A skandináv folk és underground zenékre specializálódott Nordvis records várható megjelenések kínálata nyomán érkezett el hozzám a Linnea Hjertén második albuma. Az egyszemélyes formáció Nio systrar című debütáló korong egy erősen rituális ambient alapú alkotás volt, ami egy igen letisztult zenei koncepcióval bírt, viszont a hangulat tekintetében elismerés illeti. Azonban a Nornák tovább szőtték fonalukat és a stockholmi illetőségű művésznő a első kiadványának megjelenése után már egy évvel jelentkezett is új nagylemezével. A Steg för steg (Lépésről lépésre), ami egyszerre kínál folytatást és különbséget a korábbi lemezétől.
A lemezre felkerült hét szerzemény kiterjeszti az előző kiadvány kapcsán már megismert rituális ambient és folk alapjait, miközben új utakat nyit meg a dalszövegek és a kibővített hangszerelés révén. A hagyományos hangszerek, mint a nyckelharpa és a moraharpa, megalapozzák az anyag zeneiségét. A jellemzően a moll hangnemekben írt dalok – egyértelműen a svéd melankóliát idéznek. Ezen felül a Linnea új környezetben is a régi eszközöket részesíti előnyben. Zenéjével életben tartja a hagyományokat, kapcsolatot teremt az ősökkel, emellett a stúdió modern csillogását félretéve a föld adta lehetőségekkel is dolgozik. Azaz a természetben rögzített részek is gazdagítják a képet. A hangok rétegei hordozzák a dalok érzelmi súlyát, amik csendből virágzanak ki. Az eredmény pedig egy népgyökerekkel rendelkező nordikus ambient, amely ennek az esszenciáját helyezi a díszes megoldások fölé. Ahogy a Hölgy nyilatkozik második lemezéről:
„Ezek a dalokat külön-külön születtek meg, anélkül, hogy bármiféle terv lett volna egy albumra, mégis természetesen összetartoznak. Az első lemezhez képest a „Steg för steg” inkább egy fejezetekből álló sorozat érzetét kelti. Nagyon fiatal korom óta írok verseket, így a következő egyértelmű lépésnek tűnt, hogy hogy ide is beillesztettem őket – ez egy másik oldalam feltárása. Néha úgy érzem, a szavak elvonhatnak valamit a zene igazságából, de máskor éppen a szavakat szeretném ezzel kifejezni.”
A korongon helyet kapó tételek úgy jelennek meg, mint egy küszöb, amin áthaladva minden egyes lépés mélyebbre visz a sebezhetőségbe és az ismeretlenbe. Amit én leginkább egy éteri-ködös atmoszférában történő lebegésként tudnék aposztrofálni. Az ambient textúrába ágyazott tradicionális hangszerek mély, de homályos, ugyanakkor elbűvölő összhatásaként operálnak. Noha nem mondanám, hogy a Steg för steg ezekkel az ismert eszközökkel alapvetően kirúgja az irányvonal által definiált határokat, de van benne valami más, amit megragadja a figyelmet. Hogy pontosan mi is ez, azt a hangulatteremtést leszámítva elsőre nem igazán tudtam megfogalmazni, majd megvilágosodott előttem, hogy ezt leginkább a női energiának tulajdonítható be, ami csodásan visszatükröződik a Linnea kellemes énekhangjában. Amire ezen az albumon is nagy hangsúlyt fektetett. A vokál adja itt is a dalok fő gerincét (olyannyira, hogy Alltet är intet egy tisztán capella szerzemény). Ezeket gyakran több szólamban –egymás alá helyezve, keverve szólaltatja meg. Zenei tekintetben a 2024-es Nio systrar koronghoz képest itt most elmosódottabb a kép. Nem annyira direktbe köszön vissza a rituális dobolás, rigmikus ének. Az akusztikus hangszerek beleolvadnak a drone alapba és együtt alkotják meg a számok szövetét. Viszont ezek nagyobb szerepet is vállalnak, mint a Nio systrar-en. Többször emelkednek ki ezek tradicionális instrumentumok a ebből a hullámzó aláfestő alapból. Ezt egy érettebb megközelítésnek tudtam be, hogy a művésznő tudatos törekvésének, hogy megtalálja ebben az nordikus óceánba az egyedi hangját. Ami a megelőző produkcióhoz képes bizonyosan sikerült is ezt megvalósítania, de nem állíthatom, hogy ebben a stílusban mindenképpen reformer megoldás lenne. Bizonyára nem is ez volt az alkotás célja. Ellenben kapótól a számok mélysége és hangulata. Egyfajta archaikus, természetközeli meditáció, mely tapintható ősiséget hordoz magán. Talán pont amit a Steg för steg legfőbb erényének emelnék ki az a hangulat, ami kéz- a kézben jár a feminin energiával, amit Linnea kiválóan közvetít.
Noha erősen borús légkör lengi körül az alkotásokat (mondhatni tapintható a zord észak atmoszférája, ami szinte már stíluskövetelményként jelenik meg), ugyanakkor szépség, lágyság és törékenység éppen ugyan úgy a részüket képzik. Érződik, hogy a hölgy nagy odaadással és szeretettel formálta meg ezeket a dalokat. Amik bensőséges érzetükkel elragadják az erre fogékony hallgatót, és általuk egy mély üzenetekkel teli utazásban lehet része. Ez egy olyan alkotás, ami nem akarja kihívni maga ellen a stílus követelményeit, ugyan akkor szeretne átadni magából egy komoly mementót az hagyományok és ősiség számára. Határoktól, kultúráktól függetlenül ez számomra minden esetbe elismerésre méltó. A hölgy második lemeze tagadhatatlanul kellemes hallgatni való. Egyfajta zenei-kép, amit az ének, a tradicionális hangszerek és az ambient textúrák festenek meg. Én úgy éreztem, hogy a hangszerek szerepét lehetett volna bővíteni, és hangsúlyozni, mert így számomra nagyon belesüppedek ebbe a drone alapba. Viszont tagadhatatlan, hogy amit viszont hallhatunk, az szépen kidolgozott, finom hangszerelés a teljes játékidő alatt. A dobok különösen jól szólnak a felvételen, ténylegesen érződik a mélységük és rezonanciájuk!
Tehát a felvétel minősége és összetettsége abszolút mértékben teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. Strukturált és központosan szól, még a hangsúlyos ének ellenére sem tolódik ez az összhatás ebbe az irányba! A kiadvány teljes anyagából nekem nehéz lenne kiemelni úgymond „kedvenceket”, mivel elég egységes zenei összhatással bír a lemez. A szerzemények nemigazán határolódnak el egymástól. Olyan, mint ha egy áramlatba kerülve révülnénk általuk és ez által fejtődne ki katartikus hatásuk. Nem mondom, hogy ez hátrány, hiszen nem törik meg a lemez, így az teljes mértékben ugyan abban a lelki állapotban tudjuk átérezni a nóták hatását. Ellenben én azért kicsit hiányoltam a nagyobb kiszögeléseket, fordulatokat. Ha meg kellene említenem pár nótát, akkor a címadó Steg för steg, Blodmåne, Jag lutar mig in i rädslan, I aska mindenképpen benne lenne ebben a felsorolásban. Az produkcióhoz készül fekete-fehér fotók is valahol a zene letisztultságát tükrözik vissza. Valahogy számomra ez jött át általuk, hogy a kiadvány vizuális koncepciója és hűen reprezentálja a hallgatni valót. Egy harmónikus muzikális és vizuális alkotással volt szerencsém megismerkedni.
Összességben a Steg för steg egy igen kellemes pillanatokat nyújtó kiadvány. Az első albumhoz képest itt tapintható volt a zenei fejlődés, vagyis inkább az egyértelműbben kirajzolódott ki a művésznő egyedi muzikalitására való szándéka és nem utolsó sorban zenei érettsége. Biztosra veszem, hogy a projekt a szerzett tapasztalatokból még jobban kinövi és kifejti önmagát. A Steg för steg az említett kiadó jóvoltából november 7-én kerül megjelentetésre, addig meg, aki nem ismerte Linnea Hjertén eddigi munkáit és nem áll távol tőlük ez a stílus, azok mindenképpen ismerkedjenek meg vele! Mert kiváló, merengő hangulatú nóták bűvkörébe kerülhetünk általuk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
