Elég ritkán hallgatok rádiót, de ha mégis, akkor szinte mindig a Morrow nevezetű netes, prog. rock/metal adóra hangolok. Már többször is előfordult, hogy általuk figyeltem fel egy-egy, addig számomra teljesen ismeretlen bandára. Legutóbbi nagy felfedezésem a német Sylvan, akik Fearless című dalára egyből felkaptam a fejem!
Aztán utánanéztem annak rendje és módja szerint a csapatnak és kiderült, hogy már egyáltalán nem kezdők, lévén eddig 7 nagylemezt jelentettek meg, csak valahogy ez idáig elkerültük egymást. Bár 2012 januárjában fog érkezni az új albumuk, úgy gondoltam írok egy pár szót a második; talán legszínesebb, legérdekesebb opuszukról.
Az Encounters 2000-ben jelent meg és bizonyos szempontból koncept lemeznek tűnik. Ugyanis az első két nóta után szép sorban jön az Encounters I-X.
A kezdő nóta, a No Way Out egy funkys, basszusgitár uralta alappal operál, és Marco Glühmann is már-már rapbe hajló énekkel indít, csakúgy, mint a Fearless esetében is tette, ami Anthony Kiedis és Mike Patton dolgaira hajaz. Egyébként az utóbbi 2-3 lemezükön már nem alkalmazza Marco ezt az énekstílust, szinte teljesen ráállt a középmagas hangokról magas hangokra föl-le lépegető énekstílusra, aminek annyira nem örülök, mert ezek a megoldások kevésbé izgalmas, színes énektémákat eredményeznek.
Az Essence of Life kapcsán Daniel Gildenlöw neve is beugrik, annyira változatosan tolja Marco, mint a PoS-főnök!
És zeneileg is él a Pain of Salvation párhuzam, rajtuk kívül még megemlíthető a Porcupine Tree neve is, a játékosság, kísérletező kedv miatt pedig a legtöbb klasszikus prog. banda.
Ezen az albumon még Kay Söhl gitározott, akinek a játéka nekem sokkal jobban tetszik, mint az őt váltó Jan Petersené. Nem egy virgázós típus, de nagyon szépen megkomponált, dallamos szólói vannak, ügyes díszítéseket alkalmaz és egy pszichedelikus, space-es téma után, szinte a semmiből elő tud kapni egy döngölő, zúzós metal riffet!
Az Encounters I-X felfogható egy dalfolyamként is, hisz a trackek tényleg egymásba folynak, ezzel is létrehozva egy egységet.
A hármas tétel, a Your Source gyönyörű nóta, Marco érzelmes dallamaival, szaxofonszólóval és fretless basszussal. Érdekes módon ezen a lemezükön hallható csak szaxi, igaz itt több dalban is, és szerintem nagyon sokat képes adni a szerzeményekhez, egy olyan hangulati többlettel látja el őket, amit más hangszer képtelen produkálni. Ezért érthetetlen számomra, hogy a későbbiekben miért mondtak le a használatáról.
Mindegy is, a lényeg, hogy az Encountersen többször is gyönyörködhetünk a szaxofon hangjában!
Például a 9-es tételben, ami a leghosszabb nóta a dalfolyamon belül és egyben a legszínesebb, legjobb is. Nem kevés jazzes megoldással, újfent a fretless basszus kényeztető hangjával, mágikus hangulattal.
Nem túlzok, az egyik legnagyobb prog. dal, amit valaha hallottam!
Kíváncsian várom a jövő év elejére beharangozott új Sylvan lemezt, mert az első 5 albumukat minden progger számára nyugodt szívvel merem ajánlani.
Igaz az utolsó két opuszukat már nem tartom annyira kiemelkedőnek, mert egy kompaktabb, egydimenziósabb irányba változott a muzsika és az ének is.
Az Encounters viszont a neo-progresszív rock egyik csúcsteljesítménye, úgyhogy a stílus szerelmeseinek érdemes kutakodni egy kicsit utána!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.