Van egy olyan zenei vonal Amerikában, ami valahogy ott helyben, a világ multikulti központjában kelt életre és fejti ki tömegeket megmozgató hatását, ami egyszerűen nem igazán jut ki a határokon túlra. Abban a furcsa kulturális és etnikai olvasztótégelyben formálódik és ölt testet, annak minden különcségével, szimbólumrendszerével aminek talán a mezei élvezéséhez nem feltétlenül, de megértéséhez elengedhetetlen annak ismerete. Olyan csapatokat termel ki ez az élménykörnyezet, mint a Coheed and Cambria, a Three, vagy éppen kritikám tárgyát képező The Dear Hunter. Bár az amerikai multikulti bizonyos aspektusai már erősen érezhetőek a vén kontinensen is, így az említett zenekarok is kezdenek beszivárogni a köztudatba, azonban én mégis inkább a „kritikus” helyett az „ajánló” szerepében fogok most tetszelegni.
Kicsit elsiklottam a borzasztó dömpingben egyik kedvenc tengerentúli bandám legutóbbi lemeze felett, de semmiképpen sem megyek el szó nélkül mellette. A 2007-es Act II: The Meaning of, And All Things Regarding Ms.Leading anyagot már méltattam az oldal hasábjain és az a helyzet, hogy az Act III: Life and Death végérvényesen megerősítette bennem azt, hogy Casey Crescenzo a maga nemében zseniális zeneszerző, aki rátalálva a saját útjára konzekvensen képes a magas színvonal megtartására.
Az Act III zenei katarzisa ott folytatódik, ahol az Act II abbamaradt, így a fonalat nem nehéz felvenni és pillanatok alatt ismét abban a világban találja magát az ember amit az Act II – Vital Vessle Vindicates tétele után oly nehezen, de kénytelen volt elhagyni. Főhősünk a léha életű Ms. Leadingel (Act II) történt szakítása után egy elszánt, bár meggyötört katonaként száll szembe múltjának démonaival, amit csak rég eltűnt apja felbukkanása és hirtelen halála tesz kegyetlenebbé élet és halál útvesztőjében. Bár a szereplők és az alaphelyzet ugyan az, a cselekmény előrehaladtával a díszlet kicsit változott és olyan színek jelentek meg a palettán, amik az Act II vásznán nem, vagy csak nyomokban szerepeltek. A rövid intró után berobbanó In Cauda Venemum ska orchestra jelleget is magán foglaló latinos konga-bongó lüktetése azonnal Casey világába repít, ami egy Jesus Christ Superstar rockopera megkomponáltságával, nagyvonalúan és könnyedén vezet végig a történeten, amiben hol egy Bajnokok Reggelije kitekintés, hol a húszas évek füstös lokállüktetése, hol egy szívbe markoló musical betét sejlik fel. A folyamatosan örvénylő változó zenei lüktetés tökéletesen megadja azt a színes hátteret, ami előtt Casey különböző hangszínekkel, érzelmi töltéssel egymaga formál meg számtalan helyzetet, karaktert. A komolyzenei komponisták érzékenységével tökéletes felosztásban kelt feszültséget és old fel, hol andalog, hol menetel aminek hatására egy olyan érzelmi hullámvasút jön létre, amiből szinte lehetetlen félúton kiszállni. A nagyzenekari aláfestések, a zenei stílusok és hangszerek gátlástalan használata olyan egyveleget alakít ki, ahol Leonard Bernstein kezet fog a Queennel, ahol Csajkovszkij Csokoládétündérével együtt táncolnak a Broadway táncoslányai. Mindez nyakon öntve nagyon is mai, fiatalos szertelenséggel, pimaszsággal. Mondhatni Jézus Krisztus Al Capone utcáján vonszolja keresztjét, miközben vérben úszó vietnámi holtak állnak sorfalat és a felkelő nap fénysugarai a háttérben megcsillannak a Golgota tetején álló „amerikai álom” kertes ház ablakain.
Ennek az élő egészet formáló egységnek hátránya, hogy viszonylag nehéz 1-1 számot önmagában megjegyezni, kiemelni pedig tökéletesen lehetetlen és felesleges is. De hát egy jó filmbe sem szokott az ember bele-bele nézni 3-4 percekre, hiszen egészében teljesedik ki és válik értelmezhető egységgé. Szerencsére az ígéretek szerint még idén, legkésőbb jövőre jön a történet negyedik része is, aminek kiválóságában ezek után nem bízok, hanem tökéletesen biztos vagyok. Akit érdekelnek az ilyen művészi, öntörvényű de végtelenül zenei utazások, annak az Act II-vel együtt nagyon ajánlatos befizetnie a „mozira”. Illetve borzasztó nagy érdeklődéssel várom Casey következő koncepcióját, amiben minden egyes album tematikáját 1-1 szín fogja meghatározni, és ami a tervek szerint nem kevesebb, mint kilenc felvonásban fog kiteljesedni!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.