A budapesti Saint Petrol lemezét különösen vártam. Na nem, mintha korábban bármit is hallottam volna a bandától, de a hírek alapján pont azt a fajta zenét játszák, amit különösen szeretek.
Aztán mikor a csapat jelentkezett a szerkesztőségnél, hogy írjunk a lemezről, le is csaptam a lehetőségre. És milyen jól tettem!
A nem nyeretlen kétévesekből álló ötös olyan zenekarokból lehet ismerős, mint a Fish!, az Insane és a VL45. Ezen zenekarok nevei a klubokból és a nemzetközi underground színtérről is ismerősen csenghetnek. Na, ebben a formációban a srácok a jófajta, zsíros riffek iránti imádatukat élik ki. Szóval a stílust leginkább stoner/doom/southern rock hármas befolyásával kialakult egyvelegként írnám le. Ha zenekarhoz kellene mindenáron hasonlítanom a Saint Petrol zenéjét, mindenképp a Corrosion Of Conformity-t jelölném meg, természetesen annak is a Deliverance-szal kezdődő időszakát. Namármost, ha COC, akkor Down is, ugyebár, de ez azért annyira talán mégsem jellemző.
Már a nyitó Slow Rollin’ Wheels is azzal a tipikus, de nekem nagyon is szívemhez nőtt gitárhangzással nyit, hogy rögtön le is vettek a lábamról. Aztán végig a lemez teljes hosszán tudják tartani a színvonalat és fenntartják az érdeklődésemet is. Autózáshoz is kitűnő választás volt, a kellemes, zsíros riffek nem altatják el a figyelmet, de nyilván a nagy amerikai sivatagon keresztül adná az igazi élményt.
A kedvenceim (mert azért mégiscsak vannak, függetlenül az egységesen erős daloktól) a klipesítendő Chemical Addiction, a melankolikus Spitting Out the Past, a remek refrénnel bíró Ghost Town Man, a málházós tempójú Phoenix Has Landed és a két perc alatti Short Drink (a „Devil is a Friend of Mine” refrén milyen király már!).
A lemez amellett, hogy sikerült a stílus határain belül maradva változatos dalokkal megtölteni, elkerüli, hogy klisés legyen, függetlenül attól, hogy azért a műfaj nagyjainak hatása fellelhető. De ez mindenképp pozitívum!
A hangzásra sincs panaszom, persze nyilván lehetett volna még javítani, de így sincs ok szégyenkezésre, autóban, PC hangszórón, hifin vagy fülessel is élmény hallgatni!
A zenészek tudása szintén vitán felül áll. Az alapozást tökéletesen biztosítja Tonya és Kovács Dávid, amire a két gitárosnak (Kovács Krisztián és Bedooo) sikerült változatos dolgokat hozni a vastag riffektől az elszállós cuccokig.
Valahol olvastam, hogy az énektémák kissé egysíkúak, de szerintem ez sem állja meg a helyét. Nyilván a stílus keretein belül nincs szükség pacsirtákra, és Karel, meg az Őt vokálokkal segítő Krisztián azért elég változatos témákat hoz.
A CD kiállítása is igencsak mutatós, Bedooo munkáját dícséri (én mondjuk a dalszövegeket esetleg beletettem volna).
A lemezcím pedig, a szójátékként is felfogható Greatest Tits egyszerűen telitalálat!
Most már csak koncerten kell összefutnunk.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.