Gondolom az apokalipszis után a nagy semmi van. Namármost ha egy zenekar ezt a nevet választja, talán nem is ildomos tőlük semmit se várni, de muszáj volt, különben ugye meg se hallgattam volna a ráadásul ugyanazt a nevet viselő debütáló albumukat. Annál is kevésbé, mert nem tartott sokáig rájönni, hogy ez nagyon nem az én […]
Tovább »
Ha egy lemezről csak a külsőségek alapján kellene eldöntenem, érdekel-e, akkor a Plutonium 2016-os Born Again Misanthrope nevezetű lemeze egészen biztosan a polcon maradna. Bár csillog is, meg fekete is, de a kopasz, monoklisra festett fickó koponyával, Hamlet-lennivagynemlenni-pózban némiképp gagyi. Ezt pedig sikerült is fokozni azzal, hogy a bookletben nem dalszövegek, hanem valami magvasnak szánt […]
Tovább »
Ha a death/doom metal Oroszországból jön, azt általában szeretjük. A moszkvai zenekar Metal Archives-os profilja alapján pedig nagy csalódásra nem kell számítani, gyakorlatilag a teljes zenekarnév + album- és számcímek jöhettek volna a death/doom metal névgenerátorból, van itt folyó, nihil, szellem, csendes szelek, hideg, elhaványuló fény és minden, ami a sötét hangulathoz kell. Az […]
Tovább »
Egész hosszú múltra tekinthet vissza az olasz Embryo zenekar: immáron 15 éve koptatják a hangszereiket és a világ színpadjait, noha a 13.090 Facebook rajongó arra enged következtetni, hogy a világ egyelőre nem akar behódolni a tehetségük előtt. Nem hozta meg az áttörést valószínűleg az alant ismertetett friss nagylemez sem, pedig én mindig úgy képzelem, hogy […]
Tovább »
A T. H. L. zenekar Facebook oldalára látogatva az első gondolatom az volt, vajon ha egy hozzájuk hasonló zenekar összesen 829 kedvelővel büszkélkedhet, nem árulkodik-e az már eleve valamiről. Mióta jobban összeismerkedtem a lemezükkel, ami feltehetőleg megmagyarázza, mit is rejt a három betű a zenekar nevében, amondó vagyok, nem a világ téved. A zenekar az […]
Tovább »
Nem szerencsés, amikor az ember már úgy kezd egy lemez hallgatásához, hogy mély levegő, kezdjünk bele, de a Diamante Ad Vitam Reditus című opusza minden okot megadott az aggodalomra. Már csak a külsőségek is. Gondolom a lemezcím azt jelenti, hogy vissza (a jövőbe) az életbe, úgyhogy akkor jogosan elvárhatnám, hogy ha arra ébredtem volna, hogy […]
Tovább »
Pár éve terjengett az ország legnépszerűbb közösségi oldalán egy játék, hogy a wikipédia által beadott random képekből és szócikkekből rakhatta össze az ember, hogy mi lesz a jövőbeli zenekara lemezének címe és borítója, és ekkor nekem ez az igen gyönyörű dolog jött össze, viccesnek is találtatott, hogy nyilván Dögös Robi stílusában fogok alkotni. Mikor azonban […]
Tovább »
Nem is volt még olyan régen, amikor a tengerentúli Kayo Dot-ot felfedeztem magamnak, mint az avantgárd metalnak is egyik legszélsőségesebb képviselőjét, és nemrég örömmel láttam, hogy csak október közepéig kellett várni, hogy újabb lemezzel jelentkezzenek, amivel aztán majd lehet küzdeni megint hónapokig. El is jött az október 16-os hivatalos megjelenés, azóta pedig majdnem eltelt tíz […]
Tovább »
Fekete eső. Az biztos olyan, hogy néger gyerekek potyognak az égből – hát lehet szegénységi bizonyítvány, de első látásra pont ennyi ép gondolatom támadt az egyébként egészen világoskék esőcseppet ábrázoló lemezborítóra nézve. Illetve, hogy a zenekari logó, ami nagyon trükkösen épül fel, mert a B betű egy fordított R, na nem az orosz verzió, hanem […]
Tovább »
Operametál? Olasz? Azta. Igazi csemegének ígérkezett a VeraEurodice, mert már ránézésre se csinál semmit úgy, mint kellene. Először is nincs zenekar- és albumnév külön a borítón, sőt sehol, csak ez a többnyire egybeírt kifejezés, amiből szerény latinnemtudásommal és mitológiai ismereteimmel valahogy kihámoztam, hogy azt jelentheti, hogy az igazi Euridiké. A borító egyébként helyes csillogós keménypapír, […]
Tovább »
