Attól függetlenül, hogy Hazánkban már szinte el is feledhetjük négy évszakot, azért a bennünk élő ciklikusság még erősen képviselteti megát. A pörgős és hosszú nyári napok hamarosan kifulladnak és átveszi a helyét egy másféle periódus. Sokkal inkább érzi az ember az igényét a befelé figyelésnek és hogy többet időzőn otthon, lemezeinek, vagy akár könyveinek a társaságában. A kiadók is rendre erre az időszakra -de legalábbis nyár végére- időzítik a megjelenési dömpinget, mondván hogy nagyobb odafigyelést kapnak a megrendelések ebben a szakaszban. Én továbbra sem tartom ezt indokoltnak a nem annyira piaciérzékeny underground zenék esetében, mert legyen akár tobzódó forró nyár, perzselő napsütéssel, én örömmel veszem egy hűsítő kriptamélységű produkciót. De hagyjuk is most a kripták mély sötétjét és inkább vessük be magunkat az erdők és helyek árnyai közé. Ugyanis augusztus 29-én jelent meg az atmoszferikus fekete fémet játszó Indren második lemeze. A Duskborn címet viselő kiadvány most is a stílus profiljába illő, kiváló Naturmacht Production gondozásában látott napvilágot. Az olasz duó arc poeticájához hűen folytatja a természet és a rozsdaszín melankóliába oltott dallamos black metalját.
Bevallom én teljesen átsiklottam a formáció első lemeze felett. No, nem azért mert nem futottam bele a kiadványba, de egyszerűen Of Time and Autumn Leaves annyira átlagos és semmitmondó külsővel bírt, hogy nem is nagyon foglalkoztam vele. Lehet, hogy nem Leszek népszerű a bemutatóm kapcsán ezzel a kijelentéssel, de számomra egyáltalán nem figyelemfelkeltő, átlagos borító, logó hiánya nem keltette fel bennem azt a fajta érdeklődést, amit arra sarkalt volna a mai irgalmatlan megjelenés dömpingben, hogy komolyabban foglalkozzak az Indren munkásságával. A most megjelent új-album kapcsán is csak a legnépszerűbb videomegosztó hívta fel a figyelmemet, amikor átváltott a lemezen szereplő pormó nótára. Elismerem, hogy a hozzáállásom nem éppen illendő, már ha azt vesszük figyelembe, hogy ne a külső alapján ítéljünk, de az Ördög ügyvédjeként azt mondom: ebben a fullasztó tömegű megjelenésben, azért nem árt erre figyelni, főleg egy induló zenekarnak. Talán a banda is érezte ezt, és a második korong már egy kicsit figyelemfelkeltőbb köntöst kapott. Továbbra is természetfotó ékesíti a borítót, mait ezúttal egy középiskolás thrash bandától elirigyelt igényességű logó díszít. Egy igényesebb összhatás, de számomra ez még mindig nem jeleníti meg azt, amit a projekt zenéje kapcsán érzek és hallok. Ugyanis a felszínes külsőségek vizéről átevezve az Indren muzsikája egyáltalán nem tükrözi azt a középszerűséget és izgalommentes megjelenést, mint az eddigi borítómunkáik! Az együttes nem reformer a melankolikus tónusokkal megfűszerezett fekete fém berkekben, de nagyon is rendbe szedetten és igényesen művelik azt. Minőségi módon kidolgozott számokkal. No de ne rohanjunk ennyire előre! A hangszerekért, dalírásért felelős C. Nordlandson és az énekrészeket vivő Lord Skarn 2021-ben jelentkezett a Legends of Stone and Ice demójukkal, ezt követően egy évre adták ki első teljes-értékű lemezüket. Amit idén követett az együttes kétségtelenül zenei evolúcióját reprezentáló második nagylemez, a Duskborn. Ami már az első hallásra is egy nagyon is korrektül felépített és megírt anyag képét sejtette.
A produkcióval történő további ismerkedés pedig csak megerősítette bennem ezt a megállapítást. Egyből egy igen erősre sikerült darabbal történik a felütés. Az Autumnal Moon egy igazi csemege a műfaj szerelmeseinek. Kellemes őszi black metal melódiák, akusztikus gitár, és ha jól működő “húzd meg – ereszd meg” dalszerkezet fogad minket. Skarm (aki ennél a lemeznél már lehagyta a nemesi címet), nagyon tisztességesen nyújtja az érces károgást. Nagyon furcsa, hogy szinte teljesen kivehető a szöveg, ami a természet örök szépségének és hatalmasságának ad teret. De soraik regélnek például a néphagyománnyal átitatott Lyskamm hegységről is (ténylegesen ennek az Olaszország és Svájc között húzódó hegységnek a nevét viseli a dal). Egyébként a hagyományos BM károgás mellett még hallhatunk tiszta éneket is (Starbound c. nóta), noha ennek korán sem adnak akkor a teret, mint amekkorát lehetett volna. Nem mondom, hogy a tiszta ének akkora jelentőséggel bírna a lemezen, de igen is emeli annak a hangulatát és változatosságát. A hangszerekért felelős C. Nordlandson is szépen teljesít a felvételen. Mind az ütős és pengetős hangszerek társaságában kellően. rátermettségét bizonyítja. Még a bőgőnek is elismerésre méltó módon engedett szerepet a felvételek során. Alapvetően nem beszélhetünk túl komplex szerkezetű dalokról, de annál inkább hatásosak. A tajtékzó sebességű fém-futamokba kellő dallamosságot varázsoltak, így a szerzemények szépen meg is ragadnak az emberben. Az epikusság azért nincs túl tolva. A nótáknak végig megmarad a karcos fekete fém tónusa. Mit mondhatnék még?… jó hallgatni a lemezt. Egy kifejezetten kellemes, összeszedett atmoszferikus black metalt van szerencsénk élvezni. Vannak benne kifejezetten csúcs-szerzemények, mint a már említett Lyskamm, vagy az üde Embers Of Dying Stars, vagy a dinamikus és a címadó Duskborn nóta. De hogy a többi tétel sem árválkodjon, mindegyik elismerésére, megállják a helyüket! Mindez egy egész letisztult és jó hangzással megáldott formában szólal meg, amiért azért jár az elismerés egy viszonylag friss rétegzenei képviselőnek.
Összegzés gyanánt nem lehet mást mondani a duó új lemezértől, mint hogy egy jól sikerült, emlékezetes kiadvány. Megvan benne a stílus minden erénye – kellő dallamosság és dinamika. A nóták stabilan teszik a dolgukat és ennek az eredménye pedig nem marad el. Egy kicsit hiányoltam belőle a drámaiságot, de nem sok kellett hozzá, hogy ezt is hozza. Biztos vagyok benne, hogy ez a következő lemezre már jobban kiforrja magát a zenekar. Ahogy az eszközök szélesebb repertoárja is, mert ez is közelebb hozná a produkciót. Gondolok itt kár másfajta hangszerek behozatalára, több akusztikus betétre, tiszta énekre, billentyűkre. Érződik, hogy ott van a formációban az erő, ami már komolyan megmutatkozott az új album kapcsán, de még van bennük bőven kibontakoztatható potenciál. A borító és a logó kérdését is jó lenne végre rendbe tenni, mert lehet, hogy ez csak engem zavar, de egyáltalán nem tükrözi a banda színvonalát.
Mindezek ellenére a magukat csak alpesi black metalként aposztrofáló Indren egy nagyon is remekbe szabott kiadvánnyal örvendeztettek meg minket. Igazán szép pillanatokat tartogat a lemez, ami hűen reflektálj az alkotók természet iránti rajongását. Az őszi időszakban meg egy kifejezetten kellemes társ lehet a Duskborn című lemez. Cân Bardd; Waldgeflüster; Marrasmieli; Eskapism; Draugnim rajrongóknak kifejezetten ajánlott!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
