A Loco Machete 2024 márciusában alakult Petya, Fernandó és Andris baráti jammeléséből, majd 2024 őszén Lupo csatlakozásával vált teljessé a felállás. A zenekar a Manka nevű banda dögös hangzása után érdeklődve talált rá a Labour Sound Studióra, ahol Fekete Szabival azonnal megtalálták a közös hangot. A közös munka eredményeként 2026 március 4-én jelent meg hét dalos Chapter de los Locos című debütáló albumuk.

Ha valaki azt hitte, hogy a hazai underground már nem tud újat mutatni a düh és a nyers energia terén, az sürgősen pörgesse le a Loco bemutatkozó anyagát. Ez a tudatosan választott, “piszkos”, de arányos megszólalás az alapja annak az élő hatásnak, ami az egész albumot végigkíséri. Ez a hét tétel egyenesen az utca mocskából rántja elő a hallgatóit. A zenekar nem a rádióbarát slágerekre hajt, hanem egyfajta dühös, nyers életérzést akar átadni, egy kíméletlen pofont a középszerűségnek.
Az album már a nyitó tételekkel egyértelművé teszi: a srácok nem felejtették el, honnan jöttek, de sokkal élesebbre fenték a bárdot. A tempó diktálta agressziót azonban mesterien töri meg a lemez kétpólusú szövegvilága. Egyfelől kapunk egy sötét, szinte szociografikus mélységű realizmust, másfelől a banda nem fél megmutatni cinikus, provokatív arcát sem.
A lemez második fele viszont baljóslatúbb témák felé tolódik, ahol a mitikus motívumok és a klasszikus heavy metal elemekkel tarkított hardcore riffek dominálnak. Ugyanakkor az összkép nem makulátlan: míg a Cyco Locos vagy az Apocalypsum kíméletlenül húz, a korong középső része hajlamos az önismétlésre. A riffek néhol összefolynak, és a hangszeres játék is inkább a darálásra, semmint a kreatív megoldásokra épít.
A szövegi kettősség is felemásnak hathat a hallgató számára: a komoly társadalomkritika mellé bedobott, mém-alapú poénkodás ( mint az Eat the poopoo) inkább hat erőltetett kitérőnek, mintsem valódi polgárpukkasztásnak. Ez a fajta humor néha megbontja a lemez egyébként súlyos atmoszféráját és zökkenővé válik egy amúgy lendületes zenei utazásban.
Összegzés:
A Chapter de los Locos nem egy polírozott mestermű és pont ez az ereje. Aki szereti, ha a zene arcba vág, annak ez a kiadvány alapvetés.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

