A karcagi Gargara 2003-ban alakult, 2004-ben és 2007-ben volt egy-egy demójuk (2006-ban szétesett, majd Debrecenben újjáalakult), majd a csapat lényegében újra feloszlott, pontosabban csupán egy ember alkotta formációvá determinálódott, Aries Fragosus személyében, akit a szemfülesebb hazai fekete fém szerelmesei (akik követik az underground apró mozzanatait és változásait) talán ismerhetnek a szintén karcagi Infernal Legion-ből, melynek nem is olyan rég lett tagja és 2008 márciusában a két zenekar összeolvadt… De most nézzük a három számos személyes töltetű kislemezét!
A külsőségek bár puritánok, mégis maximálisan illenek az effajta éj és vér lepte zenéhez, mint már írtam minden egy ember munkája, így hát logikus hogy a dolgok nagy részét számítógép segítségével (vagy dobprogrammal) alkotta meg Aries Fragosus. Ennek ellenére a végeredmény bár érezhetően gépi mégsem zavaró, avagy silányítja le a 16 perces anyagot. Egy kicsit meglepődtem a zongorák és 
szintetizátorok komoly és gyönyörű megkeseredett atmoszféráján – nagyon mást vártam, mely egy teljesen más aspektusból mutatja be a mizantrópia és gyűlölet szélsőséges megnyilvánulásait, ilyen téren a Lord Baphomet egy erőteljes és magával ragadó nóta, amiben azért akadnak durva beindulások és agresszív váltások – törések. Az ezt követő Ocularis Infernum már sokkal inkább hozza magával a militarista kissé korai Immortal ízekkel kevergő enyhén szaggató thrash-es black folyamot, aztán itt is megjelenek az atmoszférikus betétek és a zene lassan tovább fejlődik, későbbiekben a riffek mellett felhangzó zongora dallam középkorias hangulata miatt a Mortiis – Crypt of the Wizard-ját jutatta eszembe, míg a csépelős részeken nem egy helyen ugrott be a korai Satyricon neve. Az Exhumator, pedig címének megfelelően a borzalom és az elmúlás utáni vágyak és némi angyali szexualitás kohézióját hivatott kifejezni, az egyetlen magyar nyelvű dal, melyből egy szót sem lehet érteni, haha (pedig nem is olyan rossz szöveg) – zeneileg viszont talán ez a nóta tartogat a legkevesebb meglepetést, igaz egy remek dallam feltűnik benne néhol.
Mindent egybevéve a hazai black metál, ha nem is kiemelkedő de egy erős karcát hallhatjuk az egyház fehér vásznait véreztetve, s bár korántsem korszakalkotó vagy újító szándékú ennek ellenére egész jól ellehet veszni benne, ami a remek dallamoknak köszönhető, a puritán és a méreg keserű magány foszlányai alkotják a gerincet, amely jól megállja a helyét akár nemzetközi színtéren is (főleg ha látom néha miket árulnak különböző distrokban). Sem a hangzást (Old Cemetery Stuidio , Debrecen – érdekes egy stúdió lehet így a neve alapján, haha) sem pedig a külsőségeket nem érheti panasz, s a gitárok is inkább riff gazdagok, mint darázsfészek hadjáratok. Amihez pedig leginkább tudnám hasonlítani hangulat (s néhol zenei téren) az a későbbi Burzum, korai Troll illetve a Throne of Molok és Kult Ov Azazel (bár ennyira azért nem változatos és ipari hatásokban se bővelkedik az Uroboros).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.