Szénanáthától eldugult fülemnek ez most nem tett valami jót. Pedig a zene még működhetne is, de az ének az borzalom. Kár, pedig biztos jót szórakozik magában az öreg. Én már kevésbé szórakoztam rajta. A doom műfajt többre tartom ennél :P

Nyomorúságos sludge pusztulat, én így szeretlek. Átlagban ez egy nyolcas, de a The Ashes Make Her Beautiful miatt jár neki a kilences.

Nagyszerű hangulatzene.

Ez a sznob, technikás virtuózkodás mindig is az idegeimre ment. Ráadásul koppintanak is rendesen. Az adott pontszám felfogható egy tartózkodásnak.

Kár is szaporítani a szót, a pontszám önmagáért beszél. Utoljára talán a Chapel Of Disease tavalyi lemeze tetszett ennyire ezen a vonulaton belül.

Mindenki kedvenc kiadója, a Rotten Roll Rex egy újabb frenetikus alkotást szabadított rá a világra. A Gutalax balladája után már azt hittem, nem fogom viszont látni valamelyik védencüket a HP-n, de hát tessék...

Nascence: hasonló félelmeim voltak nekem is, de kellemeset csalódtam. Fél pontot levonok a néha kicsit idegesítő vokál miatt.

Zeneileg ezzel sincsen komolyabb gond, be tudom fogadni ezt a szintis, popos, darkos, rádióbarátabb világot, viszont ezektől a nyálas szövegektől a falra mászok.

Erről se jót, se rosszat. Bennem semmit nem mozgat meg.

Tény, hogy helyenként nevetésre ingerelt engem is, de ha csak a zenei részt nézzük, az a saját stílusán belül szerintem nagyon is jó.

Semmivel sem komolyabb, mint az egyszemélyes Burzum, csak ez a "másik" irány. - A kivitelezés?! Számomra komolytalan, túlerőltetett... Ennyi. Aki kedveli a heavy/doom dolgokat, annak halyrá, de szerintem ez náluk is kiveri a biztosítékot. Szóval...

Hosszú, s ráadásul már olyan mocsárszagú a hangzás, hogy bele is temetkezik. - Kár érte... Pedig van benne kraft. Persze aki a doom-ot és a sludge-ot így összerázva szereti, annak rajta.

Hosszú, és én valahogy a gyorsabb dolgokat kedvelem. - Persze, ez az én hibám. - Még csak "halálmetának" és doomnak sem nevezném ezt a produkciót, ahhoz túl modern. Ráadásul a "dob" is kellően fárasztó. - Az egész produkció olyan, mint amikor a djent hangzással operáló neo death metálosok lemennek a próbaterembe egy kétnapos veseátmosás után.

A djent-es részeket kihagyva elég jó kis progzenét lehet itt hallani. A grind-os dob néha elég jól megkavar. :D Szerencsére. - Mindent összevetve a fitymacsattogtatáson túl, ha az énekes legalább olyan karakteres lenne, mint James LaBrie, akkor még simán belecsúszhatna a 10-es kategóriába is. :) - Csak egyet nem értek, énekléskor miért kell lelassítani a tempót?! :O

Ez a "kajabálós" halálmetál nem lenne rossz, pont ha az előzőleg említett "hibát" mérsékelnék. - No, azért téma ügyileg sem vannak annyira eleresztve a svédek... kár értük, mert még jók is lehetnének. - Majd legközelebb.

Természetesen lehet szeretni, s utálni a stílust azt viszont meg kell hagyni, hogy Leviék elég jól hozzák élőben ezt a lakodalmas dolgot. Elsőre ezt a pitch féle éneket szokni kell. - A grindért külön köszönet a brigádnak. - A stílus elkötelezettjeinek biztos tetszeni fog, a többiek meg... huh... keressenek inkább más. :)

Voivod újratöltve. - Egy-egy számból más egy egész albumot tudna írni. :D

A hangszerezés még elbírt volna egy kis támogatást, amúgy meg elég hallgatható kis album. - A szintit még hozhatták volna előre. - Amúgy ez olyan zene, amit élőben jó hallgatni. Valahogy ott jön ki az ereje valójában.

Ian Astbury-ről mindig a The Doors-os Jim Morrison - többek között - jut eszembe, talán ezért is ennyi, hiába vágnak fát a hátukon mindenért. :)

Ez egy, a sok felesleges norvég zenekar közül... Party van, csak nem itt. Á, még viccnek is rossz.

Ha érdekelne ez a zenei irányzat, akkor szerintem eléggé kedvelném a Hakent.

Az első lemez nagyon rendben volt, ez csalódás minden téren.

Nyilván egy nagyon kis szűk réteget szolgál ki ez a zene, többet nem is érdemes hozzáfűzni. Hangpróbákon esélye sosem lesz ilyen lemezeknek, nincs is mit értékelni rajta.

Jó hogy van ez a csapat, elismerem amit csinálnak, a debüt Outer Isolation egyenesen egy underground csoda volt 6-7 éve, de most nem érezték a srácok az arányokat, mert ez egy túlgondolt, túlírt lemez lett.

Eddig stílusosnak és egyéninek tűnt amit csináltak, persze a hype-ot sosem értettem körülöttük...

Nem jó, de legalább hosszú. Mondjuk hallhattunk már ennél jóval gyengébb éneket is, de a változatosságot nem lehet erényként emlegetni. Meg az egyéniséget se, ha már itt tartunk.

A változatossága (vonósok, fúvósok) pozitív, a hossza ellenben negatív irányba billenti a mérleg nyelvét.

Hasonlóan a Graves At Sea lemezéhez, ez sem lesz a kedvencem. A kétségtelen értékei ellenére sem nekem szól.

Kicsit több az áthallás (Dream Theater, Toto, Anathema,...), mint amit egészségesnek tartok.

Ez még nekem is tetsző death lemez.

Bocs, de ez nem nekem szól! Úgy érzem - kis túlzással - egyik szám olyan, mint a másik. A vokál meg b@ßßa a fülem... "Köszönet" az ajánlónak! :-P

Érzem benne a munkát, a lelkesedést, ám mivel a Voivod-ért sem lelkesedem annyira, ezzel se kötünk hosszú barátságot.

Érettebb anyag lett, mint bármelyik korábbi.

Nyilván nem kaphatunk már olyan anyagot, mint a Ceremony vagy a Sonic Temple, de szégyenkezniük nem kell. Bár olyan mélységet már nem érzek bennük, de nem estek abba a csapdába, ami sok 30+ zenekart elér.

A korábbi anyaguk nem győzött meg. A Nattesferd viszont igen. Itt a sok jó ötlet, az egymástól távol eső stílusok egységbe forrasztása miatt elő fog ez még kerülni néhányszor.

Beszántanám, mint a gyomot.

Szeretem az efféle mocskot. Iszapos, mocsaras, bűzös, egyszóval: fajin! A stílus sajátja ez a fajta vokál, de én azért egy öblösebbet, ércesebbet tolnék hozzá.

Amikor az Owl zsenijére gépies pusztulatot eresztenek és keverednek az organikus elemek az szintetikusokkal. Odafigyelést és időt igényel az összetettsége miatt, de ha egyszer elkezdi kibontani az ember...

Azért ez nem egy Leprous. Az sokkal jobb szerintem. Azok a hangminták a szintihez időnként annyira büntetnek, hogy az már fáj. Ugyan akkor vannak egészen kellemes pillanatok is. De többször ráztam a fejem, mint bólogattam elismerően.

Hagyományőrzésre ritkán adok többet 8-nál. Ez egy maximális teljesítmény, ha nem várunk el semmilyen újító szándékot. Én azért szeretek meglepődni olykor, ami itt nem sikerült.

Valami sokkal rosszabbra számítottam. Stílusán belül egy kellemes grind. Büdös életbe elő nem veszem többet, de a logójuk láttán felröhögtem.

Nem barátom a stílus, mint ahogy ez a zene sem az.

Az albumcím mindent elárul. Ez egy gyötrelmesen semmilyen alkotás. Közhelyrengeteg langyos középszerűséggel előadva.

A lemez és én: nem találkoztunk.

Komolytalan. Nem is értem a koncepciót.

Ezt hívják öngólnak...

Minden lemezüket kedveltem eddig,olyan 8-as szinten...egyszer talán összehoznak többet is.

Jó kis nosztalgia, bármi újdonság nélkül.

Ugyanaz igaz, mint a Sorcery lemezre.

Kellemesen rossz. A sztereotipikus tahó metal irányból megközelített heavy-doom.

Végre, újabb nagyszerűen sikerült sludge lemez, ahol a dalok sem középszerűek, és ahol egyéb jól megválasztott elemek is feldobják az anyagot. A hossza ne ijesszen el senkit, ezzel érdemes foglalkozni.

Az utcai forgalomban teljesen felesleges ezzel próbálkozni. Erre hamar rájöttem. Éjfél körül egy csendes szobában viszont kinyílik, ha eleget hallgatod. Iszonyú nehéz belekapaszkodni, de megéri türelmesnek lenni. Érdes, ugyanakkor szép.

Nagyszerű progresszív metal lemez. A lágy kezdés ne tévesszen meg senkit. A The Architect több mint negyedórájában kimutatják a foguk fehérjét. Ja, és vajon ki vendégénekel a lemezen? Csak nem Einar Solberg...? Ennek megfelelően, nem kicsit Leprous-ízű az anyag.

Erős album a Garden of Bones, de azért azt megjegyezném, hogy mestermű nem született (szerintem). Sok a Scream Bloody Gore hangulatára való törekvés, de nem úgy, ahogy a Gruesome csinálja, annál szerintem ez sokkal jobb és kevésbé egyértelmű. Summa summarum: a lemez jó, hallgatni érdemes.

Szigorúan csak a műfaj elkötelezett híveinek. Én megkérdeztem a kezelőorvosom és a gyógyszerészem: nekem nem ajánlják...

Profi munka! Mondjuk, ennyire intenzív zenéből 73 perc megfekszi az ember gyomrát egy kicsit, de vannak annyira jók a dalok, hogy mindenképp megérje.

Én falra mászok az ilyesmitől. Akinek tetszik, majd úgyis leírja, miért jó ez, hogy az erre fogékonyak megtalálják maguknak. A mainstream pop oldalról megközelített laza rock/metal zene és annak szövegei semmi jót nem váltanak ki belőlem. De ez csak én vagyok.

Amikor az autóban hallgattam a Fémforgács találkozóról hazafelé jövet, nagyon kellemes volt, itthon már nem mozgatott meg bennem semmit. Sajnos...

Dallamos fesztivál-black(core?)... lagymatag!

Egy viszonylag elfogadható zene, aminél nagyfokban tojtak rá, hogy a vokál is része annak.

Ez nálam olyan, hogy "ilyennek kell lennie".

Nálam is, mint farrrkas-nál odafigyelős, kikapcsolós, esti zene. Azonban rövidéletű.

A pont leginkább annak szól, hogy az elmúlt két hétben a legkevésbé erre az albumra volt ingerem.

Remek svéd death metál, nagyon ott van minden, dalok, hangzás, borító, szuper.

Minden zene kifejez valamiféle hangulatot. Ez itt kb pont azt, amit az agysejtjeim éreztek anatómia és korbi szigorlatok reggelén. Amúgy meg jó.

A stílus legjobbjai. Verhetetlenek számomra.

Személyes elfogultságot jelentek be.....

Annál többet én sem tudok hozzátenni, hogy aki ismeri és szereti a zenéjüket, azoknál rossz pontokat nem sok esetben kap ez az albumuk.

Ritka nagy értéktelen semmi.

Pont annyira volt zavaró, mint egy kavicsdarab a cipőben. Az legalább nem dumál/énekel. Itt viszont egy kehes, bagós hangú öreg próbál Latinovitsként szavalni a basszus ritmusára.

Ez aztán a sűrű iszap...A borítón azért elég zavarba ejtőnek néz ki az a here-melegítő gyertya, de sebaj, mert a zene annál jobb. Valami apró hiányérzetem viszont van, lehetne több fogós téma.

Hülye név...annál jobb zene. Már majdnem avantgardenak mondható

Úúúúú...oda se merek nézni, már megint fityma-csattogtatás hangja szegi dobhártyám. Ez a banda beteg, fertőző....a Dreamis Theateritis kór ellen csak egy módón lehet védekezni: hallgasson Ön is Prosecturát!

Agyonvágott ez brutiális csoda. Pont így szeretem a death metált. Igaz itt érzek deathtől különböző elemeket is. Majdnem olyan jó, mint egy Bolt Thrower album.

Jelenetek a disznók titkos életéből. Vajon minden disznó kukoricát pattogtat?...mert az albumon található hangfoszlányokból ítélve ezt ipari méretekben űzik. Néha úgy tűnik, hogy rappelnek is a sertések, néha pedig eldugult akváriumi levegőztetőt utánoznak. Érdekes állatok ezek....Nem gondoltam volna, hogy másfél perces számokat valaha is túl hosszúnak találok....hmmm...jó is az az Ossian...

Nagyon ellenszenvesen álltam az albumhoz, ahogy megpillantottam a logót és leírást. Egyből elkönyveltem valami igénytelen Voivod kópiának. Kópiának kópia, de nem igénytelen. Az öregek is szerintem büszkék lettek volna erre az albumra. Sőt nekem kifejezetten bejön, hogy sokkal több benne az erő, mint az eredetiben. A hosszát pedig meg se éreztem.

Mivel szeretem a dark rockos dolgokat, ezért kíváncsian hallgattam a De Facto új anyagát. Szokásosan közhelyes, néha túl pátoszolt, de ez a műfaj sajátja szerintem. Egész pofás dalokat hoztak össze. Korábbról csak az Evangéliom albumokat hallgattam többször, de ez felér avval. Egy kicsit több erőt elbírna még a hangszeres rész, főleg ha ilyen erőteljes az ének.

Nem is olyan rossz ez. Pedig nem vagyok nagy híve az ilyen rock anyagoknak. Teljes mértékben rádióbarát zene.

Hardrock egy adag károgással (néha azért "bedurvulnak"). Érzem én, hogy ez tesco-gazdaságos.... de hazudnék, ha nem a szórakoztató kategória mellett voksolnék. Az amatőrizmus és garázs-feeling, ami számomra őszinte zenévé teszi.

Középszerű, szürke dalok és minősíthetetlen ének alkotnak nem túl szerencsés elegyet ezen a lemezen.

Bírom az ilyesmit, de ezt valahogy mégis unalmasabbnak találtam az átlagnál.

A kör vitathatatlan legjobbja nálam, súlyos, érdekes és nagyon hangulatos zene.

Tényleg nem egy Leprous...

Egy svéd death metál lemez a sok közül; jó, mert a műfaj általánosan jó.

Na ne már.

Tagadhatatlanul van benne fantázia, csak túl hosszú és ezért a végére már fárasztó..

A maga nemében jó ez, az alacsonyább pontszám, a velem inkompatibilis műfajának szól.

Sokkal jobb lemezeik voltak a múltban... lejjebb kell vinnem a pontot, ez még annál is rosszabb, mint amilyennek első hallgatásra ítéltem. :-(

Nekem tetszik. :-) Nem egy nagy mű persze, de elszórakoztat.

Nem rossz kis zenét nyom az egyszemélyes csapat bár a zenéjük keveredik a Heavy/Doom műfajjal ,de azért érdemes meghallgatni őket ha valaki bírja ezt a két műfajt.

Nagy Sludge Metal rajongó vagyok,bár ez sem rossz a többi Sludge zenekarhoz képest,de mindegyik csapatban van valami jó hangzás ami a másikban nincs ők elég tisztán játszanak ahogy pár csapat olyan torzult hangázassal ők jobbak.

Érdekes egy zene olyan Post Sludge Metal szerűség,de azért hallgatható megnézném őket élőben hogy teljesítenek hogy ilyen albumot összehoztak.

Disznó metál felsőfokon.Legszívesebben disznóvágáson hallgatnám.

Nem vagyok híve ennek a Thrash Metal zenének,de ők jól telesítenek csak kicsit unalmas ennyire elhúzni a számokat végére elalszik az ember,de koncerten nem tudom hogy tudják ezeket előhozni.De mindha egy kis Metallica ízt éreznék a zenéjükben.Attól még nem rossz csapat hogy nyomják rendesen ezt a progresszív Thrash Metalt.

Nagyon jó ez a visszatérés,azt hittem rosszabbra számíthatók,de amikor meghallottam nekem bejött.Nem semmi 8 évnyi kihagyás után ilyen jó albummal visszatérni nem is rossz.Jó kis dark/gothic muzsika ez.Bár ízlések és pofonok.

Csodás.

Koncerten jót lehet rá hülyülni, de én is kevesebbet adnék rá, ha komolyan venném. De nem teszem. Mondjuk azért azt hozzátenném, hogy brutal death műfajban, ha az ember csak a yt related videói közt elböngészget, sok jobbat és sok komolyan vehetőt is lehet találni.

Sosem nekem zenéltek, de régebben jobbnak tűnt.

Nagyon más, mint az ezt megelőző The Mountain, talán elsőre egy kicsit azt jobban szerettem. Az Affinity esetén több a sablonnak tűnő progrock/progmetal elem, kevesebb a meglepő húzás. De hallgattatja magát, és mindentől függetlenül szerintem egy nagyon őszinte lemez ez is, ahol kevés tere van a magamutogatásnak (legalábbis én még nem érzem magamutogatásnak, vagy fitymacsattogtatásnak, ha négy hangnál többet játszik le valaki percenként). Inkább megelőlegezem a bizalmat egy 9-essel, mert lesz egy év, amire dűlőre jutok ezzel a lemezzel, addig viszont a HP nem vár.