Vannak emberek, akiknek az évszakok változásával egyetemben változik a zenei preferenciájuk is. Nyáron például, remek aláfestőzene tud lenni a gusztustalan, morbid death metal, amikor mindenki a saját izzadságában, mocskában pácolódik a fülledt forróságban. Ahogy érkeznek a hidegebb hónapok, egyre inkább vágyom a fagyos, zord és gonosz black metal után. Na nem mintha az év egyéb részeiben ez nem így lenne, de ilyenkor valahogy más érzete van ezeknek a lemezeknek. A promóciós anyagok között ráadásul egy ismerős név bukkant fel, akikről eddigi rövid itteni pályafutásom alatt már értekeztem. Az Order of Nosferat esetében azt írtam még tavasz elején, hogy vagy elképesztően ihletett állapotban vannak az alkotók, vagy egyszerűen nem bírnak a seggükön maradni. Mostani fejjel azt mondanám, hogy a kettő összefügg. Tavaly, a megalakulásuk évében rögtön két album és úgy tűnik még pont belefér idén is a második korong. Most, hogy már mind a három szerzeményt elég jól ismerem és mind a hármat másért kedvelem, már tényleg kíváncsi voltam, hogy tartani tudják-e a színvonalat. Mindenesetre sóhajtottam egyet, amikor a promós szövegben az állt, hogy „egyenlőre” tartják az évi 2 albumos tempót. Ugyanis egy ilyen tempó – még ha nagyon ihletett állapotban is vannak a zenészek – könnyen a minőség rovására mehet. Szerencsére a Vampiric Wrath Unleashed esetén nem ez a helyzet.
Győztes csapaton ne változtass jeligével maradt is a felállás. Count Revenant, akárcsak egy jó háziasszony több dolgot is képes egyszerre csinálni, miközben hullasminkje kitűnő állapotban marad a lemez/nap végén is. A károgás, a gitár, a basszus és a billentyűk mind neki köszönhetően szólalnak meg. Anzillu primitív, de hatásos dobolását kéri egyedül segítségül és nagyszerű gerincet ad a daloknak. Az Order of Nosferat egy nemzetközi csoportosulás, finn és német vér keveredik hulla sápadt ereiben, és nem is tagadja meg egyik vonalat sem. A melodikusan riffcentrikus finn és a szikáran szigorú német vonal is testet ölt zenéjükben, bár mintha a mostani lemezben inkább az előbbi nyert volna teret.
A Shadows over Wisborg első riffje be is bizonyítja mindezt, akárcsak egy jó Satanic Warmaster album, rögtön megkapó és emlékezetes a téma. Na meg nem utolsó sorban a fagyhalál közeli állapotért is felelős. Ráadásul visszatérő elem is ez a bizonyos téma, tudják ők, hogy a fején találták a krisztus tenyerében a szöget. Az előző albumokhoz képest van egy kisebb, de észrevehető különbség. A tempó egy fokozattal gyorsabb lett és a hangzás egy fokozattal talán még nyersebb mint eddig. Elmondásuk szerint leginkább két francia klasszikus volt erre a mostani stílusra a leginkább hatással a 90-es évek végéről. Név szerint az Osculum Infam debütálása és a Winter Funeral első demoja. Mimóza lelkületű black metal rajongóknak nem kell megijedni, nincs szó demos hangzásról. Ez az a tipikus, kényelmesen nyers hangzás, aminek a ropogós, statikus, vékony hangzása árasztja magából azt a dermesztő hangulatot, ami nélkül egy jóval gyengébb albummal lenne dolgunk. Változatosnak mondható dal ez, amibe témaváltások és tempóváltások is előfordulnak, ez nem az a banda, amelyik egy riff/dal sebességgel közlekedik. A háttérben megbúvó, hosszan kitartott billentyűk rendkívül ízlésesen vannak elhelyezve, csak a hangulat fokozására hivatottak. Az A Howl from the Forbidden Tower egy ízig-vérig dungeon synth tétel és imádom. Árad belőle a sötét középkort megidéző hangulat. A mélyebb, basszusosabb textúrájú fő motívum mögött angyalian vékony, magas hangú billentyűdallamok csalogatnak minket be az erdő mélyére.
Az Order of Nosferat ezt a két stílust az előző lemezeiken is előszeretettel váltogatta egymás után. A Vampiric Wrath Unleashed rögtön vissza is repít minket a black metal vérszomjas világába, és ezzel csak még bombasztikusabbnak hatnak ezek a számok. A black metal és a dungeon synth testvérstílusoknak tekinthető, még ha hangszerelésileg nagyon távol is állnak egymástól. A sötét, középkori, nosztalgikus, lamentáló hangulat testet ölthet mind a két stílusban, csak arról van szó, hogy a másik oldaláról fogják meg ennek a korszaknak a hangulatát. A hétköznapok borzalmas realitása, a pusztulás, a félelemérzet mind a black metal stílusán át nyújt betekintést számunkra a leghatásosabban. Míg a dungeon synth ennek a korszaknak a melankóliáját, misztikumát, lappangó misztériumát próbálja átadni. A vastag várfalak között bolyongunk egy gyertyaszállal a kezünkben és sose tudhatjuk kibe botlunk a még be nem látott folyosón előttünk. Ha fantasyre vágyom, esetleg szeretünk szerepjátékokat, vagy különféle tematikájú társasjátékokat játszani, akkor aligha találunk ennél jobb aláfestőzenét, ami által könnyebben kerülhetünk az általunk vágyott tudatállapotba.
Azért is szenteltem ennek szinte egy teljes bekezdést, mert az Order of Nosferat lemezein mind a két világból kapunk egy jókora adagot. Nincs egyik sem alá vagy fölérendelt szerepben, remekül kiegészítik egymást. Az egymás utáni váltakozásuk során egymást támogatják, erőt adva a következő dalnak. A metal rész csak még hatásosabb lesz, a synth rész pedig még inkább elvarázsol misztikus hangulatával. Persze nem azt mondom, hogy evvel feltalálta az Order of Nosferat a spanyolviaszt, az utóbbi pár évben kifejezetten divatos, trendi dolog lett ez a fekete fém undergound berkeiben. Ezt a fentebbi két szót a trve arcok kifejezetten gyűlölik, de jobb szót nem tudok rá. Sokszor akár egy dalon belül is megjelenik a két stílus, mindez egy újabb atmoszférát teremt. A Vampiric Wrath Unleashed dalai nem mentek el idáig, megmaradt a két világ egymás mellett, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt hogyan oldanák meg. Nincs sok értelme végigmenni dalonként a lemezen, ugyanis mind a két stílusból magasan egyenletes minőséget kapunk. Nincs semmi oda nem illő téma, hangulat, csak a stílusok esszenciája kaphatott szerepet ezen a lemezen. Nincs benne semmi reformlelkület, de nem is vágyom rá.
Számtalan példa van rá. hogy egy alkotónak a black metal bandája mellett van egy dunegon synth projektje is. Az Order of Nosferattól megkapjuk mind a kettőt és ez csodákra képes a változatosság terén. Nem fogunk ráunni egyik felére sem, a konstans minőség ezt nem fogja engedni. Vannak akik főleg utóbbi stílustól idegenkednek és csakis a tremolo létezik számukra, ők attól tartok más hallgatni valót kell, hogy találjanak maguknak. Addig mi nyugodtan iszogassuk kupánkból a frissen facsart szüzek vérét, miközben a várfalak még mindig az ő sikolyuktól rezonálnak. A Vampiric Wrath Unleashed december 21-én fog megjelenni a Purity Through Fire gondozásában.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszi az ajánlót, új kedvencem van
Tényleg baromi jók.