Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el is tűntek a világ szeme elől. Stílustól, szerzőtől függetlenül kutattuk fel az underground elveszett egylemezes bandáit, akiknek visszatérésére nem sok esélyt látunk… „Egylemezesek” sorozatunkat vasárnaponként hozzuk el nektek!
Én mindig keresem a kompromisszumot, az „arany középutat” az élet szinte minden területén. Ez sokszor vezet pozitív irányba, de mindig megvan rá az esély, hogy az adott konfliktus rosszul végződjön és ilyenkor megvallom, utólagosan puhánynak érzem magamat. A jó szándék sokszor nem elég, hiszen maga a világ nem igazán erre van finomhangolva. Szükség van arra, hogy amikor kell, akkor tudjunk harapni és nem azért, mert erőszakosak vagyunk, pusztán azért, mert ha mi nem tesszük meg, akkor belénk harapnak. Így van ez a zenében is, hiszen az andalító dallamok, a filozófikus belső utazások mellett nem törpülnek el szélsőség terén a gyors, pofonokat osztó kiadványok sem, aminek befogadása vérmérséglet kérdése. De nem is magyarázkodok tovább, mert a jelen cikk színpadán álló VX Gas Attack sem húzta az időt felesleges, unalmas hangolással vagy művészi pózokkal. Azonnal az arcunkba robbantják a 2015-ös Political Subterfuge című dührohamot, hiszen ez a kiadvány egy 13 percebe, 10 tételbe sűrített nyers crossover thrash és crust punk repeszgránát, amit kurvára nem sikerül időben eldobnunk, úgyhogy alaposan szétszórja a testrészeinket.
A számok átlagosan egy-két perces támadásokat indítanak, melyekből hiányzik mindenféle felesleges, stúdióbeli díszítés vagy finomítgatás. Olyan az egész, mintha egy gépfegyver ürítené ki a tárat a gyanútlan tömegbe. A zenei alapot a zakatoló d-beat ritmus adja, a dobok punkos lüktetése a klasszikus Discharge-iskolát követik szolgaian, erre pakolódnak rá a thrash vonalról átemelt súlyos gitártémák és az ugatós, acsarkodó, üvöltő, néha a mélyebb hörgés irányába is kikacsontó vokál. A váratlan szólók meglepő technikai villanásokat hoznak a koszos, mocskos közegbe és egészen jóleső kontrasztot hoznak létre. Mintha összezárnánk a korai Slayer és a D.R.I. tagságát egy szűk szobában egy rekesz meleg sörrel és gyalázatos mennyiségű kenderrel, lesz ami lesz alapon. Szokás szerint ez azonban nem a véletlenek összjátéka, hiszen a limitált kazettán megjelent anyagot tapasztalt zenészek pakolták össze, akik bőséggel megfürödtek már a goregrind és a death metal ártatlanok vérével töltött medencéjében.
A Political Subterfuge hangulatát a tiszta, fanyar harag határozza meg, amely az érzéketlen és profitorientált rendszerekre, a céltalan háborúkra és mészárlásokra reflektál. Az agresszió voltaképp egy végső elkeseredésben előadott figyelmeztető kiáltás az egész emberiségnek: ráléptetek a pokolba vezető útra és minden mozzanatért megfizettek. A dalcímek pontosan jelzik az irányt: a Fools Belief a dogmák és a hamis politikai ígéretek kritikája, a Profit a kapzsiságot támadja frontálisan. A 7 Billion az egész emberiséget veszi célkeresztbe fanyar egykedvűséggel, hiszen mindenki bűnrészes, aki a mókuskerék részeként az aktuális rendszert szolgálja. A Violence And War pedig a militarizmus ördögi körét boncolgatja a maga egyszerű ám nagyszerű stílusában, hiszen a rövid dalszövegekhez nem különösebben kell bölcsészdiplomát szereznünk. Természetesen képbe kerülünk a vegyi fegyverek, nukleáris fegyverek, biológiai fegyverek hatásaival kapcsolatban is, miközben rövid tisztelgéseket kapunk a Bolt Thrower háborús menetelésén át a hasonló tematikájú hardcore zenekarokig.
Paródiába illő lenne azt állítani, hogy a VX Gas Attack átírta a műfaj nagykönyvét, hiszen csak beálltak a mérges és nyitott szemmel járó állampolgárok által felsorakoztatott zenei mozgalomba, viszont amit csináltak, az őszinte és minden előzetes ígéretét betartja felénk.
A tagok a portlandi hardcore/metal színtér hétpróbás alakjai tehát, úgyhogy számtalan más formációban megfordultak már az évek alatt. Az énekes August Alston és a gitáros Dustin Ferris például a noise punk vonalas Pleasure Cross soraiban is rángatták a hangszereket. Helyi szinten olyan bandákban zenéltek még, mint a Walls és a Lords Of Light. A VX Gas Attack földbeállása után sem pihentek meg: egy Apraxic nevű cyber death/grind projektben folytatták a zajongást a próbatermek mélyén. A zenekar rövid életére már ezek alapján is könnyen lehet következtetni: nem belső feszültség vagy kiadói csőd okozta a vesztüket, hanem a számtalan párhuzamosan futó egyéb projekt, melyek fokozatosan maguk alá temették ezt a felállást. Az anyag ma már elérhető a bandcamp felületén is, de kazettán az igazi kuriózum. A Political Subterfuge egyszerűen egylemezesnek született, soha nem volt cél a feltámasztása, folytatása, hiszen egy adott pillanat, hangulat, körülmény hozta létre, ami már nem fog megismétlődni. A Discharge, az Anti Cimex vagy a korai Napalm Death rajongóinak ez a bő tíz perc igazi csemege a szürke hétköznapokra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
