Jó dalok esetében a hosszúság nem akadály, bár tény, hogy igencsak fárasztó. - A gitárokat érzem kicsit erőtlennek, s a dob is lehetne pengébb, de összhatásában véve semmi kivetnivaló ezzel a lemezzel. - Nagy valószínűséggel azoknak fog az album tetszeni, akik szeretnek kicsit többet gondolkodni egy albumon. :) - Akik a direktebb dolgokat szeretik, biztos megszenvednek majd vele. :D

Uff... Elsőre hatott, másodjára is, harmadjára is... Megigézett a hangulata. - Azt hiszem a stonerkedés mellett komolyabb energiákat kellene fektetnem egy új projectbe, ami hasonszőrű minőségben álmodik. - Persze, akkor már lehet kell némi klón technika is. - Kellemes csalódás ez az album, minden ízében. Csak ajánlani tudom. :)

A megoldásai ellenére ez az album még hallgatható is. Használati utasítás a zenéhez: 1. Tedd túl magad a hangzáson. 2. Hunyd be a szemed. 3. Vedd fel a hangerőt. :)

A dalok hosszával nemigen fukarkodtak a mélyen tisztelt zenészek és annyira nem is taglózott le, mint a "Nagy Öregek". - Persze, ez semmit sem von le abból az értékből, amit a lemez képvisel.

Azok ellenére, hogy egy két zenei megoldással nem értettem egyet, azon vettem észre magam, hogy vége az albumnak. Az egész valahogy folytatásért könyörgött. Percekig ültem csendben, de tudtam, hogy mi lesz a következő lépés. - Ezt az albumot mindenkinek hallania, hallgatnia kell. - Eddig simán ez az év albuma. :)

Ez egy igazi kelet európai hardcore zenekar, pont úgy, ahogyan a stílus "diktálja". - Se több, se kevesebb. - Amúgy ennek a zenének igazából koncerteken, fesztiválokon jön ki az ereje. - Nem lennék a moshpit közepén, amikor "beindul a turbó". :)

Kihagyott ziccer ez a zenekar, pedig olyan egy brutál témákat írtak, s az egésznek van egy olyan jó kis süti hangulata is. - Kár értük, remélem a következő albumra jól összeszedik magukat.

Ha nagyon akarnám, akkor elintézném azzal, hogy ez csak egy Candlemass kópia. Ezek ellenére, ha ínséges idők vannak ill. lesznek, akkor még megér majd egy próbát...

Kövezzetek meg, de én szeretem azt, ha egy albumon történik is valami.

...?!@! - ...és pont.

Ez valami brutálisan unalmas számomra. Ez ilyen merengős, szépségeskedős valami akart lenni?

Meglepően hangulatos. Tetszett, sokszor beszippantott.

Na végre, ez az én zeném ebben a körben! Bitangjó, egész nap el bírom hallgatni. Ja, és a hangzás is masszív és tökéletesen mocskos.(tök jó lenne, ha legalább privátban megkapnám a műfaján belül sokkal jobbak neveit, mert erre a vonalra eléggé rá vagyok kattanva :) )

Nekem azért, mint a fórumos kommentem is jelzi, nem szállt lila köd a fejemre a lemeztől. Baromi hangulatos, egyedi és végtelenül sötét, de továbbra is fenntartom, hogy számomra az utolsó CF és a két Trip lemez kicsit egy massza. A bő egy órás játékidőt is sokallom. Egyszerűen belefáradok, a legtöbb alkalommal nem is hallgatom végig. Nagyon ritka, hogy van 60 - 70 percem zavartalanul...

Nem tudom, hogy nálam mennyire lesz ez maradandó. Az tuti, hogy kell neki időt adni. Azt nem érzem, hogy az év végi listámon bérelt lenne a helye, de a hangulata időnként nagyon jól működik.

A düh az egy olyan képződmény, aminek kimutatásához és megéléséhez egy egészen minimális szofisztikáltság sem szükséges. A düh "elmesélésével", átadásával kapcsolatban ez már messze nem igaz és ezt sokan nem veszik észre. A Suffer As Well jó témához nyúl, de éretlenül, tehetségtelenül. Össze sem hasonlítható avval a kvázi művészettel, amit a témából egy kiemelkedő HC banda ki tud hozni.

Szerintem egyben van ez a lemez. Elég sok helyen lehet párhuzamot vonni a Samaellel, Septic Fleshel, Black Comedy-vel. Erősen saját korlátaik közt mozognak, ami egy kicsit szürkíti a végeredményt. Lehet ezt hallgatni, még talán szeretni is, nincsenek nagy gondok, csak a kiugróan jó és érdekes, egyéniséget mutató témák hiányoznak. Erős 'B' kategória.

Ez bizony egy korrekt és erős harcostárs a Solitude Aeturnus, a Memory Garden, a Reverend Bizzare / Lord Vicar, Candlemass örök érvényű bandák nyomdokain. Kiváló! (meg hát ugye ez egy debüt lemez, friss zenészek tollából...)

Semmivel sem érzem rosszabbnak, se jobbnak, mint a HP-ra tucatjával ömlő bármelyik másik doom / death lemezt. Képtelen vagyok felfogni, miért lesz az egyik körben az egyik első, a másikban a másik sereghajtó... én ehhez nem értek. Nálam nagyjából ez is annyi, mint bármelyik másik + / - 1 pont.

Bocs minden fantól, de ez számomra elviselhetetlen kategória. Egyébként is irtózom a punk zenétől, a punk életstílustól, a punkságtól úgy ánblokk. A másik amivel kapcsolatban alacsony az ingerküszöböm, az a művészkedés. Én itt ennek a kettőnek a keverékét érzem, ami egy 60 milliós zöldövezeti családi ház felnyitott garázsából szól, valahol egy jóléti állam kertvárosában. Ha benézünk akkor még a két szétszívott unatkozó egyetemistát is megláthatjuk a hangszereken vernyákolva.

Az elején még nagyon tetszett de a végén már csak arra tudtam gondolni, hogy irgalmatlanul hosszú, és a német nyelv nekem kimondottan rontott az összképen

Tényleg hasonlít a Before The Dawn-ra az utolsó lemezük nagy kedvenc volt, de vagy én léptem tovább, vagy ez a lemez nem éri el azt a színvonalat. Nekem a borítóval semmi bajom és a számok is ideális hosszúságúak.

Kövezzetek meg, de nekem tetszik. már többször is meghallgattam nemcsak kötelességtudatból. A hangzás szerintem rendben van, amúgy meg azt mondják, hogy a black metalnál direkt erény az amatőr hangzás.

Rosszul indult a kapcsolatunk, de egyre jobban magával ragadott a hangulata. A női vokál nagyon jól megtámasztja az atmoszférát és a tiszta férfi vokál is tetszett.

A borító nagyon király a hangszerek is de a vokál nem jött be. A The Ascend viszont zseniális egy plusz pontot hozott is

Ez rohadtul nem jött be de legalább nem hosszú

Vannak zenekarok akik két ötletből egy egész lemezt, és vannak olyanok akik min. két ötletből egy számot hoznak össze. szerintem a WEB ezen utóbbiak közé sorolható. Korábban nem ismertem Őket (nem is nagyon szoktam korábbi lemezeket keresni,általában nem tetszenek) de ez egy olyan keveréke a (black) industrial sympho death (techno?)ami arányos emészthető, szórakoztató akár az egész játékidő alatt. Talán picit több hörgés és kevesebb károgás.

Néha olyan érzésem volt mintha lelassított europowert hallgatnék, máskor meg olyan mintha Bruce Dickinson otthon a zuhany alatt doomot énekelne. Sokszor hamiskásnak tűnt.

Nincs ezzel a lemezzel semmi baj tisztessége depressiv blacknek tűnik bár nem vagyok se szakértője se rajongója ennek a műfajnak.

Többször idegesített mint nem.

Tetszett, de valahogy mégse érzek késztetést a gyakori hallgatására.

Semmit mondó név és album cím, a borító is gagyi. Viszont ezek másodlagos dolgok a zene kellemes és szórakoztató, de tényleg.

Húhaa, hát nem tudom, pár éve biztos több pontot kapott volna, mostanában ez csak egy 6-os, műfaján belül vannak sokkal jobbak is.

emp-el értek egyet független attól hogy tuti rengeteget fogom hallgatni.Ennél is és a The Great Old Ones-nál is azt érzem hogy annyira hiányunk volt már jó zenéből hogy hirtelen túlértékeljük őket.

kb mint a Triptykon

Abszolút fesztivál zene, hideg sör ,haverok ,meg ez, olyan igazi büfé rockeresen.Itthoni hallgatásra max 5 pont mert ez nem itthonra való, de amúgy akár 9 is lehet, megfelelő környezetben.

Hát nekem ez nem kell most.

Tetszett néha, de néha olyan pop-os volt, meg power metál is beugrott ami viszont nagy hátrány.Szóval mire végeztem vele, addigra tényleg végeztem vele.

Szerintem rendben van ez az album, tény hangulat kell hozzá.

Az ének nagyon nem tetszett a zenébe voltak érdekes dolgok,de nem tudok elájulni tőle.

Sötét és nyomasztó, ahogy kell. Megfelelő hangulatban kincset ér egy ilyen lemez, de most csak így tudom értékelni.

Erre rákattantam.

Hajszállal érzem kevesebbnek az előzőnél...de megint bitang sötét anyag született.

Ennél kevesebbet nem tudok adni, pedig próbálkoztam a dologgal. Hangulatos, izgalmas és átgondolt lemez.

Az egyediség erősen közelít a nullához, de a dalok nagyon rendben vannak. Epikus doomból ínség van, szóval ez a klisékből álló, egyébként kiváló lemez sem kaphat kevesebbet. Ha beérik, inkább még többet...

Hallgatható, de az előző két lemezhez képest nagy leeresztés.

Őő, izé, sajnos egyet kell értsek Nagával. Már napok óta próbálkozom vele és valahogy mindig hamar elunom. Pedig nem építkezik rossz elemekből, csak valahogy nem talált meg, kicsit üresnek érzem.

Nekem kifejezetten bejön ez az öblös kriptahangzás. A témák is nagyon izgalmasak, old school death esetében mostanság sajnos ritka az ilyen minőségi, változatos anyag. Köszönet az ajánlónak.

Én nem érzem, hogy hiány lenne mostanság a jó zenékből. Igaz, nem folynak a csapból a klasszikus albumok, mint pár évtizede, de amíg ilyen lemezek tudnak megjelenni pár hónapon belül, mint ez és a Great Old Ones, addig nincs gond.

Teke Lili nem egyszerű nőszemély, de a maga módján tökéletes. A tizenhét perces Behind The Mountain meg...csodálatos.

Egyszerű, mint a faék, de most jól esett.

Nem az én világom.

A legtöbb ilyen próbálkozás ott csúszik el, hogy sok zenekar akar ilyesmit csinálni, csak éppen nem találnak hozzá megfelelő torkot, ezt a fajta zenét pedig nem lehet megúszós hanggal énekelni. És itt a jó hanghoz minőségi zene is társul, még nem egy Candlemass, de ígéretes, fogom még hallgatni.

Hangulatos kis dalcsokor, türelmesen borongani tudó hallgatóknak. Persze ezt sem kötelező egyben hallgatni :)

Nem rossz ez, de nem is igazán izgat.

Témaorgia. Émelygős. Tíz perc után elfárasztott. Húsz perc után meg a pokolba kívántam. Néhol meg borzalmasan hangolatlan - hamis valami hangszer... Egyszóval: szörnyű.

Nem tudom, mit hallotok ti ebben. Ezer ilyen van... Egy darab egyediséget sem érzek benne.

Ez sem hatott meg.

Itt a bizonyítéka annak, hogy a valódi brutalitáshoz és sötétséghez sem nagy riffek, sem szédítő tempó nem szükséges. Tényleg kitalálható, hogy az úr a CF egyik meghatározó egyénisége volt anno. Még a vendégül hívott csaj is ugyanaz, aki egykoron a Monotheisten énekelt. MOCSOSUL jó és tiszta és élő ez a hangzás. Ez úgy látszik a tizesek köre számomra - eddig legalábbis. Tom Gabriel bácsi kedvenc szava: FLESH. A hangja meg ATOM. Rendesen áthallgatva, megkockáztatom, hogy ez a lemez jobb, mint a Monotheist. Óriási bajban vagyok. HÁROM lemezem van az év lemeze címre megosztottan. Ez is ugrik a dobogóra. Mindez egy-két hét leforgása alatt.

Mestermű. Ismét

Túl sok bajom nem volt vele, bár eléggé kevés behatás ért a hallgatása közben.

Nagyon jól indult, de mint az később kiderült, el is lőtték azzal a patronokat. A Prince... mondjuk még annyira nem rossz. Összességében meg egy kicsit fárasztó nekem.

Klasszikus doom, amit már megtanultam tisztelni, de élvezni nem igazán.

Okosan összerakott, elvont halálzene. Sok pszicho rész ment bele, ami nekem nagyon hangulatossá teszi. A lerágott csont fika tulajdonképpen igaz, de engem nem zavar. Még lehet 10 belőle...

Megosztó lemez. Például megosztva az év lemeze a The Great Old Ones Tekeli-Li-jével ezidáig számomra. Egyszerűen tökéletes. És végre az is beugrott, hogy mire emlékeztet a vokál az Awkward refrénjében (meg még pár helyen): Crosby Stills Nash. A Proof of Bass verzében meg simon le bonos (Duran Duran).

Ez kérem hangulatos és black. A német nyelv kifejezetten tetszik. Elsőre riasztónak tűnt az album (és számok) hossza, ennek ellenére könnyedén belefeledkeztem már elsőre is.

a zenekar neve, az album címe...és a zene...passzolnak...bár a zene jobb az átlagnál..

a bandcampes dolog miatt...hát tényleg nőljön pattanás a szájpadlásukra...a zene pedig egész élvezhető darlálás...bár..nem hinném, hogy még sokszor előkerül a jövőben..

Hát..ez beszarásjó!!! Nagyon emlékeztet a legutóbbi Celtic Frost albumra (amit szintén imádtam)...asszem...az év egyik albuma lesz nálam..., nagyon tudnak játszani a hangulattal...a borító, mintha az eslő Alien filmből lenne...; legalább megnyugtató, hogy a zenekar előéletének semmi köze nem volt a pontozásomhoz...amúgy meg...lószart 10 pont....ez inkább 10×10×10 pont!

Ahogy szokták mondani...a hiba, az ön készülékében van...és tényleg...csak többet kellett hallgatni...végül megadta magát. Azért hangyafasznyit a Triptykon jobban tetszik.

Legtöbb dal...mintha egy kaptafára készült volna...bólogatós-hörr-morr-szaggatós death??, bár a gitártémák szerintem nem mondhatók igazán death metalosnak egymagukban. Elég uncsi. Az ablum hossza viszont pozitívum. Ez még fostosabb, mint elsőre tűnt...

Érdekes képződmény...tetszik az összkép, annak ellenére, hogy egyes helyeken idegesítőek az effektek...szerintem egész sokat hallgathatták a Samael zenekar anyagait...

ez bevégeztetett...azért érdekes, hogy az énekesek hangja is ugyan olyan ebben a műfajban...nem mondom, hogy rossz...de...ha ilyet akarok, akkor maradok a Candlemass-nél...

Itt csak lerágott csontok zörögnek...sőt...lehet, hogy a gitárjukat is megrágták ...az elképzelés nem rossz....de már unalmas az ilyen picsogó, szuicid black...főleg ezzel a szenvedő károgással

Ebbe már pár hete belebotlottam a Bandcamp-en...adtam neki esélyt, nem is egyszer. Ha több volna benne a punkos vonulatból, akkor fasza lenne, de így sok a popos-garázszenés vertyogás. Attól azért távol áll, hogy idegesítsen, de semmi különlegeset nem találok benne.

Nem tartoznak a stílus krémjéhez, de jól esett hallgatni, engem a hangzás sem zavart, bár valóban vannak apróbb hibái.

El lehet hallgatni, de túl sok izgalmat nem okozott. 7-est azért megérdemli.

Én ebben nem hallok sok egyediséget, viszont végig fenntartja az ember érdeklődését, izgalmas témákkal. Hangzás is rendben.

Bitang jó lemez, úgy van!

Nem erőlködöm szavakba önteni, milyen hatással van rám ez a lemez. Nem lehet kifejezni, még csak körül írni sem tudnám (Akinek nem jön be, a negatív dolgokat persze könnyebb...) hallani kell! Nem kérdés a pontszám és az év végi dobogó.

Valahogy nem áll össze kerek egésszé. Szerencsére több az érdekes rész, mint a zavaró, mert hogy van az is. Másodjára még kevésbé tetszett, inkább hagyom...

Kiváló bemutatkozás, jó dalok, jó énekessel.

Mi az amitől kitűnik ez a lemez? Lehet mondani a már említett "pszicho" elemeket, beteges éneket (Ataraxie, Ahab rajongók tudják miről van szó), depresszív hangulatot. Ezt sok más zenekar is tudja, de mindenkire máshogy hat 1-1 zene. Engem például meggyőzött, de a 10 ponthoz még valami "hiányzik".

Próbáltam megtalálni az értékeit, Naga kritikája sem segített sokat (a hiba nyilván nem benne van, sőt). Ez kevés a boldogsághoz :P Nekem sem jött át, nyitott vagyok sok mindenre, de ez abszolút: NEM!!! Az ének borzasztóan idegesített, plusz pont a néhány érdekes zenei megoldásért jár.

Nem volt rossz,voltak jó pillanatai például néhol kifejezetten élvezhető gitárjáték volt benne.

Egész jól sikerült egy album,mondjuk nem túl egyedi. Nem hiszem,hogy ha műfaján belül keresgélnék pont ezt tenném be a lejátszóba.

Számomra nagyon bejön amit kreáltak. Nagyon jó kezdés ez remélem,hogy a folytatás is legalább ezt a szinvonalat hozza s akkor nem is lesz gond.

Nagyon jól hozta azt amit az ember elvárt tőlünk.

Nos,többször is végighallgattam de még ezekután sem tudott teljesen meggyőzni. Hangszerek terén amit csináltak az kiváló és tiszteletre méltó,ám az énekes kiérdemelne egy gyomorszájast,hátha akkor értékelhetőbb lenne az amit csinál. Egy jó,élvezhető vokállal simán adnék nagyobb pontszámot de így nem.

Eléggé gyenge egy album. Az irány amit kiválasztottak jó csak még nem tudnak egyenesen járni.

Kicsit túlspilázták. Teljesen élvezhető lett volna ez elektronika,kórus meg minden egyéb majomkodás nélkül.

Hasonló a gondom ezzel mint a Wolfheart lemezzel. Élvezhető,meghallgatható de nemhogy újítást nem hozott hanem a koppintást is kicsit gyengén,esetlenül tálalja.

iszonyúan untam magam hallgatása közben,nem gondolom,hogy valaha találkoznék még vele.

Borzasztó volt,remélem soha nem hallok róluk többet.

Pont abban nem nyújt számomra semmi érdemlegeset, ami a legfontosabb az ilyenfajta zenéknél: a hangulat. A Mourning Dawn, bár sokkal jobban próbára teszi a hallgatót, lényegesen jobban teljesít ezen a téren.

Nem rossz, de nem is különleges. Ebben az erős mezőnyben nálam ennél nem ér többet.

Szerintem a hangzással nincs különösebb probléma, illik ehhez a sötét hangulathoz. Nem rossz ez, bizonyos fokig még érdekesnek is mondható helyenként, de a végére azért kicsit egyhangú lesz... jó ez na, így kell ezt csinálni, ahogy többször hallgatom, egyre inkább tetszik, igazi kriptahangulata van.

Lehet, hogy empnek igaza van itt alant a fórumban, de akkor is tízes és punktum. :-) Szeretem azokat a horrorsztorikat, de nagyon. :-)

Kiváló ez is. Nem egyszerű muzsika, de érdemes időt áldozni rá. Egyelőre ennyinél tart...

Érdektelen.

Nem voltam tőle elájulva, számomra nem nagyon voltak emlékezetes momentumok.

Ez jó kis lemez, külön dicséretet érdemel, hogy nem egy antihang énekel. A dalok jók, ígéretes debüt.

Kiváló, csak győzzük cérnával. :-) Nekem ez nem probléma, de azt is megértem, ha valaki besokall tőle. A hangulata egyébként nagyon ott van, arról meg nem tehet, hogy verőfényes napsütés van. :-)

Nekem is kiborító ez... Idézek Naga kritikájából:"Természetesen rocker körökben ez kiakasztó, nyálas nyávogásnak számít" hát igen, jobban meg sem lehetne fogalmazni :-D, azzal együtt is, hogy nem tartom magam rockernek, hiszen sok mást is kedvelek. Igaz, hogy ő ezt konkrétan az énekre írta, de nyugodtan rá lehet húzni az egészre is...

A korábbi hp-k egyikén szereplő Khladnovzor játszott valami nagyon hasonlót. Szeretem ezt az atmoszferikus, depresszív vonalat. Kiváló album, sokat fogom hallgatni.

A semmitmondó név és cím senkit ne riasszon el. A projekt Tuomas Saukkonené, aki a kortárs melodikus death egyik legtehetségesebb karaktere zenészként és zeneszerzőként is. Persze, hogy tiszta Before the Dawn. És akkor? Hallgasd meg a Routa pt.2-t és tudod miről beszélek!

Nehéz megkülönböztetni a dalokat, a kötelező (5.!) intermezzo sem segít. Túl tömény, inkább csak részleteiben élvezhető.

Ez nagyon ott van. Külcsín és belbecs egyaránt példás. Maximum pontot akkor kapna, ha a játékidőt sikerült volna kordában tartani. (Nem tudnám megmondani mi sok benne, de elfáradtam a végére!)

Sokat hallgatós, nagyszerű album, akár maximum pontos is lehetne, de....az énekkel vannak problémáim.

Bizony abba a csordavokálba még én is beszállnék megfelelő állapotban. (ami most nem adott....)

Általában tartok az elektronikától,a nagyszabású "kórusoktól" de itt sikerült azt jó érzékkel beépíteni. Érdekes lemez ez, sok nekem tetsző dologgal.

Felemás érzéseim vannak, egyrészt mindig szívesen hallgatok valami olyan zenét, ami Solitude Aeturnus, Memory Garden, Candlemass ösvényeken jár, másrészt itt azért a zeneszerzői nagyság nem emelkedik akkora magasságokba. Ettől függetlenül egy igényes anyag ez!

Nálam egy 2 cd-s verzió landolt. Nem rossz ez, de az önkontroll hiánya miatt csak ennyi....

Nyitott vagyok számtalan műfaj felé és nem csak a metálon belül, de ez már nem fér bele.

Nehéz, de magával ragadó atmoszférája van, hihetetlenül jól el lett találva!

Tényleg, nagyon jó melódiák, dallamok vannak itt, ötletes az egész, meg Toumas Saukkonen az előadó... Jószívű leszek, de nem garantálom, hogy ez lesz a végső pontszám. Majd viszonyítok a többi versenyzőhöz

A hangzás tényleg borzalmas, a zene meg, hát igen...finoman fogalmazva: nem nekem találták ki.

Hát, ez death metálnak harmatgyenge, a hardcore meg nem az én műfajom

Öt év után tényleg többet vár az ember, bár én nem ismertem őket korábban. Nem valószínű, hogy többet elő fogom venni, pedig tényleg ki lehetett volna hozni többet ezekből az ötletekből.

Jófajta, epikus doom metál, de nem kihagyhatatlan élmény

Nem hozott különösebben lázba, az énekes pedig ezúttal is rontott az összképen.

Elmegy...öcsémmel kártyázás közben el tudtuk hallgatni, de engem az énekes idegesített, őt pedig az egész zene.

2008-ban a Jesus Heist megjelenésekor ismerkedtem meg a lehetetlen nevű zenekarral, és meglehetősen nagy hatással volt rám, egy ígéretes, saját hangú dolognak tűnt. Erre ezt a lemezt írták 5 évig, ami alig jobb, mint középszerű, ha egyáltalán. Többet vártam.