Sok éves zenélés és felvezetés után Em Stoy úgy döntött, solo projektbe kezd és megalakítja a norvég néven ismert, Fryktelig Stoy-t, amelynek 2025. április 11-én jelent meg második nagylemeze. Egyszemélyes bandájának hivatalos alapítási éve nem ismert, csak az első, 2022-ben Dive címmel kiadott, egy dalos kislemez jelzi az út kezdetét. Em Stoy – teljes nevén Emily Stoy – a post-rockkal kevert black/doom metálban találta meg a szövegekben megjelenő lírai énjének kifejező ezközét, azonban zenéje mégis túlmutat ezeken a műfaji korlátokon a művek rendkívül szabad hangzása miatt. A művész (gitár, basszusgitár, dob, billentyűk, ének, keverés, fotók, elrendezés, szöveg és zene) munkáját második, Incandestcent nevet viselő albumán Dave Byrne (keverés, mastering, vendéggitár a „Guide” -ban) és Mike Khrysaor (vendéggitár a „Birthing” -ben) segítették, – utóbbi egyébként a Fryktelig Stoy logójának tervezője is. Az ausztrál hölgy solo formációja mellett tagja a blackened death metált játszó, Oligarch zenekarnak még, ahol basszusgitáros és énekes szerepet vállal. Velük 2016-ban jelent meg EP-je Hypocrisi Oath címmel. Régi bandái voltak a Thrall és a Thy Plagues is, előbbiben énekesként (2010-2015), majd dobosként (2009-2015), utóbbiban rövid ideig mint basszusgitáros, (2005-2006) vett részt a munkában.
Korábban kiadott két, egydalos EP-je és egy nagylemeze után legfrissebb albumában a mítikusság, a szülés, a születés és a szenvedés témáival foglalkozik, melyekben finom, de nyílt utalásokat tesz a sátánizmusra, az egzisztencializmusra, a transzmutációra és a mágiára is. Hol károgó, hol lágy, távolinak ható női énekhangja tökéletesen illik az általa felvázolt, sötétségről, repülésről és boszorkányságról alkotott vízióihoz, melyekre a felfordulásról, a halálról és az anyaságról való elmélkedés végzetlencséjén keresztül tekint. A feketeséget árasztó, 44 perc játék idejű korong letaglózó, ködös, mélynehéz és lírai hangulatával, sokféle, mégis összeköthető témájával, melankolikus hatást keltve már elsőre megfogja és elgondolkodtatja az embert. A gyönyörű, olykor angyali és vészjósló, messzire nyúló női vokál, amely kiváló összhangban van a zene tempójával és annak témáival, nyomasztó érzést és teljes belső kétségbeesést keltve finom átfolyásokkal váltakozik a luciferi düh és a mély lágyság szorongatóan lassú érzelmi állapotai között.
Átlagban 5 perces számai merülést nyújtanak az emberi élet és gondolatok sötétjébe, olykor a minden relatív és a semmiben sodródás érzéseit is kiváltva belőlünk. A 9 trackes Incandescent nyitó dala a dühös Black Swan, amely felvezeti ezt a filozofikus, mellkasunkra nehezedő, fekete ködfelhőt, majd soron következik a már kicsit csillapodottabb, bő négy perces Be Cursed és Twiligth Kingdom, hogy aztán a The Ocean-ben a végetért szerelem minden szenvedésével elsöpörjön a sötét óceán, ezzel megágyazva a folytatásnak. A Radiant-tal és Guid-dal még marad a váltakozó, ám egyre enyhülő, fájdalomból érkező harag, majd a szülés témáival foglalkozó Birthing-ben és Helix-ben ez szinte teljesen alábbhagy, és a filozofálás és anyaságról való elmélkedés, teljes, lassúan súlyos, boszorkányos köd veszi át a helyét. Manifest című záró tételében pedig levezeti ezeket a témákat is, a szám végén abba maradnak a hömpölygő gitártémák és visszatér a düh, hogy végül minden kimúljon a suttogó csendben…
A Fryktelig Stoy újabb jólsikerült korongját az I, Voidhanger Records kezelésében jelentették meg. A sötét mélység kalandorainak biztosan elnyeri tetszését!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
