumentális riffeket és szólókat nyomat, mint anno Greg bátyó! Az már más kérdés, hogy nálam a Lost is a 4. lemeztől kezdett igazán működni...:)

Nincs mese, ez a lemez kétvállra fektetett!Bár még messze van az év vége, de tuti, hogy a Caedium ott lesz a Top 10-es listámon. Súlyos, komplex, a szó eredeti értelmében vett progresszív zenét rejt a korong, amit képtelen vagyok megunni, sőt egyre jobban tetszik. Tanítani való, ahogy az akusztikus gitárt használják színesítésként, egyszer latinos, egyszer tribal elemekkel gazdagítva zenéjüket! De az ízlésesen, mértékkel használt samplerek is sokat dobnak az összképen! Mestermunka a javából!!!

Erős közepes kategória, inkább csak kiugró pillanatokkal, mint dalokkal...:(

Sokan csak egy szimpla Pantera, Metallica, AIC utánérzésnek tartják a bandát...Van benne némi igazság, de képtelen vagyok nem szeretni őket! Ami az Oracle első hallgatásakor egyből föltűnt, az a vastagabb hangzás, és az előző albumhoz képest metalosabb hangvétel. A dalok ezúttal is ütnek, bár nincs kiugró sláger, viszont ez az eddigi legkerekebb, legegységesebb színvonalú Godsmack opusz. A What If? pedig már most bekerült az általam klasszikusnak tartott dalok közé!:)Yeahhh!!!

Nem biztos, hogy időtálló lesz, de egy ideig mindenképpen kellemes hallgatnivaló.

KILENCÉSFÉL :-) És minimum kakaós palacsinta. :-D

Ezt most nem érzem annyira meggyőzőnek. Önmagában a durvaság jó dalok nélkül nem tud elvinni egy egész lemezt, legalábbis nálam. Azokból pedig itt keveset találok.

Súlyos és mélységes. Tisztára mintha New Orleans-ban járnánk, fene sem számítana görögöktől ilyen zenére. :-)

Az ilyen stílusú lemezeknél csak az igen erős és emlékezetes dalok jelenthetnek nálam sikert. Ilyeneket itt nem találok, nem nagyon van rajta olyan, amire hosszabb idő múlva is visszaemlékeznék, jellegtelen, arctalan az egész.

Zaj. :-)

Teljes mértékben egyetértek jpeter véleményével, nem is tudok mást hozzátenni.

Szerintem az előző lemezük is jó volt, ez pedig még jobb.

Tetszett, hangulatos, aki hallgat black metalt, annak az énekkel sem lehet sok gondja.

Nem mondom, hogy ez lesz a legnagyobb kedvencem, de egyáltalán nem volt rossz.

Nagy nevek máshol kimaradt/kidobott ötletei ítt kerülnek újrahasznosításra, hátha némi zsebpénz bejön belőle....Feleslges!

Az érdekes megszólaláson és a gitáros szólómunkáján kívül sok jót nem találtam benne.

Új zenekar, első lemez. Teljesen rendben van, Mind a hangzás, mind a dalok a legszebb - kora '90-es - éveket idézik.....Ezúton meg is rendelem a következőt.

Hosszú és buktatókkal teli ismerkedés után féltett kincse a gyűjteményemnek. Hangulatos és magával ragad.

Nem rosszabb, mint a hasonszőrű power/prog cuccok manapság. A figyelem felkeltéséhez azonban jóval több kell. .....és kevesebb "műszimfónikus" maszlag.

Ennyire nem vagyok nyitott az ilyesmi zenék felé...

Ez mára orosz műfaj lett. Tudjuk, hogy a gyökerek honnan származnak, de a minőségi/mennyiségi mutatók alapján bátran állíthatom.

Kétségtelenül vannak jó pillanatai a lemeznek, de ez nekem túl hosszú volt és nem hiszem,hogy lesz kedvem újból végighallgatni. A hangszeres munka kíváló, de a dalok elég jellegtelenek.

Az eredetileg duóban működő csapat negyedik albuma a "hallgatható, de minek" kategóriába esik nálam. Az ének miatt le kell vonnom egy pontot.

Eccerű, minta sárgatányér! ...és még sincs szívem megállítni. Valamit mégis tudnak....Vagy a pruducer?

víreshurka!

pacal!

pőrkőtt!

túrógombóc!

EBM -> Erjesztett BorókaMártás

parasztkolbász!

zsírosdeszka!

Kopár és kihalt, bár van némi potenciál a hordában... és ezek a szólók is elnyomták már magukat nem egyszer

Értéktelen.

Erre most nagyon nem voltam ráhangolva, bár a stílus kedvelőinek biztosan kellemes pillanatokat okozhat a lemez.

Huhhhh... Ez rámfért.:)

Pazarrr, de mégsem nyűgözött le maradéktalanul... Túl éles a hangzás ahoz, hogy igaz legyen. Egyébként minden rendben. Egy újabb Agalloch kópia?

Egyáltalán nem okozott kellemetlen pillanatokat az anyag, ám az eféle hibrid masszázs mégsem tud utat törni felém, pláne pedig magával ragadni nem...

Vártam, vártam, vártam, és felcsillant a szemem az új album hallatán, bár kicsit többet vártam...:) Főképpen az odazúzós riffeléstől. Mindent egybevetve viszont kerek egész az album, ami eleddig nem igazán volt a Godsmack sajátja...