A svédek zenei nagyhatalom, ez kétségtelen. Mégpedig szerteágazó stílusokban képesek nagyot, maradandót, stílusteremtőt alkotni. Na, jelen írás tárgya véleményem szerint nem sorolható ide. persze nem rossz a CellOut bemutatkozó albuma, a Superstar Prototype, de a címre a „nomen est omen” kifejezést ráhúzni erős túlzás volna.
Néhány szó a háttérről, bár kutatásaim sok eredményt nem hoztak, így kénytelen vagyok a kiadói infólapra hagyatkozni. Ez azonban, mint tudjuk, általában kissé túlzó.
Szóval a stockholmi banda a két gitáros találkozásából született. Monegrim egy rádióadásban csípte el Mejhagen Shopliftingangels nevű zenekarát, s meghívta házi stúdiójába egy közös munkára. Ez annyira jól sikerült, hogy felmerült, hogy egy közös csapatban egyesíthetnék erőiket, s papíron ez még jól is hangzik.
Az alapvetően metalos beállítottságú Percy Mejhagen (ének, gitár) és a melodikus rock fanatikus Robert Monegrim (gitár, vokál) mellé érkező Anders Sevebo (basszusgitár, vokál) és Martin Karlsson (dob) csatlakozásával alakult ki a jelenlegi négyes felállás.
A kiadói infó szerint a keverést a Grammy-re is jelölt Ulrich Wild (Pantera, Deftones, Static-X) végezte. Az anyag jól is szól, azzal nincs is gond. Ahogy a digipack borító is jól sikerült. Ezen nem múlik a siker. Ami miatt szerintem nem lesz a CellOut nevétől hangos a metal zenei szcéna, az az, hogy bár sok sikeres banda munkásságából merítettek, nem sikerült saját képükre formálni, azokat felhasználva, átengedve a a zenekari szűrőn egyedivé, rájuk jellemzővé változtatni.
Összességében olyan nevek merültek fel – nem másolás szinten, de erős hatásként – a lemez hallgatásakor, mint a Deftones (Dark Days), Foo Fighters (Flooded), Machine Head (Blow, Breathe), ilyen nu-metalos cuccok (pl. Linkin Park), de a göteborgi dallamos death is felfedezhető nyomokban, meg rádiórock, indusztriális elemek, stb.
És azt hiszem ez a gondom az anyaggal, míg szól, addig elvagyok vele, még akár élvezhető is, koncerten, ha megfelelő előadásmóddal, színpadi munkával társul, biztosan hatásos és talán még magukkal is tudnának ragadni, de lemezen inkább a felejthető kategóriába sorolnám. Iparosmunka.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.