Invocation Of Death
Into The Labyrinth Of Chaos

boymester
2019. március 30.
0
Pontszám
9
 

    Nagyon jó érzés, amikor egy zenekar megismerésével az ember nem csak egy, de akár több minőségi anyagba is belefuthat. Így jártam a közelmúltban az El Salvadorból származó Invocation Of Death bemutatkozásával is, mivel az az Into The Labyrinth Of Chaost rögzítő csapat tagjai sok egyéb projekt keretében fonódnak össze, ahol bizony általánosan magas színvonalat képviselnek a metal színtéren. Ezen a néven ugyan most találkozhatunk velük először, de az Invocation Of Death előzményei egészen 2008-ig nyúlnak vissza, ahol  Antares Deathként kezdték el formálni a dalaikat, de hangzóanyagot nem jelentettek meg. Viszont Carlos Melara basszer, Iosif Najarro énekes, dobos, Morbid Miasma és Juan Pablo Garciaguerre gitárosok korábban már együtt zenéltek olyan erős extrém formációkban, mint a Conceived By Hate, Morbid Stench, Disorder, Destroyer Attack és Witchgöat. Érdemes is kattintgatni a linkekre… Ezekben a bandákban közös a death/black és thrash metal iránti elkötelezettség, melyeknek különböző egyvelegeit, más-más irányba hangsúlyos eltolását kaphatják az érdeklődők. Az Invocation Of Death a tiszta, hangszeresen képzett és izgalmas, mégis régi iskolás death metal mellett tette le a vokság és mindezt igazán meggyőzően tálalja elénk. Leginkább az ismert amerikai, keleti parti vonalat üdvözölhetjük újfent az albumon, így nem kerülhetjük meg hatásként az Obituary, Cannibal Corpse, Deicide, Monstrosity, Massacre és Malevolent Creation neveket, de azért svéd halálfémből is kerülhetett a banda asztalára. Érdekesség, hogy a kiadványon egyaránt szerepelnek angol nyelven előadott és spanyol nyelvezetű tételek, ez utóbbiak pedig kifejezetten jól is hangzanak, egyáltalán nem rontanak az összképen (összesen két dal). 

    Intenzív darálást, súlyos, nehéz riffeket és egy lehelletnyi melodikus megközelítést is kapunk a banda révén, de tiszta énekre és szárnyaló dallamokra azért ne számítson senki, mert a lemez 35 perce nem a finom lelkek kényeztetésének céljából született. Iofis vokálja például minden igényt kielégít szerintem, amit a pince mélyéből felbugyborékoló gyűlöletbeszédtől elvárhatunk, a hangja alá tolt visszhang effekt pedig kifejezetten horrorisztikussá, ijesztővé, valamint élővé teszi minden megnyilvánulását.

Invocation Of Death - The Convent

    Nem lehet panaszunk a hangszerek megszólalására sem, mivel minden jól hallható, ugyanakkor megfelelően brutális. A játékidőn 7 dal osztozkodik közel egyenlő arányban, amelyek közt mindegyik tartogat megjegyezhető megoldásokat, így a színvonalat bőven végig egységesnek tekinthetjük. Sok tempóváltással, néhány rövid, de elégséges szólóval is találkozhatunk, egyedül talán a Crawling In The Dark mondható lassabbnak a többinél, de az agresszió ebben a tételben sem hiánycikk. A zenekar minden tagja és hangszere megkapja a lehetőséget, hogy érdemben hozzátegyen a dalokhoz, így bőségesen hallhatjuk a morajló basszust, az intenzív dobpergéseket és a folyamatosan zakatoló gitárokat is. Sajnos nem találtam feljegyzést az album borítójának születésével kapcsolatban, de a kissé általánosnak mondható külcsín teljesen megfelel a morbid zenei aláfestésnek, ami az első hangoktól kezdődően orrunk alá dörgöli a dohos, állott kriptaszagot. 

Invocation Of Death - En El Altar De La Misantropia

     Ahogy a zenekar tagjainak többi projektjénél, a léc tehát itt is magasan van a minőséget illetően, így simán ajánlható az Into The Labyrinth Of Chaos mindenkinek, akinek szívügye a death metal és az emlegetett bandákat sem csak tisztes távolból csodálja. Ugyan nem a legtechnikásabb lemezről van szó, de bőven akadnak rajta okos megoldások, amik a régi iskolát frissé, lélegzővé teszik. A teljes lemezt meghallgathatjátok a bandcamp segítségével. 

Invocation Of Death - The Art Of The Deformed