Címke: post rock

Euforikus dallamok és a lét boncolgatása – a MONO új lemezével érkezik Budapestre

A japán poszt-rock zenekar tavaly ünnepelte 25. születésnapját és ekkor adták ki legújabb, OATH című nagylemezüket is, amelyet egy 29 állomásos turné keretében ősszel Európában is bemutatnak. A MONO szerencsére Budapestet sem hagyja ki a körútból, így éteri dallamaikat november 24-én hallgathatjuk élőben a Turbinában.

A MONO új nagylemeze, az OATH központjába az életet kitevő idő áll és az, miként lehet a legtöbbet kihozni ebből az időből. A zenekar mindig is szívesen foglalkozott a létet boncolgató kérdésekkel, azzal, hogy mi a célunk és mit kellene tennünk a rendelkezésünkre álló idővel. Az elmúlt 25 év alatt a MONO olyan témákat vizsgált, mint a sötétség és a fény kapcsolata, a remény a katasztrófával szemben, valamint a születés és a halál kettőssége. A formáció régi barátjával és munkatársával, Steve Albinivel rögzített és kevert OATH egy jóindulatú elmélkedést kínál a MONO-ra jellemző univerzálisan átélhető egzisztenciális vizsgálatra válaszul.

MONO - Run On (Official Video)

A MONO 1999-ben alakult Tokióban. Egyedi zenei megoldásaikkal háttérbe szorították a rock műfaját és kialakították saját zenei birodalmukat, ahol az instrumentális zenében jelen van a shoegaze gitárzaj, a poszt-rock és a klasszikus zene hatása is. A brit NME egyszer az istenek zenéjeként hivatkozott dalaikra. Nemcsoda, hogy számos film- és sorozat zenéje is kötődik a formáció nevéhez, jelölték őket az Ariel Award-on a legjobb eredeti filmzenéjért járó díjra, míg a The Marshall Hawkins Awards-on el is nyerték azt a Where We Begin zenéjéért. Ők feleltek a Haruki Murakami által írt All God’s Children Can Dance című film dallamaiért is.

Zenéjük sosem zárult egy műfaj köré, inkább hangulatok egésze, euforikus és dinamikus előadásmódjuk pedig az egyik legjobb koncertzenekarrá teszi őket. Erről tanúskodott a MONO 10 éves jubileumi koncertsorozata is, ahol klasszikus zenekarokkal kiegészülve álltak színpadra olyan nagyvárosokban, mint New York, Tokió, London és Melbourne. Holy Ground címen élő albumon is meghallgatható a New York-i koncertjük, míg a tokiói fellépésükön az NHK Szimfonikus Zenekar vezetőjével, Fuminori Shinozakival is volt szerencséjük együttműködni.

2018-ban a MONO egy különleges meghívásnak köszönhetően a londoni Meltdown Festival headlinerei közt lépett fel, a kurátor, Robert Smith (The Cure) kérésére. Olyan előadókkal osztoztak a színpadon, akikre inspirációként tekintenek, mint a My Bloody Valentine, a Nince Inch Nails, a Mogwai és a Deftones.

20. évfordulójuk alkalmából, 2020-ban adták ki 10. lemezüket Nowhere Now Here címmel, amelyet ezúttal is egy négy állomásos, különleges klasszikus zenei sorozattal ünnepeltek. Az egyik ilyen koncertet a londoni Barbican Hallban adták 2000 ember előtt. A fellépést rögzítő Beyond the Past album második helyen végzett a Billboard klasszikus crossover lemezei között. A MONO a járvány közepén kezdett el dolgozni 11. nagylemezén, amelyet Steve Albinival rögzítettek. A Pilgrimage of the Soul a Billboard 85. helyéig jutott albumeladások tekintetében és második helyre került az Alternative New Artist Albums listán. 2024-ben pedig immáron a 25. évfordulójukat ünnepelték az OATH megjelenésével, amelyet november 24-én mi is élőben hallhatunk a Turbinában.

A koncertre a jegyek elsőként a regisztrált Live Nation tagok számára lesznek elérhetők március 20-án 11 órától, míg a teljes körű jegyértékesítés március 21-én 11 órakor indul a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon.

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/946702127626075/

VOLA – Friend Of A Phantom (2024)

Két év után újabb albummal jelentkezett a dániai lágy, atmoszferikus, elszállós progresszív metal együttes, a VOLA. Habár majdnem húsz éve létezik már ez a banda, sok tagcserét megéltek és szép diszkográfiát letettek az asztalra. Igazán csak a 2010-es évek közepétől lettek igazán ismertek az Inmazes című debütáló albumukkal, amit a 2018-as Applause Of A Distant […]

Tovább »

God Is An Astronaut – Embers

Az több mint húsz éve működő, a műfaj ikonikus formációjának számító ír poszt-rock trió három évvel ezelőtt adta ki Ghost Tapes #10 című stúdióalbumát. Ez után egy újabbal jelentkezik szeptember 6-án a Napalm Records alatt. A lemezen már az előző albumuk súlyosságát kicsit hátrébb sorolták és ahogy a régebbi korongjaikon megszokott ambientes témákat hozták jobban […]

Tovább »

A Swarm Of The Sun – An Empire (2024)

Mindig vannak különc gyermekek, akiket nem lehet szűk keretek közé szorítani, mert lázadó módon rúgják ki a szülői házként aposztrofált műfaj falait. A Stockholmból származó Erik Nilsson és Jakob Berglund által működtetett jól csengő nevű A Swarm Of The Sun is egy ilyen gyerek. A duó munkásságát egy post-rock zenekarokat felvonultató videócsatornán ismertem meg a […]

Tovább »

Suldusk – Anthesis (2024)

Bizony nagyon más világ volt még 2019-ben, mikor az egyszemélyes felállással működő Emily Highfield megjelentette a Lunar Falls címre hallgató első nagylemezét. A dark folk, blackgaze, post rock, doom vonalon alkotó ausztrál művésznő debütáló nagylemeze elég komoly visszhangot vert az underground berkekben. A Northern Silence Production gondozásában megjelent ezer darabos első kiadás hamar el is […]

Tovább »

Vihar után – Teljes a post rock csapat EP-je

Március 29-én Gyere nézd címmel megjelent a Vihar Után 3. dala is, ezzel vált teljessé a Természetesen EP. Az alternatív és a post-rock műfajok között mozgó budapesti csapat még a tavalyi évben rögzítette az anyagot, mindhárom dal videoklip kíséretében került bemutatásra. A kislemez első dala A tölgy is meghajol még 2020. decemberében debütált; a klip Drexler Szilárd rendezésében, Hege Veronika és Kántor Zoltán főszereplésével készült. A zenekar a Merülés című 2. dallal folytatta azt az ívet, amit rajzolni kezdett, a motívumok finomodnak, mélyülnek. Külön érdekesség, hogy a dalhoz készült klipben az az Üveges Anna formálta meg a karaktereket, aki az EP borítóját is készítette. A záródal a hét elején érkezett, a hozzá készített klipben Füzes Nóra táncművész kíséretében már a zenekar tagjai is megmutatják magukat. A dinamikus klip a gyönyörű Nógrád megyei medvesi tájon kalauzolja el a nézőt.

Vihar Után - Gyere nézd

„Ezzel a dallal zárunk, és nyitunk is egyszerre a következő fejezet felé. Belekezdtünk valami erősbe, igaziba, és úgy éreztük, szükség van feloldásra, struktúrára, talán egy pontra a mondat végén. Hálásak vagyunk mindenkinek, akikkel dolgozhattunk, nem csak a szereplőknek, hanem azoknak is, akik a háttérben hatalmas munkát tettek a projektbe. Nincs annál jobb visszajelzés, mint amikor mások arcán lehet látni, hogy ugyanannyira érdekli őket ez az egész, mint minket, zenekari tagokat.” /Leindler Milán/

A zenekar azt is elárulta hogy már megkezdték a munkálatokat a következő kislemezen ami egy másik történetet mesél majd el. Ezt szintén egy három dalból álló anyagnak képzelték el; illetve érkeznek még meglepetések a már kiadott dalokhoz is, így mindenképpen érdemes követni őket a különböző platformokon!

Playlist: Vihar Után - Természetesen EP

Facebook: https://www.facebook.com/ViharUtanOfficial

The Antikaroshi – zene önmotivált módon

A német The Antikaroshi zenészei igen rossz néven veszik a korlátozásokat, nemcsak a járvány miatt, de amit néha zenéjük okán is rájuk szeretnének aggatni. Pont ezért eddigi 4 lemezükön próbáltak olyan egyveleggel előrukkolni, ami csak belülről fakadt és ígéretük szerint nem lesz ez másként a hamarosan érkező ötös lemeznél sem. Céljukat leginkább úgy tudják elérni, hogy szabadon értelmezik a noise, post, avant-garde és electronic kifejezéseket, valamint nem vetik meg a jazz finomságait sem. Ennek megfelelően érdekesnek ígérkezik zeneileg az Extract. Transform. Debase címmel érkező korong…

The Antikaroshi - Extract.Transform.Debase. (Teaser)

Glädjekällor – Jesuskomplex (2020)

Meglepően jó hangzással, finom és jól hallható hangszerekkel, de mégiscsak black metallal nyitott az egyszemélyes Glädjekällor projekt második nagylemeze, amit különösebb előismeretek nélkül toltam be a lejátszómba. Melankolikus futamok, érdekes zörejek és akusztika bizonygatta, hogy bizony itt többről lesz szó szimpla ördögimádó aprításnál, de valahogy nem vettem le elsőre ezeket a jeleket és hihetetlen módon […]

Tovább »

Vision Eternel – For Farewell of Nostalgia (2020)

Vision Eternel - For Farewell of Nostalgia

Napokon át érleltem, vajon hogyan fogalmazzam meg a gondolataimat a Vision Eternel 4 számos EP-jéről. Jól tettem, mert visszaolvasva átírtam a némiképp maliciózusra sikerült ajánlómat. Szerencsére csak a nagy alkotók vásznainak alsó rétegére kíváncsi a nagyérdemű így én most indulhatok tiszta írólappal. A magát New Jersey-i zenei társulatként bemutató francia-kanadai Alexander Julien 2007 óta alkot […]

Tovább »