Nagyon vártam ezt a lemezt!
Az Antique EP óta rajongó vagyok, koncerten is többször láttam a bandát. Legutóbb épp a Gothica feszten (beszámoló itt), ahol a bemutatott új dalok igecsak reményt keltőnek és erősnek tűntek. Így aztán még nagyobb lett bennem a várakozás.
Aztán meglett a lemez és az első hallgatást kisebb csalódás követte.
Még a lemeznyitó Angyalszív hozta a korábban megismert/megszeretett témákat, a folytatásban viszont már hiányérzetem támadt. Ez persze nem jelenti, hogy nem sikerült jól a lemez, a színvonal egységes, a hangzást is sikerült eltalálni. A hangulattal sincs gond, sőt! Valami mégsem akart összeállni.
Ugyan Gyula jobban énekel, mint valaha, a zenéből viszont hiányolom a markánsabb (vagy inkább a keményebb) gitárokat. Ez régen hangsúlyosabb volt ezért kicsit „rosszul esett” a hiányuk.
Ezek után kissé félve futottam neki a lemeznek újra. Mostanra – több (20+) hallgatás után – sem múlt el teljesen a hiányérzetem (vagy mondjuk úgy, még mindig nem sikerült az elvárásaimat félretennem). Így még folyik a barátkozás. Úgy tűnik, a korábbi lemezek kissé direktebb megközelítése után most még inkább egy sok hallgatást igénylő, rétegzettebb anyag született. Itt-ott halvány hatásként mintha a Mission vagy a progrock óriás Marillion is felsejlene.
Nálam leginkább a már említett Angyalszív mellett a Malaszt, a Szentháromság, a Mikor Minden Hófehér, a Fény kell! és a Hozsánna működik. Ezek a kissé tempósabb, nem annyira lebegős nótáik. A Mikor minden hófehérben még a gitár is elég jól megdörren. Hasonlóan a Fény kell!-ben is, ahol az ének is kicsit karcosabb a refrénnél. Az egyik kedvencem a lemezről! Gyula szövegei megint szinte versek, érdemes belemélyedni. Képeket fest, egyedi stílusban. Ha beletemetkezik az ember, a lelkét érinti meg.
Kicsit hosszúnak mondható a lemez, a maga 63 percével, igaz ebbe 12 dal és az utolsó nóta előtt egy rövid felvezető fért bele, ami nem kevés. Ezek közül néhány hét perc körüli szerzemény, de van több, ami öt perc körül mozog. Szerencsére ennek ellenére nem fullad unalomba az album.
A zenekar a Karizmával egy újabb szintre lépett. Valószínűleg lesznek páran, akik felrójják majd a poposodást, vagy nevezzük inkább lágyulásnak, viszont gyanítom, hogy sok új rajongót is fognak avatni.
Én meg még folytatom a barátkozást a dalokkal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.