Igazság szerint a lehető legritkábban hallgatok rádiót. Mégis az Unitopiával való ismeretséget egy rádiónak köszönhetem! Na ne valamelyik magyar kereskedelmi adóra gondoljatok! Az ominózus állomás nem földi sugárzású, hanem egy Morrow névre hallgató netes prog. rock rádió, amit olykor-olykor meló közben szoktam hallgatni.
Ahogy egy pár hónapja fölcsendült az addig számomra ismeretlen, Gone in the Blink of an Eye című nóta, rögtön le is csekkoltam, hogy kik a dal „elkövetői”.
Mit mondjak, a banda neve is kapásból szimpatikus volt, lévén hamar észrevettem, hogy ha a ni-t kivesszük belőle, akkor megkapjuk az utopia szót!:)
Úgyhogy nem volt más hátra, mint letesztelni azt az albumot, amin az említett dal szerepel.
És el is érkeztünk jelen írásom tárgyához, az Artificial című lemezhez.
Már a közel 2 perces intróként funkcionáló Suffocation előre vetíti azt, ami a későbbiekben várható, a maga sejtelmes, Peter Gabriel lemezeit idéző hangmontázsaival. Majd az ebből kifejlődő Artificial World remek hangszerelésével (fretless bőgő, perkák, szaxofon) nyilvánvalóvá teszi, hogy itt valami nagyon izgalmas, igényes, a múlt zenéiből építkező, de a mának, a máról, és a jövőről szóló varázslatos utazásban részesülhet az, aki megváltja a jegyét az Unitopia fedélzetére!
A Nothing Lasts Forever annyira Pink Floyd, hogy először kicsit haragudtam is a társaságra, de ez hamar elillant! Hisz a címhez hűen, „Semmi sem tart örökké”, így a harag sem!:)
És persze az sem utolsó szempont, hogy a hasonlóság ellenére a dal nagyon hangulatos, színes, és a Floyd mellett olyan zenekarok hatása is felsejlik, mint az ELP, vagy a Kansas.
A Not Human Anymore egy lüktető, kicsit modernebb hangvételű nóta, már megint valami eszméletlenül igényes hangszereléssel, és ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, ezután tutira az lesz, hogy Mark Trueack nagyon jó énekes!
No de kérem szépen, ami ez után következik, az maga a nagybetűs MŰVÉSZET!
A Tesla, a laza 13 percével a lemez nagyágyúja!
Ha valaki járatos a prog./art rock zenékben, annak csak annyit mondok: a King Crimson írt ehhez hasonló dalcsodákat fénykorában.
Ez egy olyan kompozíció, amit kevés földi halandó tud megkonstruálni, a dal körkörös szerkezete valami bámulatos, a végére visszatér a kezdő téma, de ami közben történik, az szavakkal nehezen leírható!
Trueack dallamai kényeztetik az ember lelkét, a hangszeres szekció ismét valami frenetikust produkál: ízelítőt kaphatunk jazz-ből, latinból, klasszikus zenéből és ezek a lemez címével ellentétben olyan természetesen folynak egymásba, hogy nem győzök csodálkozni.
Ahogy a 9. perc körül elindul az a waters-i effektezett ének és a kísérő riff, plusz a szöveg, csak az nem asszociál egyből a Fal-ra, aki még sose hallotta.
Ha ez nem lett volna elég, a Tesla átfolyik a lemez legszebb dalába, ami aztán tovább hömpölyög egy Danny Elfman – féle bombasztba, hogy aztán kiteljesedjen egy pörgősebb, modernebb, némi Porcupine Tree hatást sem nélkülöző progresszív jazz-rock nóta képében.
Aztán némi sejtelmes prüntyögés után berobban a régi jó ismerős megavokáljaival, viszonylag húzósabb tempójával, Trueack brillírozásával.
Végül a Great Reward nagyszerűen zárná a lemezt, de szerencsére nem teszi, hanem utat nyit 3 bónusz dalnak, melyek színvonalukat tekintve egyáltalán nem maradnak el a többi nótától!
Zárásként annyit tennék hozzá, hogy akinek felkeltette a figyelmét az ismertetőm, nézze meg a banda Myspace oldalát, mert az „influences” és „sounds like” rovatba fölsorolják ugyanazt a kb. 50 előadót.:)
Ennek ellenére merem állítani, hogy igenis létezik Unitopia stílus!
Nálam erősen év lemeze gyanús az Artificial!
Kellemes utazást mindenkinek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.