A Kerecsen zenekarról előzetesen elég jókat hallottam, így kíváncsian füleltem bele legfrissebb anyagukba.
A négy dalt tartalmazó EP(?)-jük aztán csalódást nem is okozott. Elsőre szembetűnő Varga Zsolt gitáros-énekes hangjában megbúvó Deák Bill-es, Vikidálos íz. Ezt aztán továbbgondolva, bennem felmerült az István, a király c. rockopera is. Van aztán a nótákban jó nagy adag blues is, meg itt-ott folkos elemeket is felfedezni véltem.
A Komárno-i trió, amellett, hogy zenéjében is törekszik az egyediségre (már amennyire egy viszonylag behatárolt stílus megengedi), szövegeiben is igényességre törekszik. Gondolatokkal teli és gondolatokat ébresztő magyar szövegek adják az egyik erősségét a csapatnak.
Az EP nyitónótája, Az én házamban egy lüktető basszussal operáló dal, ahol – főleg a bevezetőnél – nekem még a Red Hot Chili Peppers neve is beugrott (bár ez lehet, hogy hülyeség). Itt az említett rockos ének érdekes keveréket ad a lüktető dallamokkal. A szöveg pedig egyértelmű bírálata a „fogyasztói társadalomnak”.
Az Álmomban láttalak egy laza kis ballada, kellemes verzékkel, remek refrénnel. Ezt már a csapatot ismerők hallhatták a 2005-ös demón is. Ahhoz a változathoz képest a 2008-as verzió, amellett, hogy lényegesen jobban szól valahogy erőteljesebb is.
Számomra a csapat „névadó” nótája a legkedvesebb a lemezről. A majd’ kilenc perc hosszú dal felvezetője szinte sámánisztikus. A „hullámzik szárnytollam, ahogy szállok, ott fent keringek a Földnek szegélyén…” sorok ismétlődése és a lüktető zene szinte elrepít, majd a vezérdallam többször is visszaköszön a nótában. A hossza miatt kicsit tartottam attól, hogy unalomba fullad esetleg, de szerencsére végig sikerült ébren tartani az érdeklődésemet. Ez a nóta talán a leghazafiasabb mondanivalójú a korongon, mégis óvakodnék a nemzeti rock címkét a csapatra aggatni.
A Három éjjel című zárótétel sem újkeletű nóta már, ezt szintén kiadták már korábban az …örvénylő folyón át ível a híd című előző anyagukon, amit a honlapjukon letölthetővé is tettek. Viszont e mostani felvétel magabiztosabb csapatot mutat.
Valamennyi szerzeményről elmondható, hogy bár egyszerűnek ható daloknak tűnnek a felületes hallgatáskor, figyelmesebben szemlélve ugyanakkor olyan finomságok bukkannak fel, ami egyrészt meglepő számomra egy trió formában muzsikáló csapatnál (jó, tudom ellenpéldának ott a Rush, de az egy más stílus), másrészt olyan feszesen nyomják, hogy inkább belefeledkezik az ember és nem ezeket keresi.
A hangzással nincs gondom. Nyilván lehetett volna jobbat is, de véleményem szerint ez is bőven jó, az arányok megfelelőek, a basszusgitár végig kitűnően hallható, ráadásul nem is egyértelmű, egydimenziós témákat játszik Gáspár Krisztián, aki emellett még vokálozik is.
A csapat ifjonca, Tokár Gábor dobos pedig szépen alapoz, ugyanakkor elég fifikásan is üt.
A borító elég egyszerűre lett véve, ezen esetleg lehetett volna még dolgozni, igaz, ez mit sem von le a zene értékéből.
A teljes EP letölthető a csapat honlapjáról a borítókkal együtt. A magyar rockzenét szeretőknek mindenképp ajánlott anyag ez, de véleményem szerint sokaknak okozhat kellemes perceket a hallgatása.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.