Vitamin X
Ride The Apocalypse

(Svart Records • 2026)
boymester
2026. február 17.
0
Pontszám
8.5

A téli időszak immár túl van a zenitjén, az őszi mélabú, a korai sötétedés és egyéb hangzatos kifogások után el lehet lassan kezdeni azzal magyarázni a kötelező tevékenységekhez való kedvetlen hozzáállásunkat, hogy idejekorán elkapott minket a tavaszi fáradtság. A rossz hír azonban az ebben a modern világban, hogy egy kiadós vitaminfröccsel pillanatok alatt visszaállíthatjuk kanos, vagy kancás energiáinkat akár 20 éves korunkig visszamenőleg, csak meg kell találni hozzá a megfelelő bogyókat és vegyszereket. Azt azért megjegyezném, hogy a legtöbb “csodaszer” esetében a legkomolyabb tuningot az úgynevezett placebo-hatás okozza, kivéve, ha valami üdítően pörgős metal szörnyeteggel próbáljuk meg izgalmi állapotba hozni az idegsejtjeinket és petyhüdt izomzatunkat. Ilyenkor jön jól a feszes punk, a pofátlan thrash, vagy a tesztoszteront zenei formába öntő hardcore, az amsterdani Vitamin X zenekar pedig ezekből az elixírekből egy komplett karriert épített fel magának. 

Ehhez minden alapjuk megadatott, hiszen a 90-es évek végén, amikor Hollandiában kéz a kézben járt a piroslámpás negyedek őrülete a liberális tradíciók betetőzéseként, a mélyben olyan trendek kezdtek mozgolódni, melyek elütöttek a korabeli nu-metal és skate punk vonulattól. A szabadosság a klubokban nem szabott gátat a radikális gondolatokan, így bőven akadt az extrém zenék rajongóinak csemegézni való. A 97-ben indult, hamar nagy népszerűségre szert tevő Vitamin X rögtön fejest ugrott ebbe a pezsgő életbe, amikor a 80-as évek alap hardcore dühösségét kombinálták a thrash tempójával, majd később punk és rock elemekkel tették szellősebbé a végeredményt. Ezen felül bőszen hirdetik a “tiszta lazaság” sajátos eszméjét, mely szerint nem mondanak le a humorról a legfrusztrálóbb pillanatokban sem, a káros szenvedélyeket pedig elvből elutasítják. Érdekesség, hogy zenei pályafutásuk során a pszichedeliát nem vetették meg a hatások között, sőt, maga a banda neve is egy tudatmódosító szerre utal (extasy). Az általuk képviselt szellemi tisztaság nem afféle álszent fasszság, pusztán úgy vélik, hogy akkor tudnak kellő energiákat a zenélésbe, a dolgok megélésére összpontosítani, ha nem mérgezik közben magukat. 

Vitamin X – Ride The Apocalypse

De tegyük is félre a felesleges köröket, mert az alapító duó, Marko Korac (ének) és Marc Emmerik (gitár) most sem rest a későbbiekben hozzájuk csatlakozó Alex Koutsman basszerrel és Danny Schneiker dobossal felrobbantani a hangfalainkat. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a Vitamin X már a 2010-es évek óta elkötelezett híve az analóg felvételeknek, amiben ezúttal Joel Grind (Toxic Holocaust, Municipal Waste) volt a segítségükre. A crossover pusztításhoz ezúttal is remek borítót kanyarított a csapat Andrei Bouzikov közreműködésével. A szokás szerint élénk színekben pompázó kép természetesen az elkerülhetetlen világvégét, az ember által előidézett fertőt mutatja be, aminek hullámain az örök lázadó teljes magabiztossággal képes egyensúlyozni. 

VITAMIN X - Chop Chop Chop (OFFICIAL MUSIC VIDEO)

Ennek szellemében a zenekar is a több, hangosabb, keményebb elvet tette meghatározóvá az új szerzemények írásakor. Összesen 16, átlagosan másfél, két perces dallal találkozunk a lemezen, melyek még ebben az idősávban is képesek szépen elkülönülni egymástól. Mindent egyesével elemezgetni ellenben teljesen felesleges lenne, hiszen az igazi vitaminbomba csak egészben képes kifejteni a tökéletes hatásfokot. Azért megemlítem a nyitó Chop Chop Chop című tétel laza, primitívnek ható punk zakatolását, amit először tettek meghallgathatóvá, de a másodikként érkező Ride The Apocalypse sem véletlenül lett címadó darab. Személyes kedvenceimet a meglepően slágeres Siren’s Call (akár egy Rancid kiadvány elveszett darabja is lehetne), a beszédes című Sociopath, az egészen amerikai feelinget árasztó Genetic Mutation, valamint az erősen rockosra sikerült Fear jelentik.  

Engedjük tehát kicsit ellazulni magunkat, de kellő komolysággal karöltve, hiszen a problémák mindig megmaradnak, de nem feltétlenül jó az, ha a rothadó világot még saját magunkba is megállás nélkül fecskendezzük. Köpjétek szembe a rendszert, majd mosolyogva kérdezzétek meg, hogy finom volt-e…

Hivatalos megjelenés: március 13.