A szép őszi napok túlcsordult színkavalkádja szinte percek alatt átfordult, hogy aztán cseppekben hulljon alá a szürkeség, köd, erősödő sötétség és a hideg formájában, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen, megérkeztünk a szendergés időszakába! Van az, amikor a zene tökéletesen meg is festi az évszak hangulatát. Ludvig Swärd akusztikus kompozíciója, a Forndom, nordikus hagyományokat felidéző zenei produkciója pont ilyen atmoszférát közvetít. Természetesen az északi mitológia és hagyományok aktusában zajlik, de érzetét tekintve hibátlanul beilleszkedik ebbe az évszakzár periódusba. Ez egy „modern népművészeti” audió-vizális koncepció, ami áhítatos dallamok által formált ősi világba invitálja a hallgatót. Általa modern és hagyományos muzikális eszközökkel elevenedik meg a vadregényes észak igéző misztikuma. A közel tíz évre visszatekintő projekt idén új lemezzel jelentkezik. A december 6-án a Nordvis Records zászlaja alatt megjelenő Moþir az isteni kétértelműség felfedezését tárgyalja egy olyan hangzásvilágba ágyazva, amely olyan ősinek tűnik, mint maga a Föld. Az új album egyfajta meditáció az élet és halál körforgásairól, valamint időtlen elmélkedést kínál a skandináv spiritualitásról. A korong éppoly összetett lett, mint az általa ábrázolt istenségek. Összefonja a termékenység, a hűség, a szerelem és az árulás, a fény és az árnyék témáit. Az isteni megnyilvánulások eltérő aspektusait tárgyalja, ahol az anya óvó ölelése éppoly könnyen átcsaphat a kikerülhetetlen sors hideg kezeibe. Korábbi albumjaimhoz hasonlóan ez is az élet körforgását követi, „sötétségben és káoszban kezdődik, egy nagy crescendo-val végződik, amit csend követ. Remélem, hogy a hallgatókat nem csak a hangjegyek fogják elnyelni, hanem az előttük, közöttük és utánuk érzett csendet is magukba szívják. Mert végül is ebben a csendben találjuk meg az igazi anyát – az ismeretlent, ami mindannyiunkra vár”. – nyilatkozza az új lemeze kapcsán a Zenész.
A Forndomot a nordik folk viszonylagos korai képviselőjének tartom. Legalábbis az ambient hangulatú irányzatára vetítve. A muzsikája is egy sajátos meditatív állapotot teremt meg. Annak ellenére, hogy hagyományos hangszerek is szereplenek a szerzeményeiben a zenéje erősen ambinet központú. Egyfajta filmzenei összhatás járja át, ami ódon hangulatot -víziót tár fel a hallgatók előtt. Tehát, hangsúlyosan vizuális hatású is ez a produkció. Nem csak a projekthez köthető igényes képekre gondolok, hanem a számokat hallgatva ténylegesen feltárulkozik előttünk a mesés északi tájak és történelem előtti világának az érzete is. Ezúttal Thomas von Wachenfeldt (Bards of Skaði), Janne Posti (Häxkapell) és Draugurinn közreműködésével készült anyag, levetkőzte a szintetizátorok vonzerejét és egy tisztán akusztikus hangzást ölel fel. A zene úgy szólal meg, mintha a földből faragták volna ki, kézzel készített hangszerekből születik, és amiket az ősiek tiszteletével játszották fel. Az új kiadványról elsőnek bemutatott dal a Tunridor, amihez a lenti videó is készült.. Ez egy régi szó a boszorkányokról, a női sötétséget szimbolizálja. A dal a Hávamál (rövid költemények gyűjteménye – Codex Regius-ban maradt fen) két versszakából merít ihletet. „A tizedik rúna az Uthark rendszer szerint (ami szerintem a helyes értelmezés) az Ís – a halál rúnája. Ezt a rúnát Janne Posti nyolcszor énekli a dalban, a nyolcadik rúnát, a Hagallt (jégeső) képviselve, amely szintén az átkokhoz kapcsolódik. Míg a dalt megalkotása során intenzíven személyes és érzelmi kapcsolat fűz – ahol az álnok emberi viselkedés lényegét igyekeztem megtestesíteni –, az idők során fejlődött, és egyre mélyebb mágikus jelentőséget kapott. Ez olyan eseményekhez vezetett, amelyek nem értettem: vulkánkitörések, elmozdulás és halál. Események láncolata, amely szinte túl tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy valóság legyen! A dal lényegében a 155. versszakban leírt Odin megidézése, valamint az általa nyújtott erő és védelem körül forog – ezt az érzést gyönyörűen közvetítik Thomas von Wachenfeldt (Skaði bárd) felkavaró húrfeldolgozásai. A dal vége egy kis tisztelgést is tartalmaz a Dissection és a „Where Dead Angels Lie” előtt – remélem, a stílust ismerők felismerik.” – adja magyarázatát a nóta kapcsán Ludvig Swärd.
A korongon helyet kapó további hat tétel is az előző nóta zeneiségét követi. Egyfajta kiegyensúlyozott, harmonikus folyamban áramlanak a dallamok. A harciasabb ütemeket felvonultató darabok, úgy mint pl. az Urd, Disar vagy akár a Den kärlek som vi gav sem zavarják meg ezt a harmonikus összképet. Azt hiszem ez mindig is jellemző volt a Forndomra, de ha lehetek egy kicsit elfogult, talán ezt most még jobban kifinomította. Szépen illeszkednek a hangszerek ebbe a fátyolszerű, finom hangszőttesbe – a hangmérnöki munka kiválóan sikerült. Ludvig hangja igazán passzol a zenéjéhez. Az új szerzeményekben is kiváló teljesítményt nyújt. Szívesen vettem volna egy kis női éneket is a színesítés végett. Továbbá nagy szerepet kaptak a felvételen a Thomas von Wachenfeldt által megszólaló neoklasszikus érzetet keltő vonós betétek is. A Bards of Skaði muzsikusa már bizonyította zsenialitását az érzelemgazdag játékával. Legtöbb esetben ez rajzolja meg a zene csúcspontját – említhetném akár a Moderstårar, Jord, Ránv agy a Den kärlek som vi gav című darabokat, a vonós betétek általa karakteres szereplőivé váltak a Moþir anyagának. A nordic folk szerelmeseinek azonban nem kell azon aggódni, hogy eltávolodott a zene ebbe az irányba, inkább a filmzene atmoszférát erősíti, mely tovább viszi a projekt fejlődő zeneiségét. Valóban a Moþir –t a Frondom legérettebb anyagának mondanám. Összegezi azt, amit Ludvig Swärd eddig megtanult az albumai során. Érdekes, de a lemez hallgatása során az a jelző ugrott be, hogy „esztétikus”. Ez nem is változott meg.
Tényleg egy finom zenei produkció. Ízléses, nem hivalkodó és bőven felülemelkedik a tonnányi copy-paste Wardruna másolat fölé. Talán egy kicsit irigy is vagyok erre, hogy a kimeríthetetlenül gazdag szkíta-hun-magyar őshagyomány nálunk senkit sem sarkallt eddig arra, hogy ehhez hasonló zenei minőségben képviseltesse a mindent elsöpörni kívánó modern kor hullámai között az értékeinket. Minden esetre a Moþir lehetőséget ad nekünk is, hogy csillapítsuk az ősi korok kapcsán ébredt szomjunkat! A korong megjelenéséig már csak három hét van hátra, amit akár Mikulásra, vagy Karácsonyi ajándékként is beszerezhetünk CD vagy három színben elérhető LP formájában. Addig is, vágyfokozóként álljon itt a legújabb single, a Disar.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
