Nem egy szokványos már a koncepciózus Yellow Spots nevezű
banda felállása sem, de a zene sem a kommersz MTV punk. Ami persze itt
pozitívum.
A budapesti zenekar második produktuma jelen írás tárgya. A banda saját
stílusát „belezős rakkendrollként” aposztrofálja, hozzáteszem, jogosan. Na persze
itt nem a Cannibal Corpse féle belezésre kell gondolni.
Az öt nótás anyag zeneileg teljesen rendben van, a csapat jól ötvözi a
punkrockot az eredeti értelemben vett rock and roll-lal. A zene első hallgatáskor tök
egyszerűnek tűnik, de a figyelmes hallgató már ekkor is találhat finomságokat. A
fúvós szekció valamint a nagybőgő közre- és együttműködése jól erősíti a zene
rock and roll oldalát. A hangzás javult az előző felvételhez, a 2005-ös Belezős
balladákhoz képest, bár az sem szól rosszul. Kellemesen, arányosan szól, minden
hangszer a helyén van, fülessel hallgatva az egyes hangszerek szólamai tisztán
kivehetők.
A szövegviláguk szintén a koncepció része, kissé beteg humora
van a csapatnak, de mit is várhatunk saját stílusmeghatározásuk (belezős
rakkendroll) alapján.
Szó van itt KITT és „Májkül” kapcsolatáról, sírokon vedelő részeg sírásókról,
svédasztalos boncolásról, mindenféle fóbiákról (klausztrofóbiától a
tisztaságmániáig) illetve „a gusztustalan talponálló”, azaz a zombi presszó
törzsközönségének mindennapjairól. Ezt persze olyan rímek közé csomagolva és
olyan poénosan előadva, ami garantálja az errre fogékony hallgató jókedvét. Olyan
bandák jutottak eszembe a szövegek alapján, mint a Fürgerókalábak, a Rituális
Rémtettek. Hasonlóan jót derültem azokon is.
A banda imidzse sem mindennapi, koncerten (honlapon található fotók alapján)
kicsit sokkoló kinézetük garantálja a jó szórakozást.
Bár nem egy örök klasszikus, nálam betalált!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
