Mindig értékelem az olyan bandák erőfeszítéseit, akik megpróbálják valamilyen úton-módon a gyökereiket beépíteni a zenéjükbe. Elég csak a skandináv vagy a görög black metal sajátos hangzására gondolni. A Horns & Hooves egy ilyen bandának számít. 2013-ban, Brooklyn betondzsungelének a kanálisaiból jöttek elő, akárcsak azok a bizonyos mutáns teknősök. 2016-os demo-juk már tartalmazott olyan elemeket, amik előrevetítették, hogy egy figyelemre méltó bandával van dolgunk. Az egy évvel később érkező Morbid Lust EP pedig csak megerősítette mindezt. Egy romlott, velejéig perverz életérzés kerített hatalmába, elég volt csak a borítóra egy pillantást vetni, és nem is maradhatott kétség efelől. Ezután jött egy 5 éves szünet, bevallom egy kicsit kezdtem is aggódni, hogy a feledés homályába vész ez az osztag. Ám a városukhoz hasonlóan, ők sem alszanak, kemény munkájuknak meg is lett idén a gyümölcse. Az I Am the Skel Messiah hívogat minket ebbe az istentagadó, és egyben dekadensen mocskos világba.
Akárcsak egy 70-es évekbeli pornómozi bejáratánál a Times Square forgatagában, úgy itt is illendő a főszereplők neveit színes, villogó neonfényekkel feltüntetni. Malebolge és Salpsan tekinthető a két főszereplőnek, azonban nemesebb alkatrészeik helyett a hangszereiket elégítik ki. Egyedül a dob maradt Orobas-nak, így se panaszkodhat, kaphatta volna a triangulumot is. Számos egyéb New York-i banda agytrösztje ez a két figura, külön kiemelném az Impure-t, Negative Plane-t és a Spite-ot. Legelőszőr szemgolyózzuk meg a borítót, ugyanis sokat elárul arról, mire számítsunk zene ügyileg. Eliran Kantor alkotása aki többek között a Sodom, Iced Earth és a Testament megkeresésére is ecsetet ragadott. Amint láthatjuk a blaszfémia terén nem kell félteni a Horns & Hooves-t, azonban főhősünk ebben a jelenetben nem a Golgotán vált faliórává, hanem egy apokaliptikus New York roncstelepén. A csontjairól leváló hús pedig arról árulkodik, hogy a kemény drogokkal és a tűvel is jó viszonyban volt.
Ennél már csak a Gape My Blackened Hearts bevezető öklendezése találóbb, primitív blackened punk árasztja el a hallójáratainkat. Rengeteg mocsok, szemét és olcsó sör járja át ezeket a riffeket. Elképesztően fülbemászóak, a wah wah részek különösen furcsán hatnak egy gonoszsággal teli black metal dalban, na de ez távolról sem egyszerű fekete fém. Mi az első dolog ami zene ügyileg eszünkbe juthat a Nagy Almáról? Hát persze, hogy a hardcore, na ebből kapunk nem is keveset. Továbbá ha egy kicsit jobban figyelünk nem kevés black ‘n’ roll is felfedezhető. A Midnight, Hellripper vagy akár a Venom is eszünkbe juthat. A néha sikoltozásba átcsapó vokál meg csak még jobban fokozza a hangulatot. A Baphomet in Steel 8 perces hossza ellenére egyáltalán nem fog untatni, egymás után kapjuk a tökös témákat, maga a hangzás pedig igencsak mocskos. A vokál visszhangzik, a gitárok élesek, a dobok talán egy picit tompábbak a kelleténél, ennek ellenére nem lehet sok panaszunk. Ez egy erősen gitár centrikus album, itt minden a fasza riffekről szól. Tele van energiával és ötletekkel a Horns & Hooves, emlékezetes kiállások és őrült hangulat jellemzi ezt a számot (is).
Átjárja az összes tételt ez a nagyon vagány, kicsit kelekótya érzet ami valakinek vagy be fog jönni, vagy nem. Megértem ha valaki egy jégcsapokkal és hóval teli albumra vágyik, ez az album nem is a nagyon „trú” arcoknak szól. A limitált kazettás kiadás egy Newport cigaretta tokjában rendelhető, önmagában ez a tény sok mindent elárul a Horns & Hooves filozófiájáról. Ők a saját élettapasztalatuk és környezetük által inspirált zenét szeretnének előadni, és nem olyat ami több ezer kilométerre van tőlük. Nem akarják velünk elhitetni, hogy Brooklyn közepén az erdőket tisztelik meg a zenéjükkel, ilyen behatások egyszerűen nem érik őket. A rengeteg szemét, graffiti és az emberek iránti gyűlölet azonban annál inkább hatással van rájuk. Amint kilépnek az utcára arcon csapja őket az a fajta urbánus nihil, amit egy nagyváros nyújtani tud. Ahová csak lépnek emberekkel találják szemben magukat, és nem mindegyikük 24 karátos. A fertő és az emberi élet olcsósága azonnal megcsaphatja az orrunkat, ezt reprezentálja az a muzsika is, ami az I Am the Skel Messiah-ján található.
Persze a vallásból nem nehéz gúnyt űzni, éljünk bárhol is, ugyanazt a képmutatást fogjuk kapni. Az Endless Rosary különösen ki van erre a témára hegyezve, nem kevés irónia olvasható ki a szövegből. A Wailing, and a Weeping, and a Busting ov Cheeks egy szintén nagyobb lélegzetvételű tétel, a bandától szokatlan módon, lassan, vészjóslóan közelítenek felénk a témák, a vokál pedig minden eddiginél őrültebb. Üde színfoltja a lemeznek, nem kicsit hozzátesz az összképhez, mivel pont azon a ponton voltam, hogy most már megmutathatná egy másik arcát is a csapat. Meg is kaptam, tehát túl sok panaszom nem lehet, utána természetesen elszabadul a pokol, és egy talán minden eddigit felülmúló riffverseny indul. A címadó tétel sem fog csalódást okozni, kifejezetten élvezetes, vagány számról van szó.
A Horns & Hooves nem is készíthetett volna erősebb bemutatkozó lemezt, majdhogynem minden klappol benne. Néha egy kicsit talán túl sok a sikítozósabb rész, de lehet, hogy csak az én készülékemben van a hiba. Sikerült karakteressé tenni az I Am the Skel Messiah-t, nem simul bele a mezőnybe, képes kitűnni azáltal, hogy belevitték azokat a behatásokat az urak, amik nap mint nap érik őket. Nem akarnak műskandinávok lenni, az egyszerűen nem az ő életük, nekik a szemetes, lélektelen nagyváros jutott és ebből merítenek inspirációt. Az I Am the Skel Messiah június 17-én jelent meg az Invictus Productions által.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.