Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl (mégis nem messze kis hazánktól) élt egy ifjú bárd. Ez a költő/énekes olyan szőke volt, hogy akár még tündének is nézhette volna az ember. De ő az íj és a kard forgatása helyett a húros hangszerek megszólaltatásának művészetében jeleskedett.
Nem csoda hát, hogy szerették az emberek, sőt még egy mecénást is talált, akinek segítségével dalai, meséi világhódító útra keltek.
Bár főhősünk, Mariusz egy kivételes tehetségű bárd, útja során csatlakoztak hozzá segítők, jelesül Anna, aki olyan csodás hangokat képes kicsalogatni fuvolájából, amit még az erdő madarai is megirigyelnek. A bárdok mágikus dalai megidéznek letűnt korokat, érzéseket, lényeket. Szól az ének reggeltől-estig, a skarlátvörös Hold fényénél sárkányok sziluettje cikázik az égen.
Mindannyian az Ígéret Földjét keressük, de csak tiszta, bátor szívvel érhetjük el.
Várhatjuk a csodát, de ne feledjük: „Mi vagyunk saját történetünk írói”!
Egy új nap.
Egy új történet.
Isten veletek Bárdok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.