Meyhnach
Miseria De Profundis

(Osmose Productions • 2022)

Crissz93

2022. március 24.

2

Pontszám

9.5

A black metál hőskorában, a 90-es években a francia színtér csattanós választ tudott adni a skandináv vonalnak. Azt hiszitek, hogy ti vagytok nyersek, gonoszak és legfőképp trve cvlt? Hát csak figyeljetek, mi erre is ráteszünk vagy tíz lapáttal és még elvontabbak és nyersebbek leszünk: megalakult az LLN. Ennek az egyik legkiemelkedőbb bandája a Mütiilation volt, az egyetlen „banda” amelyik ki is tudott törni ebből a körből. Ezzel természetesen automatikusan árulónak és pózer bandának lett beállítva na de ez legyen az ő bajuk. A Mütilation fő gonosz zsenije Meyhna’ch volt, aki 2017 óta az őróla elnevezett projektre fókuszálja az összes energiáját. Non Omnis Moriar néven már ugyanebben az évben meg is jelent a debütáló album ami ugyan egy kicsit hosszúra sikerült de ami rajta van az nagyon ütős volt, Lássuk, hogy sikerült a Meyhnach soron következő ami a Miseria De Profundis névre hallgat.

Téma gyanánt egy látnoknak a jövendőmondásait hozza el nekünk a Meyhnach. Ezekben a látomásokban az emberiség pusztulásáról szóló próféciákról olvashatunk…valljuk be egész aktuális téma. Terrorizmus, járványok, háborúk egyszóval minden ami bomlasztani és pusztítani hivatott az megjelenik a témák között. Mindez kezdődik a Virus-szal ami egy katonás dob felvezetővel indítja a lemezt. A hangulat végtelenül sötét, a tempó 5 és fél percen át egy gyászindulóéhoz hasonlítható. Mindezek után kiengedjük a felgyülemlett feszültséget és elszabadul a vihar. Blast beatek és haragosan fenyegető gitár jellemzi a hátralevő bő két percet. Itt szeretnék szólni a gitár hangzásának a textúrájáról: egyszerre lett jéghideg és melankolikus…az egész úgy telitalálat ahogy van.

Következik a To Exterminate The World című opusz. Igazi, velőtrázó, jeges tremolo témával indítja a dalt, ami végig megőrzi ezt az éjfekete atmoszférát. Néhány igencsak pofás riffel is megkínál bennünket közben. 4:40-től külön kiemelném az ott hallható kiállást…libabőr. A vokált nem mondanám tipikus károgásnak inkább, egy mélyebbről jövő félig károgós üvöltésnek írnám le. Véleményem szerint ez jobban is illik az egész lemez rideg hangulatához. A dobok hangzása egy kicsit furcsára sikerült, mintha egy kicsit túl kopogósra sikerült volna behangolni. Ugyan nem neki jut a főszerep a lemezen -az inkább a gitárt, vokált és a hangulatot illeti meg- de azért még egy kicsit ezen dolgoztam volna Meyhna’ch helyében. Ez a szám egybefolyik a soron következő Into The Weird hűen nevéhez igen furán indítja a dolgot. Egy kicsit indusztriális ambient bevezetőt kapunk egy percig majd ezután kapunk egy olyan jeges riffet ami után tuti jégcsapok fognak lógni az orrlyukunkból. A dinamikáról gondoskodik a második felében tapasztalható lelassulás ami ad egy extra depresszív hangulatot. Mindeközben Meyhna’ch átokszórása és egy kis visszhang teszi még kísértetiesebbé varázsolja ezt a remekművet. A Grim Omen középtempósan indít amit pár fagyos kiállás tör meg, főleg a második felében kapunk tempóváltásokat, evvel is bizonyítván, hogy a Meyhna’ch dalszerzői vénája mit sem kopott.

A dalok a 6 és 8 perc körüli játékidővel rendelkeznek és szinte egyikről se tudnám azt mondani, hogy túllépi a határait. Jól felépített, az érdeklődést megtartani képes trekkekről beszélünk, Ugyanezt el lehet mondani a Relapse-ről is azonban itt talán újra a hangulat az ami igazán megfogott. Igazán sötét és morbid vokállal és témákkal van dolga a szerencsés hallgatónak. Az In Search Of Wasted Time egy kis torzított alámondással és egy angyali kórusra hajazó szintivel is megkínálja ezt a napos délutánt, a riffek továbbra is elképesztően sötétek és depresszívek. Ebben a számban még azt is mondanám dacosak, itt főleg a második perc utánira gondolok ami végigviszi utána az egész számot a már említett billentyűk által kísérve. A Tentacles Of Anguish zárja le az albumot, itt különös mód a dobjáték tűnt fel a leginkább, okos és nem tipikus megoldásokkal adja a kissé málházós tempót. Azonban itt volt először olyan érzésem, hogy került egy kis töltelék a lemezre, még a mizantróp hangulat ellenére is úgy éreztem, hogy fele ennyi idő alatt is vettem volna az adást.

Azonban ez senkinek se szegje kedvét, egy majdnem tökéletes, 21. századi black metál anyagot tett le az asztalra a Miseria De Profundis személyében a Meyhnach. Nem véletlenül nem hoztam fel egyértelmű inspirációként ható bandákat, ugyanis ez a lemez van olyan eredeti, hogy nem fogjuk azonnal rávágni, hogy ez innen vagy onnan van. Önmagában ez a tény egy nem kis dolog, ugyanis maga a színtér szinte fuldoklik a kópia zenekaroktól és projektektől. Minden nihilista embergyűlölő ikszelje be az április 29-et, az Osmose Productions ugyanis egy igen combos kiadványt fog a világra hozni ezen a napon.