A Salvus zenekar 2008-as bemutatkozó lemezével elég jó barátságot kötöttem. Nem mondom, hogy hibátlan volt, voltak gyermekbetegségek, de ez természetes is, azt hiszem. Azért már ott is éreztem egy nagyjából kialakult stílusvilágot, s az olyan dalok, mint a 6 lépés vagy a Hazavár jól berögzültek. Most, hogy az új lemez megérkezett, s készültem az ismertető megírására, jó érzéssel kaptam elő a Minden kezdet albumot.
Szóval a friss Salvus lemez nagyon eltalált. Valahogy sikerült azt az arányt eltalálni a dalokban, ami ahhoz kell, hogy kellően zúzós, de dallamos legyen, valamint a megjegyezhető refrének sem hiányoznak. Ráadásul kellően változatos is lett az anyag. Igazából mintha az én ízlésem szerint készült volna.
A klipes Ketten egyedül jó kis vonszolós, bólogatós téma.
Kicsit kilóg a sorból az Üzenet, nekem a dal elején a kissé gépies, pattogós hangzás a korai Bonanza Banzai egyes dolgait juttatta eszembe. De ettől függetlenül vagy pont ezért is tetszik.
A szövegek intelligensek, melyek kellően maiak, naprakészek, s lazán (lásd a lemezcím) kapcsolódnak is. Van párkapcsolati téma (Ketten egyedül), lélekboncolgatás, de társadalomkritika is (Koszorút fejekre, Nem volt hiába) bőven. Ráadásul az énektémák is kellően változatosak, nem elcsépeltek, viszont jól megjegyezhetőek.
Összességében egy nagyon jól megírt, változatos, sok stílusból merítő, de ebből saját hangzásvilágot kialakító albummal rukkolt elő a Kokavecz András (gitár), Pötörke Zoltán (ének/basszus), Zsákovics Gergely (dob), Varga Krisztián (gitár) felállású kvartett. A lemez elkészítésében segítségükre volt még Igor (Remorse, Mytra), aki a samplerek és digitális effektek terén tett sokat a dalokhoz, valamint Mácsai Milán (ének).
Aztán elévülhetetlen érdeme van a kiváló hangzás kialakításában Vári Gábor (Dystopia) hangmérnöknek is. Így kell szólnia egy lemeznek.
Mindenképp szeretném még megemlíteni, hogy mekkora a fejlődés az énekdallamok, vagyis inkább annak tekintetében, hogy igen kiérlelt, kidolgozott témákkal rukkolt elő Zoli. Az előző anyagon itt-ott fellelhető volt néhány helyen, hogy a dalszövegek kissé sűrűek voltak, azaz az énekdallamokkal, illetve a zenével nem volt teljes az összhang. No az Önharcképnél ezt a hibát nem követték el.
Ez nálam mindenképp az idei év egyik hazai csúcsprodukciója. El kell csípnem a bandát élőben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.