-Na szevassz pajti! Ezer éve nem beszéltünk!
…
-Ja faszán. Megvagyunk. Kössz.
…
-Á, most nem volt disznóvágás. Azért megittuk a kerozint mint ha lett volna.
…
-Ja, ja vágom, atom volt. Na figyu! Van itt nálam egy anyag. Az a banda neve, hogy Ligeia.
…
-Mi? Ja, nem, nem hiszem hogy hallottál róluk. Friss banda, második lemez, bár aztán fene tudja, te mindíg is járatosabb voltál nálam ebben a stílusban.
…
-Á, meg se merem mondani. Na jó, megmondom. Ilyen metalcore-os amcsirockos dolog.
…
-Várjá’ má’, ne csapd le! Azért dumáljunk róla. Tudom, hogy a tököd ki van már ezekkel, nekem is, de hátha felkelti az érdeklődésedet, vannak benne érdekes megoldások.
…
-Tudom hogy nem hallottál a stílusban semmi érdekeset ezer éve, sőt talán soha sem. Mindegy, lásd be, hogy azért vannak egész korrekt cuccok ezen a vonalon is.
…
-Ja, legalább nem hosszú. Összevissza harminc perc.
…
-Mire hasonlít? Igazából azon kívűl, hogy bármelyik közepes és light-os metalcore-masszára, nagyon nem tudok mást most így neked mondani.
…
-Nem, nem anyámtól kaptam. Imi küldte.
…
-Ja, igazad van. Na figyu! Azért vannak itt tűrhetőbb pillanatok is bőven. Képzeld, az első szám tiszta jól kezdődik, a refrénben van egy kis borult Faith No More hangulat is.
…
-Na jó, nem tulzok, akkor nem borult, csak megbillent, de azért eszembe jut róla Mike Patton. Sajna azért akad bőven üvöltés, meg szaggatás is, ami nekem már nem fekszik annyira.
…
-Szerintem is. Na aztán akadnak itt azért anomáliák, amikre odafigyelve kicsit billen a mérleg a core jelző felől zeneileg a Coheed And Cambria irányába is…
…
-Nem ismered őket? Bazz! Ember azt meg kell hallgatnod. Atomjó amcsi prog.rock. Na, de most nem erről van szó, ne vágj állandóan a szavamba!
…
-Persze, beléd is! Na szóval zeneileg azért próbálnak a srácok kiszakadni, vannak itt ötletesebb, hangulatosabb témák is, de azért csak sikerül mindíg eltoszni az összképet valami ratyi core-os marhasággal.
…
-Tudod mire gondolok! Jön ez a dzsü-dzsü-dzsü-dszümm szaggatás, majd egy pillanatnyi csönd, majd a basszus hoz egy ilyen piűűűng lehúzást és akkor az énekes üvölt és újra szaggatnak.
…
-Nem ez nem az az anyag! Igen, abban is volt pont egy ugyan ilyen megoldás!
…
-Nem, nincs közös zenész sem, hidd el, hogy ezt a témát állítólag maguktól találták ki.
…
-Van, persze, vannak jobb pillanatok is. Például a Hot Mess-ben a „someone call the ambulance” sorok alatt ilyen disszonáns témákkal erősít rá a gitár a szövegre, ami tényleg ritka figyelmesség, ez azért jó pont. Aztán ott van a Teenage Wasteland, ami kellően húzós, olyan Amen jelleggel és egy tök jó pom-pom lányos beszólással. Ez azért ott van.
…
-Nem, nincs a borítón, hogy pom-pom lányok adták ki magukból azt a hangot, csak én asszociálok rájuk.
…
-Ja egyet én is elfogadnék.
…
-Na mindegy. Meg azért minden lerágott csont téma és undorüvöltés ellenére az instrumentális Interlude, meg az ismét Coheed-et idéző hangulatos, tisztaénekes Bombshell, vagy a Heroin Diaries is azt mutatja, hogy képesek ők hangulatokat elcsípni és érzést belepumpálni a számokba, csak aztán mindíg rácore-kodnak, ami miatt csak lelohad a mosoly a számról.
…
-Á hagyjad, majd átviszem. Azért egyszer érdemes neked is megfülelned, hátha bejön. Bár azt kétlem, hogy ez bömbölne nyáron a kocsidba, de megvannak a saját pillanatai, amik miatt egy esélyt megérdemelnek.
…
-Nem az új Dark Funeral még mindíg nem jelent meg. Ember! Arra ne is várj egyhamar. Most csak ez van. Jól van, akkor majd átdobom, azért fülelj bele te is.
…
-Na csőcső, akkor pénteken tolunk egy teleportvodkát! Anyádat ne húzd fel addig, mert megint mokkával kell csajoznod egész hétvégén, az meg már multkor sem jött be!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.