Ligeia
Bad News

(Ferret Music • 2008)
2009. március 12.
0
Pontszám
7

-Na szevassz pajti! Ezer éve nem beszéltünk!

-Ja faszán. Megvagyunk. Kössz.

-Á, most nem volt disznóvágás. Azért megittuk a kerozint mint ha lett volna.

-Ja, ja vágom, atom volt. Na figyu! Van itt nálam egy anyag. Az a banda neve, hogy  Ligeia.

-Mi? Ja, nem, nem hiszem hogy hallottál róluk. Friss banda, második lemez, bár aztán fene tudja, te mindíg is járatosabb voltál nálam ebben a stílusban.

-Á, meg se merem mondani. Na jó, megmondom. Ilyen metalcore-os amcsirockos dolog.

-Várjá’ má’, ne csapd le! Azért dumáljunk róla. Tudom, hogy a tököd ki van már ezekkel, nekem is, de hátha felkelti az érdeklődésedet, vannak benne érdekes megoldások.

-Tudom hogy nem hallottál a stílusban semmi érdekeset ezer éve, sőt talán soha sem. Mindegy, lásd be, hogy azért vannak egész korrekt cuccok ezen a vonalon is.

-Ja, legalább nem hosszú. Összevissza harminc perc.

-Mire hasonlít? Igazából azon kívűl, hogy bármelyik közepes és light-os metalcore-masszára, nagyon nem tudok mást most így neked mondani.

-Nem, nem anyámtól kaptam. Imi küldte.

-Ja, igazad van. Na figyu! Azért vannak itt tűrhetőbb pillanatok is bőven. Képzeld, az első szám tiszta jól kezdődik, a refrénben van egy kis borult Faith No More hangulat is.

-Na jó, nem tulzok, akkor nem borult, csak megbillent, de azért eszembe jut róla Mike Patton. Sajna azért akad bőven üvöltés, meg szaggatás is, ami nekem már nem fekszik annyira.

-Szerintem is. Na aztán akadnak itt azért anomáliák, amikre odafigyelve kicsit billen a mérleg a core jelző felől zeneileg a Coheed And Cambria irányába is…

-Nem ismered őket? Bazz! Ember azt meg kell hallgatnod. Atomjó amcsi prog.rock. Na, de most nem erről van szó, ne vágj állandóan a szavamba!

-Persze, beléd is! Na szóval zeneileg azért próbálnak a srácok kiszakadni, vannak itt ötletesebb, hangulatosabb témák is, de azért csak sikerül mindíg eltoszni az összképet valami ratyi core-os marhasággal.

-Tudod mire gondolok! Jön ez a dzsü-dzsü-dzsü-dszümm szaggatás, majd egy pillanatnyi csönd, majd a basszus hoz egy ilyen piűűűng lehúzást és akkor az énekes üvölt és újra szaggatnak.

-Nem ez nem az az anyag! Igen, abban is volt pont egy ugyan ilyen megoldás!

-Nem, nincs közös zenész sem, hidd el, hogy ezt a témát állítólag maguktól találták ki.

-Van, persze, vannak jobb pillanatok is. Például a Hot Mess-ben a „someone call the ambulance” sorok alatt ilyen disszonáns témákkal erősít rá a gitár a szövegre, ami tényleg ritka figyelmesség, ez azért jó pont. Aztán ott van a Teenage Wasteland, ami kellően húzós, olyan Amen jelleggel és egy tök jó pom-pom lányos beszólással. Ez azért ott van.

-Nem, nincs a borítón, hogy pom-pom lányok adták ki magukból azt a hangot, csak én asszociálok rájuk.

-Ja egyet én is elfogadnék.

-Na mindegy. Meg azért minden lerágott csont téma és undorüvöltés ellenére az instrumentális Interlude, meg az ismét Coheed-et idéző hangulatos, tisztaénekes Bombshell, vagy a Heroin Diaries is azt mutatja, hogy képesek ők hangulatokat elcsípni és érzést belepumpálni a számokba, csak aztán mindíg rácore-kodnak, ami miatt csak lelohad a mosoly a számról.

-Á hagyjad, majd átviszem. Azért egyszer érdemes neked is megfülelned, hátha bejön. Bár azt kétlem, hogy ez bömbölne nyáron a kocsidba, de megvannak a saját pillanatai, amik miatt egy esélyt megérdemelnek.

-Nem az új Dark Funeral még mindíg nem jelent meg. Ember! Arra ne is várj egyhamar. Most csak ez van. Jól van, akkor majd átdobom, azért fülelj bele te is.

-Na csőcső, akkor pénteken tolunk egy teleportvodkát! Anyádat ne húzd fel addig, mert megint mokkával kell csajoznod egész hétvégén, az meg már multkor sem jött be!