Kevés olyan zenekar van a odakint, aki ha új anyaggal jön elő akkor nem az lesz a kérdés, hogy jó lesz-e, hanem csak az, hogy mennyire. A Cruel Force pont ilyen. Olyan biztos kézzel nyúlnak bele mindig a tutiba és annyira stabilan szállítják a minőséget, hogy jobban bízok bennük, mint abban, hogy keleten kel fel holnap a Nap. Ezt a bizalmat hivatott megerősíteni a legújabb albumuk is, a Haneda, méghozzá teljes sikerrel.
A tíz éves szünetéről 2022-ben visszatérő zenekar a hiátus alatt árnyalatnyi változásokon ment keresztül. A különbségek a külsőségeken túl (logó, borítók tematikája stb.) a zenéjükben is tetten érhető volt: érettebbé, jobban átgondolttá, karakteresebbé vált véleményem szerint a Cruel Force, mindezt úgy, hogy a nevéhez hű tudott maradni a gyors és erőteljes hangzásával, még úgy is, hogy a black-esebb, sötétebb tónust maguk mögött hagyták. Ezt a „finomhangolt”, jelenleg is tartó korszakát a zenekarnak mindeddig egyedül a 2023-as Dawn of the Axe képviselte (ami szintén egy nagyszerű album), így hát kifejezetten nagy örömmel és magas elvárásokkal vágtam bele a Haneda hallgatásába, remélve, hogy a megkezdett ösvényen halad tovább a banda.
Az első dolog ami felkeltette a figyelmemet az a borító volt. Árad a nosztalgia a Haneda coverjéről. Sikeresen idézi meg a ’80-as évek kaland és fantasy filmjeinek vizualitását. Ez a sivatagos, orientalista megközelítés egyszerre emlékeztet az Indiana Jones filmekre és az Iron Mainden ”Powerslave”-jére. Ez a felismerés összhangban van azzal, amiről talán már korábban írtam, hogy a negyven évvel ez előtt aranykorát élő thrash/speed műfaj hogyan szivárgott vissza a viszonylagos ismertségbe ebben az évtizedben és hogy hogyan képviseltetik magukat egyre színvonalasabb megjelenésekkel a szcéna szereplői. A Cruel Force ennek a reneszánsznak az egyik legjelesebb képviselője, nem véletlenül. Persze az csak később derül ki a hallgatóság számára, hogy ez a borító nem csupán a műfaji jelleg miatt ilyen, hanem teljes összhangban van a lényegi résszel, a zenével. Az egész mű monumentális mint a város látképét domináló szobor, erőszakos mint a magasba tartott kard és véres mint a vörösbe hajló naplemente a hegyek mögött.
A hangzásban a fel-fel villanó sivatagos tájat idéző közel-keleties skálák és a neoklasszicista gitár virtuózkodások, a doboknál az arena rock visszhangos élessége tűnik ki, míg a komponálásban a thrash meglepő fordulatai és a speed gyorsasága az ami megidézi számunkra a korábban emlegetett kort. Még mielőtt valaki félreértené, mindenképpen ki kell emeljem, hogy a Haneda nem egy egyszerű tisztelgés az elődöknek és nem is egy wannabe másolat. Ez a lemez a saját jogán nagyszerű.
A Dawn of the Axe-hoz képest a Haneda egy egyértelmű előrelépés. Minden tekintetben „többnek” érződik. A hossza csupán négy perccel haladja meg az elődöt és a struktúra is azonos (instrumentálsi intró az elején, hosszú szám a végén stb.), viszont a merészebb, kísérletezőbb és színesebb daloknak köszönhetően az egész album nagyszabásúbbnak érződik, mint az idősebb testvére. A Haneda egy újabb minőségbeli ugrást képvisel a Cruel Force diszkográfiájában. A változatosságból fakad, hogy minden szám rendelkezik egy sajátos atmoszférával, tulajdonképpen minden szám egy külön kaland, egy külön utazás. Egy olyan történelem előtti világba kalauzol el minket, ahol a véreskezű hadurak istenkirályok képében az első birodalmakat alapítják, ahol a kegyetlenség erény, a törvény az acél és az üzemanyag pedig a vér.
A zárószámot, az albumnak is nevet adó Haneda-t külön meg szeretném nevezni, mint a lemez legjobb dalát. Ez a kilenc perces szám külön magába foglal mindent, amit korábban a teljes albummal kapcsolatban pozitívumként említettem: nagyobb, hosszabb, kreatívabb. Méltó lezárása a Cruel Force eddigi legjobb háromnegyed órájának. Ha meg kéne neveznem, hogy miért működik ennyire jól a Haneda, akkor azt mondanám, hogy az összkép minden eleme a helyén van. A hangzásvilág, a tónus, a karakter, a témák, minden hangjegy és így tovább, minden egy hézagmentes egészet alkot. Ha valami igazán merészet szeretnék állítani, akkor azt mondanám, hogy a Haneda a speed metal Varázsfuvolája.
Végletekig szőrszálhasogatónak kellene lennem ahhoz, hogy hibát találjak ebben az albumban. Biztos akad egy-két zavaró apróságot ami miatt úgy dönthetnék, hogy nem adom meg neki a legmagasabb pontszámot, viszont ennek most nem látom értelmét, mert az összélményt egyszerűen semmilyen apró makula nem tudta befolyásolni. A Haneda egy kiváló album lett, meghallgatása kötelező!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
