A Vian-t egyszer már sikerült elcsípnem élőben pár éve, szülővárosomban Kunhegyesen. Bár akkor a hely, illetve a hangosítás nem szolgálta a zenekar javát, annyit azonban már akkor is sikerült megállapítanom, hogy van potenciál a csapatban. Aztán némi pihenő után tavaly újra mozgolódni kezdtek, s elkészültek az első lemezükkel.
A Benne van a tervben címet kapott lemezanyag, a maga bő ötven percével elsőre vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Az első néhány hallgatás során, az ismerkedés szakaszában több ismert előadó és zenekar neve felötlött bennem. Igaz, olyanok, akiket kedvelek, s így ezt pozitívumként vettem.
Ami viszont mindenképp előnyükre szolgál, azok az intelligens, ironikus, sőt sokszor önironikus, finoman politikus (aktuál hazai, illetve külpolitikai, közvéleményt, egyéni világnézetet bemutató) szövegek, valamint a remek hangszerelés. A dalok fontos részét képezik a vokálok, a fogós refrének. Ezen kívül pedig kiemelheti őket a feltörekvő csapatok közül a különböző népzenei – magyar és keleti (talán arab) – hatások felhasználása.
A kedvenceim a lemezről a nyitó radikarizmatika, az 1001, az óperenciás terv, az öniróniával is teli mohammed-rajz.
Kiemelném még a neon c. dalt, melybe szinte popos, táncolható alapra írtak jóféle dallamokat. Ezen kívül a magyar népzenét felhasználó, hegedűvel kezdődő (s később is visszatérő) „kesergőt” a rapid-ot. De igazából minden nótába került olyan részlet, amiért lelkesedni tudok.
A zenészek kvalitásait csak dícsérni tudom. Mind Zombori Norbi gitáros, mind Dombi Ádám basszusgitáros (lásd még Flúg, ex-Hard), vagy az új dobos Váti Andris mestere a hangszerének. Ádám és Norbi pedig még az énekbe is besegít, ezzel is egyedibbé, s emlékezetesebbé téve a dalokat.
Amang dallamai, refrénjei pedig – ha nem is mindenhol egyediek – könnyen megjegyezhetőek, néhány hallgatás után garantáltan fülbe ragadnak. A három külöböző torok, bár eltérő képességekkel rendelkeznek igencsak széles skálát vonultatnak fel vokális fronton.
Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb alkotása számomra a Benne van a tervben, s amiért nem értékelem jobbra egy nyolcasnál annak több oka is van.
Elsősorban, – bár ez számomra már csak itt-ott érzékelhető, de a lemezre kevésbé sok időt rászánó, elhamarkodottabban ítélkező zenehallgatót talán elrettentheti – az Amang erősen Kowalsky-t (ex-Black-Out, Kowa meg a Vega) idéző orgánuma. Sajnos, van olyan nóta is a lemezen (az óperenciás terv), ami szerintem simán ráférne egy bekeményített Vega lemezre is, de ettől még nem lesz kevesebb a Vian. Sőt, látok esélyt arra is, hogy aki csalódott a Csordás Robival kiálló Black-Out-ban (bár ezt nem értem, hogy lehet…), valamint a Kowa jelenlegi populáris oldalát sem érzi sajátjának az nyugodtan próbálkozhat ezzel a lemezzel.
Másrészt, vannak olyan szöveg illetve dallamfordulatok, amiket én még csiszoltam volna a srácok helyében, hogy elejét lehessen venni a hasonlítgatásoknak.
Harmadrészt érzem, hogy tudnak és fognak is fejlődni, így a magasabb pontszámot a következő lemezre tartogatom.
A lemez hangzására nem lehet panasz. Igazából nincs információm, hol vették fel, de úgy érzem sikerült eltalálni az arányokat.
S, hogy milyen is akkor a Vian zenéje, s kinek ajánlható?
Nos, az intelligens magyar szövegek, a változatos (rock, alternatív, különféle népzenei motívumok) muzsika miatt nem ajánlanám a kőkemény metal diétán élőknek a Vian-t. Akik viszont nyitottabbnak érzik magukat, netán a fent leírt típusú zenéket kedvelik, bátran tegyenek próbát ezzel a lemezzel (három dal letölthető a csapat honlapjáról ízelítőként), véleményem szerint a csalódás kizárt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.