A Det Eviga Leendet egész különleges nevet választott magának. Jelentése nem más mint „az örök mosoly” ami egy Pär Lagerkvist novella címe. Nagy vonalakban egy nagyobb csoport elhunyt ember lelkéről szól akik az örök sötétségben ragadtak, így hát nem tudják másképp múlatni az időt mint beszélgetéssel. Mindezt az idők végezetéig…tipikusan elvont skandináv téma ami nagyon érdekes tud lenni. 2015-ben alakultak a svéd Uppsalában és eddig egy album volt a nevük alatt. Január 28-án azonban megörvendeztették a nagyérdeműt egy újabb szerzeménnyel ami Reverence névre hallgat.
Az előző albumhoz képest annyit változott a felállás, hogy vokál fronton beszerezték maguknak Jacob Buczarski-t aki a Mare Cognitum nevű zseniális projektnek a mindenese. Társaságunk többi része szégyenlősebb, ők csupán a nevük kezdőbetűjével szerepelnek az éterben. Nyitányunk a Bloom névre hallgat ami egy rövid ambient rész után bele is vág a dolgok közepébe. Egy igazán beszaratós, vérrel áztatott sikoly és egy egész fülbemászó tremolo riffel kezdjük a sort, bevezetőnek nem rossz. Ezután következeik a Visage nevű tétel ami egy tekintélyt parancsoló riffel indít majd beáll egy megbízhatóan gyors tempóra. A blast beatek ülnek, a vokál továbbra is gyűlölettel teli. A szám 2/3-ánál van egy atmoszférikusabb kiállás is ami jót tesz a változatosságnak. Retch néven már reccsen is (höhöhö) a következő tremolo vidámpark, nagyon jól eltalált témákkal kooperál, talán eddig itt a legfagyosabb a hangulat is. 4-es rajtszámmal érkezik az Estrange ami egy középtempós, kissé monotonabb felvonás, különösen az előző számmal összehasonlítva. Sajnos nem arról a tipikus hipnotikus monotonságról van szó, inkább egysíkúnak mondanám ezt a számot, a vokál próbálja adagolni bele a az életet. A vége felé azért kapunk egy jó kis sötét orkánt a nyakunkba.
Az utolsó előtti feketeség a Regret névre lett keresztelve, itt sikerült egy igazán fenyegető hangulatot elkapnia a társaságnak, sokkal ihletettebbnek tűnnek a riffek is. Egy gyorsvonat tempójával megy végig rajtunk, a dob (mint az eddigi számokban is), hozza a kötelezőt. A több mint 11 perces Yield maradt a végére, tehát black metal berkeken belül egy igazi epic-kel van dolgunk. Egy nagyrészt középtempós szerzeményről van szó, ellenben a melódiák elég fogósra sikerültek. Itt helyezték a legnagyobb hangsúlyt a hangulatra és azt kell mondjam nem áll nekik rosszul. Jól megírt, változatos és végig érdekes marad a hallgató számára. Az album egyébként jól szól, én egy kis mocskot még azért elbírtam volna. Na nem kell azt gondolni, hogy olyan steril mint egy svájci magánklinika, de hát mit csináljak…ez az egyik fétisem. Svéd banda lévén gondolhatnánk, hogy vannak Dissection szerű komor melódiák vagy Marduk és Dark Funeral féle 1000 km/h-s blast beat orgia azonban ezek számomra nem jöttek elő. Inkább a kimértebb és szikárabb germán vonalhoz húz a leginkább a stílusa.
Mindent egybevéve egy kompakt és sok jó megoldással rendelkező albumot sikerült összehozni. Azonban van egy igen nagy hibája: könnyen feledhető. A Det Eviga Leendet nagyon hamar betud szürkülni a jelenlegi black metal mezőnybe, nem tudnék igazán emlékezetes részeket mondani. Nem bánjuk meg a Reverence-el töltött 38 percet, azonban nem tud igazi „húha na ez vadállat” pillanatokat okozni. Jacob-on nem múlt a dolog, a hangszálai nem maradtak bevérzés nélkül, a többiekre sem lehet panaszunk. hozzák a kötelezőt. Igazán megfogni azonban nem sikerült a Det Eviga Leendet-nek. Tengernyi hasonló banda van az undergound berkein belül akik a szimpla black metált ennél jóval kreatívabban és emlékezetesebben művelik. Ettől függetlenül senkinek se szegje kedvét ez az írás, tegyen egy próbát vele és vonja le a saját konklúzióját.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Pöpecz kis ajánló. 🙂
Örülök, hogy tetszett, azért el lehet vele lenni:)