Bekëth Nexëhmü
De Dunklas Gravrit

(Purity Through Fire • 2022)

Crissz93

2022. március 31.

4

Pontszám

9.5

Swartadauþuz egy nagyon elfoglalt ember. Összeszámoltam: összesen 23 projektben vagy bandában van valamilyen szerepe. A lista végigpásztázása közben akad egy pár amelyik számomra is nagyon kedves, ilyen például a Musmahhu, Azelisassath vagy az Urkaos. Ezek mindegyike nagyon erősen ajánlott, faggyal és halállal felöltöztetett szimfóniákat hallhatunk. A Bekëth Nexëhmü azonban az első projektje és ezáltal gondolom a legkedvesebb is a számára. Amióta ismerem a projektet, megvoltam róla győződve, hogy ugyanaz a havas erdő volt szinte az összes kiadvány borítója. Majdnem 10 év után világosítottak fel, hogy mégsem teljesen ugyanazok a fotók, csak az erdő stimmel. Ez jelentheti azt is, hogy olyan egysíkú lesz az összes demó, vagy lemez mint amilyenek a borítók. Aki nyitott füllel hallgatja eme hóviharokat az mindig felfedezhet egy kis újdonságot, változatosságról meg általában az ambient trekkek szoktak gondoskodni. Az idei album a De Dunklas Gravrit nevet kapta és én alig vártam, hogy még egyszer magával vigyen ezen a fagyos ösvényen…és úgy tűnik utoljára.

“Üdvözlégy! Ezzel az albummal bezárok egy tíz éves kört, amit legelső albumommal a De Dunkla Herrarna-val kezdtem el. Egyben meg mutatom zeném új arculatát, ijesztőbb varázsát.”- így Swartadauþuz. Való igaz kicsivel több mint 11 éve adta ki azt az ominózus albumot és elindított egy kisebb szünetekkel tarkított sötétséggel teli sorozatot. Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy végleg a koporsó mélyére kerül a Bekëth Nexëhmü nevezetű projektje. Előző korongja egy majd 2 órás összefoglaló volt a projekt demós korszakából, igen hosszú de minden perce aranyat ér az igazi fekete fém szerelmeseinek.

A De Dunklas Gravrit a maga 56 percével egész rövidre fogja mondandóját, Swartadauþuz-tól sosem álltak túl messze a hosszúra nyújtott kompozíciók. Azonban ezek úgy vannak megírva, hogy szinte észre se vesszük és le is pörgött az album, tehát dalszerzés ügyileg biztos kezekben vagyunk. Akusztikus és elektromos gitárral veszi kezdetét a De Dunklas Gravrit, lassú dobolás adnak alá plusz súlyt. Melankolikus és keservesen szép bevezetője ez az albumnak. Vid Dödens Rike néven kapjuk meg az első igazi jégcsap esőt. Swartadauþuz vokálja egyszerre van tele megvetéssel, haraggal és szomorúsággal, a károgás és a sikoltozósabb stílusú előadásmódot kell elképzelnünk. A gitár és a dob a lassabb és atmoszférikusabb oldalát mutatja meg nekünk a black metálnak. Letűnt korokról lamentálnak, egyszerűbb időket sírnak vissza. Mindezt tipikus lo-fi tálalásban kapjuk, ahogy azt kell.

Mindezt a lassan sodró depresszív hangulatot billentyűk koronázzák meg nekünk. Vékony jégen táncol az aki erre adja a fejét ugyanis nagyon hamar átevezhetünk giccsesebb vizekre. Itt azonban csak feldíszítik a dalokat, extra jégpáncélt ráhordva a havas tájra. A Blodskammets Guld sem fogja elhozni számunkra a fényt, ugyanabban az éjsötét hóval borított erdőben bolyongunk ahova az előző tételek vezettek minket. Mindezt jóleső önsajnálat és nosztalgiázó hangulatban tesszük. Az akusztikus gitár itt is szerepet kap, ahogy a billentyűk is, igazi hangulat albumról van szó ahol nem a sodró riffek és a vad tekeréseké a főszerep. Egyszemélyes projekt lévén Swartadauþuz-től hallhatunk minden hangszert és egyikkel sem vall szégyent. Amire szükségük van a trekkeknek azt ő tudja, nincs itt semmi szükség technikás dobokra vagy spagetti tészta szerűen összegabalyodó riffekre.

Az I Frostens Kyla egy hangyányit agresszívebb arcát mutatja a Bekëth Nexëhmü-nak, mérgesebben szólnak a tremolok, nagyobb súllyal dörrenek meg a dobok. Itt tényleg keveredik a düh a depresszióval. A billentyűk is inkább kísérteties arcukat mutatják mintsem a szépséget, egyik kedvenc lett az albumról. Vargens Stig Evigt Vandra névre hallgat a következő fejezet, Swartadauþuz igazán kifejező akusztikus gitárja adja meg az alaphangot, ezután a színpad egy erősen Burzum-ot idéző témáé. A dal hangulata terén is mindenki kedvenc dilis pogány nagybácsija jutott eszembe. Nincs menekvés a lassan felőrlő éles gitárok elől és már a Setaloft is elfogyott. Egy ambient átkötés vezet el minket az Under Ondskans Tecken-hez, ami egyben a leghosszabb nóta büszke tulajdonosa. Daccal és megvetéssel teli, vérre és húsra vágyakozó opusszal van dolgunk az elején. A 2. perc után azonban ismét visszavisznek minket az elvonóra ahol fogpiszkálóval próbáljuk az ereinket felvágni. Az eddigi legváltozatosabb dallal van dolgunk, ritmus és tempóváltásokkal tarkítva.

A Vision af Hels Prakt személyében érkezünk az utolsó valódi tételünkhöz, mivel egy Bekëth Nexëhmü lemezzel van dolgunk itt se számoljunk csillámpónikkal és cukorsziruppal. Mindenki marad az örök sötétség erdejében mivel az a mi igazi otthonunk. A legfájdalmasabb vokálokkal itt fogunk találkozni, éj fekete vér lepi el Swartadauþuz torokjáratait, nekünk meg a meggyötört arcunkat. Méltó befejezése ez a Bekëth Nexëhmü számára, a De Dunklas Gravrit minden ősrajongót ki fog elégíteni. Az album április 10-én fog eljönni hozzánk a Purity Through Fire jóvoltából.