A The Dear Hunter és a 3 legutóbbi lemezéről írt ismertetőmben már utaltam rá, hogy ezek a bandák egy külön kis szegmensét foglalják el a jobb híján progresszívnek titulált muzsikák elég nagy halmazának. Ezt egyrészt zenei szabadságuknak, színességüknek; másrészt „másfeles” énekeseiknek köszönhetik. Azt is kifejtettem korábban, hogy ez utóbbi, mármint a magas hangfekvésű férfi […]
Tovább »
„Illetve borzasztó nagy érdeklődéssel várom Casey következő koncepcióját, amiben minden egyes album tematikáját 1-1 szín fogja meghatározni, és ami a tervek szerint nem kevesebb, mint kilenc felvonásban fog kiteljesedni!” Ezzel a gondolattal zárta emp kolléga (jelenleg ex-kolléga, de remélem ez csak egy ideiglenes állapot!) a The Dear Hunter – Act III: Life and Death című […]
Tovább »
Van egy olyan zenei vonal Amerikában, ami valahogy ott helyben, a világ multikulti központjában kelt életre és fejti ki tömegeket megmozgató hatását, ami egyszerűen nem igazán jut ki a határokon túlra. Abban a furcsa kulturális és etnikai olvasztótégelyben formálódik és ölt testet, annak minden különcségével, szimbólumrendszerével aminek talán a mezei élvezéséhez nem feltétlenül, de megértéséhez […]
Tovább »
Azt hittem, igazán nagy csoda csak egyszer történik. De legalábbis olyan ritkán, hogy ez a kis általánosítás nem kizárólag „költői” túlzás. Ennek gyors cáfolataként történt velem három is, csak hogy az örök igazságokat és a nagy megmondásokat vastag sugárban vizelje szembe a nagybetűs ÉLET. Olyan azért időről időre előfordul, hogy egy eleddig ismeretlen stílusban gyöngyszemre […]
Tovább »
