Cloudscape
Crimson Skies

(2007)

Győr Sándor

2007. március 5.

0

Pontszám

7

Mit mondjak, jó párszor nekifutottam a svéd srácok második lemezének. Az infolap szerint dallamos progmetalt nyomnak, s ebben meg is egyezhetünk, bár talán a progresszív jelző nem is igazán helytálló ebben az esetben. Mondjuk itt-ott én inkább a hard rock, netán az AOR kategóriákat sem tartanám megtévesztőnek Velük kapcsolatban. A zene olyan előadókat idézett fel bennem, mint a Sieges Even vagy a Dream Theater, de több dalban a Toto szellemét is felfedezni véltem.

A legelső találkozásom a lemezzel épp egy közel 200 kilométeres autós „túra” során történt, s akkor nagyon kellemes hallgatnivalónak találtam. Nem altatott el, de nem is zúzott le.
Aztán ami elsőre feltűnt, amikor már otthon a hifiben landolt a korong, az a nagyon jó hangzás. Nehéz dolguk lesz, ha ezt koncerten is szeretnék visszaadni. Minden hangszer arányosan és tisztán kivehetően hallható.

Az is biztos, hogy a srácok megtanultak zenélni, dalokat írni. Mondjuk nem is tizen-, huszonévesek már.

Amibe leginkább lehet kapaszkodni az album megismerésével kapcsolatban, azok a jól megírt énekdallamok és a billentyűs témák.
A kezdő Shapeshifter szinte berobban, jó választás volt nyitódalnak tenni. Aztán a második dalban (Shadowland) már kimondott Toto hangulatot érzek, ez persze jó, mert azt nem lehet rásütni, hogy másolnák.

A korongon sorakozó tizenkét nóta végig egyenletes színvonalú, minden nótában van valami finomság. A Breach in My Sanity-ben például csemballót idéző billentyűket hallhatunk, jók a szólók is, de valahogy kevés az emlékezetes momentum. Sajnos nem is lehet azonnal felismerni, hogy na kérem ez itt a Cloudscape, ellentétben a korábban említett előadókkal. És itt jön a problémám, hogy bár egyenletes a dalok minősége, hiányzik az a plussz, amitől működnie kellene, ami miatt rögtön úgy érezném, hogy újra a lejátszó play gombját nyomjam meg az eject helyett. Valahogy jó hallgatni a lemezt, de amikor lejár nem tudok felidézni egy dallamot vagy refrént. És ezen a hiányosságon változtatni kellene, s akkor repesve várnám a következő lemezt, s szívesen mennék a koncertjükre is.

Azért a következő lemeznél kapnak még esélyt.