A mai napig futok bele olyan death metal lemezbe, ami a ’90-es évek első felében született és még nem hallottam róla korábban. Ez nem is lenne nagy dolog, ha jellemzően nem esne le tőle valamiért az állam. Talán a legfontosabb korongokat már hallottam, de a „másodvonalban” is akadnak bődületesen ütős szerzemények, amik a mai napig lerobbantanák a hallgatóság fejét. Nem véletlen, hogy az utóbbi bő 10 évben ezt sokan felfedezik maguknak és még most is annyi táplálékot, inspirációt merítenek belőle, hogy simán képesek hasonlóan jó anyagokat összehozni. Ha az ember alámerül kissé a kutakodásban gyorsan rájön, hogy olyan mennyiségű old school death metallal találhatja magát szembe, amit egy élet alatt nem tudna elfogyasztani, ráadásul a többségük jó. Nem megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, hanem egyszerűen jó.
Ilyen korong a nemrég promós fiókomban landolt Dead Soul Alliance bemutatkozó albuma, a Behind The Scenes is, ami pontosan annyit ígér a borítójával, évek alatt szépen kiformálódott logójával, amit elvárhatunk tőle. Nehéz lenne bármiért is büntetni, haragudni a projektre, hiszen nem egy öt perc alatt összedobott kliséhalmazzal találjuk magunkat szemben minden egyértelmű hatás ellenére sem, hanem egy alaposan kimunkált, évek munkájával csiszolgatott dalcsokorral. A jelenleg duóként alkotó Dead Soul Alliance konkrétan 2010-ben született meg WD mindenes fejében, aki ezek után hosszú ideig cserélgette maga mellett a dobosokat, hogy megtalálja a számára tökéletes társat. Menet közben adott ki demót, EP-t, melyek mind jó visszajelzéseket kaptak és gyorsan elfogytak a kisebb közösségekben. 2017 környékén találkozott össze E.H.-val, aki végre méltónak és elég kreatívnak bizonyult ahhoz, hogy WD ötleteit kiegészítve a bőrök mögé üljön, így szép lassan el is kezdődtek egy esetleges nagylemez munkálatai. Wolven Deadsoul életében igazán maradandó lesz 2021, hiszen hiába benne a 90-es évek óta több underground death, grind projektben, eddig nem szerepelt nagylemezen. Most ez megváltozott régóta formálódó terveit illetően és a friss Expunged anyaggal is, amit szintén érdemes megemlíteni a death metalt kedvelőknek.
De ugorjunk vissza a Behind The Scenes születéséhez… A két zenész beszámolója alapján számtalan dalt hoztak össze, ugyanis a projekt alapvető témaköre minkettőjüket kellően inspirálta. Ez az ő esetükben nem más, mint a valóság és fantázia határvonalának keresése, esetleg kétségbevonása. A már-már filozofikusnak tűnő alapgondolatokat azért nem kell véresen komolyan vennünk: itt leginkább arról van szó, hogy a borzalmak, a szörnyek világa nincs is olyan éles módon elválasztva az emberektől, mint ahogy ők gondolják. Igen, itt eszünkbe juthat a jó öreg Lovecraft és ismeretlen, titokzatos lényei, melyek velünk együtt léteznek egy dimenzióban. A stúdióba vonulás 2020 elején történt, ahol aztán a legjobbnak vélt szerzemények elnyerték végső formájukat és felkerülhettek az esedékes debütálásra. A világban kialakult helyzet miatt persze a csúszás borítékolható volt, de most már úgy néz ki, hogy szeptember első napjaiban mindenki hozzáférhet munkájuk rothadt gyümölcséhez.
A válogatást végül 9 brutális szerzemény élte túl, melyek összesen így is csak 34 percet vesznek el az életünkből, de azt bizony maradéktalanul. A lángot a death metal pislákoló oltáránál rögtön a címadó tétel szítja fel és már most kijelenthetem, hogy az egyik legerősebb dallal van dolgunk az egész korongon. Szédületes tempó, agresszív, megállíthatatlan hörgés és valóban nagyszerű, erőteljesen megszólaló dobjáték vár ránk egy rövid gitárszólóval, ami meglepően „svédesre” sikerült az alapvetően amerikai vonalra emlékeztető zúzda közepén. Valahogy modernebbnek is tűnik ez a tétel a többinél, hiszen a tipikus 90-es évek beli aprítás inkább a Screams For The Asylum egyszerűbb felépítésére, gitárjátékára mondható. Végig pusztít és perzsel a Mental Comatose, a rövid Behold Forever Darkness, Catastrophic Chaos páros pedig gonosz kis dallamokkal szórakoztat. Az Equilibrium Dead esetében érkeznek meg a jelentősebb hosszúsággal bíró groove-ok, a folytatásban pedig ismét felüti a fejét egy-két közösen üvölthető rész valamint dallamfoszlány. Nem tudom, mennyire lehet szándékos, de a lemezt a nagyszerű nyitás után a második legjobb tétel zárja, mintegy minőségi keretet biztosítva, jó emlékeket hagyva maga után.
A végeredményen tehát érződik a rengeteg munka, a finom polírozás, ami minden death metal rajongónak a kedvére fog tenni. A csapat elég hosszú listát mellékelt az inspirációt szolgáltató bandákról, egy párat én is átveszek tőlük. Ha az Cianide, Benediction, Asphyx, Grave, Unleashed nevek nem hagynak hidegen, akkor mindenképp adj egy esélyt ennek a bemutatkozásnak! Persze egy klasszikushoz sosem fog felnőni a Dead Soul Alliance, a fejek letépéséhez így is nagyszerű háttérmuzsika!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.