Máglyatűz Bonyhádról! Friss, ropogós és kíméletlenül őszinte: 2026. június 27–én hivatalosan is megjelent a bonyhádi Átok zenekar harmadik kislemeze, A máglya lángja. A trió nem bízta a véletlent a szerencsére: a felvételek idén február végén és március elején zajlottak a pécsi FHT’78 Hangstúdióban, Friskó Péter „Fidó” értő kezei alatt, aki hangmérnökként és producerként is kihozta a srácokból a maximumot. A végeredmény egy olyan tömény, súlyos és ütős crossover/thrash anyag lett, ami komoly hullámokat fog verni a hazai undergroundban.
Az EP-n azonnal érezhető az a nyers, feszes zenei egység, amit a trió képvisel. A stúdiómunka parádés; a hangzás modern, mégis megőrizte azt a karcos, dühös vintage thrash életet, ami ehhez a stílushoz elengedhetetlen. Nincsenek felesleges sallangok vagy túlpolírozott dallamok, csak kőkemény riffek és könyörtelen ritmusok. Az Átok nem rejtőzik véleménybuborékok mögé; a szövegek kendőzetlenül, sokszor cinikusan vagy épp sötét történelmi párhuzamokkal mutatnak rá a jelenkor problémáira.
A dalok:
Politikus: Tökéletes nyitás. A zenekar teljesen pártatlanul és elfogulatlanul osztja ki a hazai politikai közbeszéd romlását – itt bizony sallangmentesen mindkét oldal megkapja a magáét.
Parabola: A korábbi Digitális diktatúra egyenes ágú ikertestvére. A modern népbutítás eszközeit (legyen az a tévé vagy a tetőkön éktelenkedő parabola antenna) veszi górcső alá, bemutatva, hogyan költözik be a manipuláció közvetlenül a nappalinkba.
Nem hittem volna…: „A háború a politika folytatása más eszközökkel” felhúzott, fojtogató hangulatú, háborúellenes tétel, amely a politika és a pusztítás mocskos összefonódását mutatja be.
A máglya lángja: A címadó dal egy óriási fricska a „régen minden jobb volt” szlogent szajkózóknak. Az inkvizíció és a kínvallatások sötét poklának megidézésével nyers őszinteséggel vágja a hallgató arcába: régen is pontosan ugyanolyan szörnyűségek történtek a „szeretet nevében”.
Menjen a sereg!: Igazi csemege a rajongóknak. Ez a dal a legelső próbákon született, és a benne elhangzó felkiáltás a zenekar hivatalos jelmondatává vált. Zeneileg egy igazi, tiszta energiabomba, ami méltó koronája az EP-nek.
Összegzés és kitekintés:
A máglya lángja egy rendkívül érett, dühös és zeneileg tűpontos látlelet, amely nem csupán egy újabb tétel a hazai underground palettáján, hanem egy komoly felkiáltójel az Átok zenekar részéről. Egy olyan korszakban, ahol a rockzene sokszor a túlpolírozott stúdiótrükkök vagy a megalkuvó, rádióbarát kompromisszumok irányába tolódik el, a bonyhádi trió megmutatja, hogy a műfaj valódi ereje még mindig a nyers őszinteségben, a húsbavágó témákban és a kendőzetlen energiában rejlik. Ez az anyag nem akar polgárosodni vagy mindenkinek megfelelni: ez egy igazi, földalatti thrash/crossover menetelés, ami után garantáltan sajogni fog a nyakunk a headbangeléstől.
Az EP legnagyobb erénye, hogy miközben zeneileg és technikailag is érezhető a szintlépés – amiért jár a pacsi Fidónak –, a srácok egy pillanatra sem veszítették el azt a közvetlen, földközeli attitűdöt, ami miatt a közönség az első perctől kezdve magáénak érzi őket. Nem akarnak elérhetetlen rocksztároknak tűnni; ők azok a srácok, akik a színpadról ordítják ki a mindannyiunkat fojtogató társadalmi és emberi problémákat, majd a koncert után lejönnek a pult mellé beszélgetni a rajongókkal. Ez a 2026-os anyag egy igazi, sallangmentes mestermunka, amely egyszerre dühös, gondolatébresztő és végtelenül lojális a műfaj gyökereihez. Az Átok ezzel a harmadik kislemezével végérvényesen bebizonyította, hogy nemcsak helyük van a hazai underground élvonalában, de ők maguk diktálják azt a tempót, amit a jövőben érdemes lesz követni. Ha létezik ma Magyarországon olyan zenekar, amelyik hitelesen, megalkuvás nélkül képes lángra lobbantani a hazai klubéletet, akkor azok kétségkívül ők. Tegyetek vele egy próbát a YouTube-on, a Spotify-on megéri! De legfőképp irány a klubokba, mert átkozottul ott a helye mindenkinek, aki egy kicsit is azonosulni tud a mondanivalójukkal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
