Grima
Frostbitten

(Naturmacht Production • 2022)

Necron

2022. július 25.

1

Pontszám

8

Grima, a dermedt csöndbe száműzött fagyott világ árnyaiból kibontakozó fekete fém zenekarok egyik feltörekvő képviselője. A zenekart  2014-ben megalapító Vilhelm (ének, gitár) és Morbius (gitár) tagok Szibéria szülöttei. Egy olyan földé, amit mítoszok, sötét mesék, zord tájak és a szélsőségek uralnak. Ebben a termékeny termőföldben megeredt éj-fekete mag sarja igen termékenynek bizonyult. Eddigi fennállásuk óta négy albumot és egy koncertlemezt tettek le az asztalra. Igazából a nemzetközi ismertséget a Tales of The Enchanted Woods című második nagylemezük hozta meg. Az album témája egy nagyon ősi és erős szellem, aki oltalmazza az erőket és a benne élőket az ártó szándékúakkal szemben.  Az elismertséghez egyértelműen hozzájárult  The Moon and its Shadows dalhoz készült egyszerű, de igen hatásos és hangulatos videoklip. Lényegében mindent megtestesített, amit a kilencvenes évek black metal zenéi kapcsán bennünk kirajzolódhat. Éjszaka, tűz, borzongató erdő és az elmaradhatatlan arcfestés. A bandát viszont nem az okkult vonal, hanem szülőföldjük meséi, legendái és jeges tájai iránt érzett szeretete ihlette. Ezt nagyon kreatív módon meg is jelentették a külsőségek terén. A zenekar védjegyévé vált a roppant fantáziadús és művészin kialakított fatörzs-hatású maszkok. A megfékezhetetlen alkotói áradat nyomán jelent meg 2019-ben a Will Of The Primordial és két  évre rá a Rotten Garden című kiadványaik. A Grima fájáról lehulló újabb keserű gyümölcs nem is váratott sokat magára. A lemez idén július 29-én jelenik meg a Naturmacht kiadó sötét szárnyai alatt. Ami egyfajta új fejezetet nyithat a csapat életében.

A Frostbitten névre keresztelt új kiadvány címének hitelességét kimás tudná hűebben reprezentálni, mintsem egy szibériai fekete fém együttes? Lényegébe véve a lemez címe egy nagyon találó összegzés arra vonatkozóan, amiben a közel ötven perces játékidő során részesülünk.  Jeges sziklákon őröli porrá a csontjainkat az albumot megnyitó Gloomy Heart of the Coldest Land nóta. Annak ellenére, hogy az előző két lemez stabilan hozta az elvártakat, nem igazán maradt meg komolyabban az emlékezetemben. Lehet, hogy tanultak az előzőkből, de itt most egy tagoltabb struktúrájú dalszerzés sejteti magát. Nagyobb hangsúlyt fektettek a dallamosabb futamokra, ezáltal a szerzemények szerkezete is sokkal szellősebb lett. Végső soron megjegyezhetőbbek is. Az oroszos karaktert kölcsönző harmonika a banda zenéjének sajátos kiegészítőjévé vált. Sergey Pastukh vendégzenész kezei alatt megszólaló hangszer ebben a darabban is feltűnik. Alapvetően ötletes megoldás, ami nagyon jól tükrözi szülőföldjük atmoszféráját, de örömmel vettem volna, ha más akusztikus hangszereket is megszóltattak volna. Bőven lehet válogatni arra a tájra jellemző repertoárból. Ez tovább erősítette volna a földjükhöz való kötődés érzetét, nem utolsó sorban növelve az zenekarra jellemző egyedi hangképet. Valentina Astashova vendégszereplő által megszólaló billentyűtémák kísérik a dalokat, de nagyobb hangsúlyt nem fektettek erre az eszközre. Úgy gondolom, hogy a hangulat néha megkívánta volna, hogy egy ilyen formán kicsit jobban megtámogassák a dallamokat.

 A korong hírnökeként a Giants Eternal Sleep nevet viselő dal egy vörösben izzó videóval promotálta az új nagylemezt. Annak ellenére, hogy az album és számcímek angolul szereplenek a szövegek továbbra is orosz nyelven szólalnak meg. Ez a harsogó black metal vokálhoz roppantul passzul. Alapvetően nem mondanám túlzottan változatosak Vilhelm vokál-szekcióját, de mégis lehengerlő ez a sztyeppék felett süvítő orkánra emlékeztető hang. A gyilkos tekerések nemigazán kacsingatnak a közép tempó felé. Ismét megjelenik a fő témában az édesen nyomorúságos hangulatot árasztó harmonika. A szikár gitártémákkal ötvözve tagadhatatlanul megdermeszti a szíveket. A srácok egyértelműen a tudtunkra adják, hogy mit is jelent az igazi Jégvarázs. Viszont ebben az esetben a boldog végkifejletet és örömöt a végtelen borzongás jelenti. Ha valaki, akkor ők tudják, hogy mi a nagybetűs tél.

A lemez harmadik darabja az Into the Twilight a személyes kedvencem. Sajnálatos módon ez a legrövidebb nóta a korongon. Egy dallamos, közép és gyors témákban váltakozó tétel, mely szabadabban közelíti meg a formáció zenei megoldásait. Ebből a fajta fogásból szerettem volna még többet hallani a lemezen. Hallhatunk itt egy kevés tiszta éneket is, amiből még szintén elfért volna. A dermesztő folytatás, a Hunger God, csontig hatoló, rideg alkotás. A lemezfelvételen közreműködő Vlad művésznevet viselő dobos bizonyára nem ismeri azt a szót, hogy „kegyelem”. A pergőkön és a lábdobon veri pépessé a kis buksinkat. A bőgőn játszó Serpentum vendégzenész játéka is néhol egész jól kivehető. Mondhatni a ritmusszekció egy igazán pusztító ötvözetet alkot. Hatását legjobban az általános iskolai udvari szünetek egyik legbrutálisabb és legmegalázóbb cselekményeként tudnám lefesteni. Jelesül, télen a hátulról, a tarkóba nyomott hógolyó dermesztő és reménytelenséget árasztó fagyott érzetét.

Ezután a jégverem után egy akusztikus felvezető hoz némi enyhülést, a Moonspell and Grief. Az instrumentális részbe belehasító középtempós fekete fém viszont ismét felráz a szendergésből. Minimális szinten besegédkeznek a jégcsap hangjaira emlékeztető billentyű témák is, viszont nagyobb magasságokba nem repítettek. Ezzel a felvezetővel kissé olyan albumzáró tétel benyomását keltette a dal.  De mielőtt még félre tennék a pufajkánkat, kapjuk is a következő Winter Morning Tower nevet viselő hóvihart. A közel tíz perces szerzemény egy melankolikus középtempóval vág bele a viharba, miközben Vilhelm süvítő károgása hasít az arcunkba. Itt tényleg megragadott valami oroszos keserédes életérzés. Szinte már magam előtt láttam, hogy az ólomszínű ég alatt térdig gázolok a hóban. Miközben a horizonton semmi más nem látszik csak a fehér takaróba burkolt végtelen sztyeppék. A szaggatott riffek is ezt az erőltetett vánszorgás képét sejtették bennem.  A dal felénél kapunk egy kis pihenőt lágy akusztikus gitár, bayan és billentyű témák formájában, hogy aztán feltöltődve ismét ott találjuk magunkat a tundrán. Végül tényleg elérkezünk a lemez záró darabjához. A színtisztán akusztikus Mana-hoz. A rövid levezető tökéletesen passzol egy ilyen tematikájú black metal album lázarásához. Klasszikus megoldás, ami sosem veszti erényét.

Amikor egy ilyen albumot hallok, akkor megint elbizonytalanodok a magamnak tett ígéret kapcsán, hogy leállok a lemezek vásárlásával. A Frostbitten egy hamisíthatatlan, fagyos black metal lemez. Végre az új lemez egy szépen sikerült köntösben tárulkozik fel előttünk. A borító Artem Demura alkotását dicséri. Véleményem szerint ez eddig nem volt a zenekar erőssége. A Will Of The Primordial korongnak volt még egy hangulatos, zenekarhoz illő kivitelezése, de az sem saját alkotás. A hangzás kellően jó, de azért nem kiemelkedő. Egy kicsit maszatosnak éreztem a cineket, a dobokat parányian tompának. A teljes hangkép középre összpontosult. Viszont ez lehet, hogy a promó anyag mp3 formátuma miatt volt. Így mindenképpen érdemes lesz az albumot magas felbontású formátumban, vagy CD-n újra hallgatni. Szerintem a számok most fogósabbra sikerültek, mint a korábbi Rotten Garden lemezen. A gitártémák részletgazdagabbak. Amit hiányoltam, hogy szűkmarkúan bántak az epikus hangvételű dallamokkal, mint amit az Into the Twilight-ban is hallhattunk. Ezt megkívánta volna a tematika. Lehetett volna nagyobb teret engedni a billentyű témáknak, vagy az akusztikus hangszereknek. A számok elég hosszúak (bő hét perc körül mozognak), amit annyira nem érzek indokoltnak. Sokkal erőteljesebben hatottak volna a rövidebb, dallamosabb számok, úgy, mint a már példaként említett nóta.  Annak ellenére, hogy egy nagyon jól sikerült alkotással van dolgunk, a Grima az erős középmezőnyben maradt. Ezeket leszámítva a banda új albuma mindenféleképpen ajánlólistás minden szívükben megfeketedett fémzene rajongó számára. Továbbá ne felejtsük el, hogy július 30-án lehetőségünk lesz őket itthon élőben is látni. Sajnos a koncerten az új kiadvány még nem lesz elérhető, de az biztos, hogy a dalrepertoárban szerepelni fognak a Frostbitten dalai is.