A dallamos fekete fémet játszó görög Medieval Demon úgy döntött, hogy hátat fordít az azúrkék tengernek, fehérre mázolt házikóknak és az egész mediterrán Odüsszeiának, hogy inkább belevesse magát a várbörtönök, csaták és mitikus fantáziavilág és sötét rítusok bugyraiba. Tették mindezt több mint harminckét évvel ezelőtt! Akiknek hozzám hasonlóan nem csengett ismerősen az együttes neve, talán meglepően hangozhat, hogy formáció gyökerei 1993-ig nyúlnak vissza. Viszont pár demó kiadványt követően, az 1998-ban megjelent első nagylemezük, a Demonolatria, után be is zárták kapuikat és a banda felfüggesztette az aktivitását. Húsz évre nyúló vámpír-álmuk után, a névválasztás tekintetében színekkel nem sokat játszó zenekar újra testet öltött és elindították mai napi tartó harcukat az epikus, dallamos black metal jegyében. A 2018-ban megjelent Medieval Necromancy lemezt két évre rá követte a banda harmadik albuma az Arcadian Witchcraft. Úgy tűnt, hogy az együttes megpróbálja beérni önmagát és töretlen lendülettel tör előre a fronton. 2022-ben már jelentkeztek is egy újabb nagylemezzel, mely stílusosan a Black Coven nevet kapta. A legények nem ültek túl sokáig a babérjaikon, mert idén, augusztus 22-én a Hells Headbangers Records jóvoltából már üdvözölhetjük is az All Powers of Darkness címet viselő ötödik kiadványukat!
Mark Riddick által készített régivágású fekete-fehér borító, mint a nagypapa régi fotója, megnyugtatóan hat annak tekintetében, hogy itt bizony egy hagyományos elemekkel felvértezett, klasszikus értékeket képviselő fekte fém produkcióhoz van szerencsén. A dungeon synth felvezető és a régivonalas számcím (Mystic Path Towards the Abyss) csak megerősíti ezt az érzést. Bizony, jó helyen járunk, a régisulis BM tekintetébe. Az atmoszféra adott, ami át is csap jól ismert fogásokba: acsarkodó, harsogó vokál, dallamos gitártémák, szintetizátor betétek. Mi más kell meg?..haza értünk! Már ha hagyománytisztelő és epikus, melodikus fekete fémrajongók vagyunk! Ugyanis itt bizony megkapjuk azt, amire vágyunk. Archaic Sacrificial Rites oly módon szólal meg, mint ha egy régi fantasy könyvet olvasnák, vagy mondjuk Boris Vallejo festményét néznék. Mondhatni kifejezetten kellemes nosztalgikus érzés kerített hatalmába. De nem csak a hangulatra helyezném a hangsúlyt. Zenében is kellemes meglepetéseket hallhatunk, annak ellenére, hogy az alkotás szigorúan kijelölt vonalon halad. A harmadik lemez óta stabil felállással működő formáción érződik is, hogy már jól bejáratott módon működnek együtt. Az elvárt csépelés mellett, frissítő témaváltások, melodikus riffek, heavy metal-os szólókkal is van szerencsénk megismerkedni a gitáros, Chthonius jóvoltából. A hangsúlyos szintetizátor alap adja a dal epikus, mondhatni drámai hangulatát, amit meglepő módon Mutilator basszus-sávja kísér. A szépen kirajzolódó, ötletes megoldást még a változatos vokál-szekió is megtámogatja. Sirokous károgása éppen annyira fagyos, mint amennyire egy kripta hangulata megkívánja. Emellett még halvány szintetizátor kórusok is helyet kaptak, amiket maga az alapító dobos, billentyűs Lord Apollyon szólaltat meg.
Alapvetően ez a „szinti-szőnyeg” karakteres képviselője az albumnak. Erős mágiájának a bűvkörébe von, hogy aztán onnan sose szabaduljunk ki! A soron következő Primordial Souls of Tartarus sem hagy kívánni valót maga után. Nagy-zenekari betétek és klasszikus dungeon synth-be öltöztetett fekete fém produkció ragyogtatja meg fegyverzetét. A folytatások is csak elmélyítik a meggyőződésemet a produkció érdemei iránt. Nincs túlkomplikálás, túlvariálás. A mai igényeknek talán ez már ódivatú megszólalás, de éppen ettől impozáns ez a kiadvány. Nem akar többnek látszani, mint ami. Egy igazi, hamisíthatatlan epikus fekete pengének és annak minden erényével. Néhány fogás és drámaiság tekintetében viszonyt hamisíthatatlanul ott van a görög black metal vonal jellegzetes lüktetése. Mindazonáltal a stíluskövetelményeket kielégítő hangszerelés mellett hallhatunk olyan nem kimondottan szokványos hangszereket, mint a szaxofon az Abaddon és All Powers of Darkness a című nótában. Ezt én annyira nem éreztem odavalónak. Noha jó a megvalósítás, nem lóg ki a hangszerelésből, de valahogy az atmoszférába nem illett bele. Mondjuk egy duda, vagy hasonló fúvós hangszert jobban tudtam volna párosítani ehhez a Középkori Démonhoz. Emellett még a rituális hangulatot megalapozó timpanon is hallható. Lord Apollyon jóvoltából. Ez a hangszer valójában igen gyakran mutatkozik a felvétel során. De nem tolakodó, inkább a háttérbe vonulva hívja életre a jó kis démonidézések emlékeit. Annak ellenére, hogy kellemesen koszos a hangzás, még is szépen kirajzolódik ennek a hangszernek a játéka. Amúgy korrekt, közel háromnegyed órás játékidővel rendelkező lemezen nyolc szerzemény kapott helyet és a nóták hossza is inkább közepesnek, mintsem végtelenbe tűnő utazásnak hatnak. Ez is számomra a lemez dinamikáját reprezentálta. Pörgős, lendületes, ugyanakkor mégis ott van benne a dallamos fekete mágia, annak minden elvárt stílusjegyével átitatva!
Egyszerűen imádtam az All Powers of Darkness lemezt! Annak ellenére, hogy mai elvárásoknak megfelelően nem kifejezetten figyelemfelkeltő a korong borítója, sem a zenekarnév, de éreztem, hogy ennek a kiadványnak figyelmet kell szentelni! Amolyan régi „fanzine” vagy képregény hangulatot sugároztt a lemez, így szinte biztosra vettem, hogy valami igazi huncutságban lesz részem, és nem is csalódtam! Kifejezetten nosztalgikus anyag, annak ellenére, hogy friss és lendületes energiával rendelkezik. Égeti a muzsikusok szívét a fekete láng, amit hangszereikbe oltva ezt az igazán élvezetes produkciót eredményezte. Alapvetően nem egy retrospektíval van dolgunk, hanem egy régmúltú muzsikusokból áradó ösztönös alkotás – amolyan, ezt szeretjük, ezt játszuk érzés, és ezt nagyon is jól teszik. A hozzám hasonló rajongók meg élvezettel fürdőznek ebben a melodikus világban. Tehát a Medieval Demon azokhoz a zenehallgatókhoz szól igazán, akik szeretik ezt az epikus, dallamos formáját a black metalnak és netán még a régi fantasy könyveket is bújták, mert számomra ez a lemez abszolúte ezt a hangulatot testesítette meg, mintsem a bandát körül lengő sátáni imázs. De ezt is tekinthetjük egyfajta régimódiságnak, ami valljuk be jól is áll nekik. Az All Powers of Darkness sötét esszenciával mérgezte meg a szívemet! Váratlan meglepetésként bukkant fel, de az utunk innentől közös. Elffor, Stormkeep, Stormruler, Summoning, Forlorn Citadel rajongóknak kifejezetten ajánlott!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
