Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én szinte gyermeki örömmel, lelkesedéssel szoktam konstatálni, ha egy banda az ismeretlenség homályából kitörve egy olyan albummal rukkol elő, ami két vállra fektet, letaglóz.
És pontosan ez történt velem a Newbreed esetében is!
Bár az EU soros elnökségét még csak 2 napja adtuk át a lengyeleknek, a rock/metal zenei kultúra fejlesztésének, előremozdításának ügyében nekünk kéne átvennünk tőlük a stafétát!
Hisz szinte az összes stílusban föl tudnak mutatni legalább egy olyan bandát, amely nemzetközileg is ismert, elismert. A progresszív műfaj pedig szinte már a sajátjuk, ki merem jelenteni, hogy van egy sajátos lengyel íz, ami átitatja a prog zenekaraik zenéjét, amik ennek ellenére nagyon széles spektrumon mozognak.
Csakúgy, mint a Newbreed muzsikája, ami kellően változatos, fúziós, mégsem csapongó.
Már a nyitó How It Was to Be kezdő nyújtott gitártémája és az arra berobbanó töredezett riffek, ritmusképletek széles vigyort csaltak az arcomra, csakúgy, mint az énekes/gitáros grunge-ban gyökerező énektémái!
Több zenekar és lemez is beugrott a dal hallatán, mint pl. az utóbbi 3 Fates Warning, vagy éppen Ray Alder Engine projektje.
De a refrént megelőző énekdallam, sor végére simán oda lehetne énekelni, hogy Obliviooooon!
És a Mastodon hatása nem csak itt érhető tetten.
De a 4. perc környéki, dark-jazzes leállás is jól mutatott volna a Burst zseniális Lazarus Bird című mesterművén!
Persze a matekosság miatt a Meshuggah, és követői is megemlíthetők (Benea Reach, Textures) a hangulat pedig néhol egész Tool-os.
A dalok nagy része egy húzós középtempóra épül, de azért akadnak finom váltások, megoldások is szép számmal.
Az első hallgatások alkalmával fel sem tűnik az embernek, hogy egy nagyon rétegzett zenét tolnak a srácok.
Az ének/vokáltémák is több sávon vannak felvéve és itt is el kell mondanom már-már vesszőparipámnak számító kijelentésemet, miszerint a néhai miskolci @fter all zenekar 10 éve megjelent a.c.i.d. lemezén már voltak olyan megoldások, amit a Newbreednél is hallok.
Anno ők is nagyon jól, ízlésesen tudták a dalaikba építeni az elektronikát, csakúgy, mint a lengyel fiatalok és Oláh Szabi énektémái is megelőzték a korát!
De az In a Better World című dal refrénjéért és az abból kirobbanó/fortyogó gitárszólóért a legtöbb zenekar ölni tudna, a két lassú, akusztikusan, sampleresen merengő nóta pedig igazi gyöngyszem!
Érdekes módon mindkettőről 1-1 film hangulata jutott eszembe, a When I Admire the World a Donnie Darko betétdalaként sem vallott volna szégyent, az Another Home In You pedig az Út a Vadonba című Sean Penn által rendezett, Eddie Vedder által komponált remeket idézte fel bennem.
Szóval a lengyelek már megint megcsinálták!
Ide azt a stafétát!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.